Én is, persze… többször voltam a csíksomlyói kegytemplomban, a zarándokhelyen, többedmagammal, meg csak úgy egyedül is… volt valami különös varázsa a helynek, tényleg. Elácsorogtam a Madonna előtt, ha nem volt ott senki, aki hajtott volna tovább… azután mindig könnybe lábadt a szemem, ha az István, a király csíksomlyói előadása után annyi torokból egyszerre megszólalt a Székely Himnusz, többször is megnéztem DVD-n, az a Székely Himnusz, amit mi nyomtattunk ki sok-sok évtized után először Magyarországon az MDF első stencilgépén…
Egy hete, itt a Facebook-on, valami „nemzettársam” éppen azt írta nekem, hogy megihatom a lábvizét, meg be is kaphatom neki azt, mert bruhahaha, ott dögöljünk meg mind, tetű magyarországi libsimagyarok, ahol vagyunk. És ez még csak az egyik legenyhébb fokozata a határontúliakkal való kommunikációnknak. De mi változott meg? Én/mi vagy ők? És mi vagy ki miatt történhetett ez meg?
Tele van a netes falam az ilyenkor szezonális trianonkodással. Most úgy mégis… azonnal szeretnék a lábvizét meg a farkát bekapni kínálgatóval egyországban lakni? Ennyire csalódni emberekben, mint ahogy mi bennük, aligha lehet. De ennek ellenére, ki nem örült annak, hogy végre vége ennek a Trianon-átoknak, amit ez az ország, mint valami szkarabeusz a szargombócot, 100 éve gurítgat maga előtt? Minden esélyünk megvolt arra, hogy leomoljanak a határok nyugat felé és keletre ugyanúgy. Hogy vége, hogy nincs többé megosztottság, baromarcú, korrupt határőr meg vámos, nincs kerítés, jöhet-mehet mindenki széles e hazában, meg még azon túl is! És még a pénz is dől közben vékaszám! Miért nem volt ez jó? Egyre több EU-ellenes és egyre több oroszbarát hang van nálunk. Mert? Putyin majd visszaadja Erdélyt meg a Felvidéket? A fenét… az aknazárat telepíthetjük vissza, meg a szögesdrótokat árammal, mint a kereszténydemokrácia vívmányait.
De miért lettünk mi itt államilag hülyék? Nincs ember, millióért keresnek már szakácsot az éttermek és annyiért sincs! Állást kínál a fél internet, rálicitálva egymásra, bentlakást, ellátást, mindent felkínálva, csak legyen végre valaki… ez nem baj? Ez így rendben van? Közben Németországban már minden negyedik menekült dolgozik, elhelyezkedett. Tőlem akár itt is elhelyezkedhetett volna. Ez kinek lett volna baj?
Szeretném, hogy Alsónagyfalusi-Hargitaszegi Vitéz Áron legyen a szomszédom? És kínálgassa a fütykösét? Nem jó nekem, hogy az egyik szomszédom Abdul Hammad, a másik meg Sen Liao Hung? De miért ne lenne jó, ha azok meg rendes emberek? Mi lenne ettől nekem kevesebb, a gulasch, a csíkos vagy csárdás? Elárulom, egyik sem… legfeljebb vidámabb lenne az élet, az egyikkel falafelt kajálnánk néha, a másikkal meg mogyorós rákot. Mi a búbánat bajom lenne nekem ebből? Esetleg a negyedik szomszéddal, a Rosemberggel együtt elmennénk a sólet-fesztiválra, aztán meginnánk valamit valahol… talán mind meg is tanulnánk kanasztázni, ultizni vagy nagyon jó esetben bridzsezni… az asszonyok meg kotyvasztanának közben valamit, amivel meglepnének minket… és akkor jól éreznénk magunkat, a gyerekek meg együtt focizhatnának kint a réten. 
És biztos jönne szembe egy valódi seggfej az utcán és azt mondaná, hogy hámmá meg ezek hogy örülnek má, ez akkor meg má biztos valami hazaárulás!!
(Mert 2018-at írunk éppen. És ilyeneket írunk, szerencsétlenségünkben)