Azt időnként megkapom másoktól, hogy én valami baloldali képződmény vagyok. Az elmúlt egy-két napban ez sűrűbben előfordult a szokásosnál. Külön-külön újra ugyanazt elmagyarázni mindig elég körülményes, ezért most újra kijelentem, hogy nem, nem vagyok baloldali. És nem szeretnék jobboldali sem lenni! Amennyiben csak egy mód van rá, emberoldalon állok! A körülmények kényszerítenek rá, hogy néha itt, vagy néha ott bukkanjak fel.
Állítsuk inkább azt, hogy demokrácia-párti vagyok. Rövidebben szólva: demokrata.
Amikor a szocialista diktatúrát éreztem kellemetlennek és veszélyesnek, akkor szamizdatot csempésztem Bécsből Magyarországra. Az MDF-es tagsági sorszámom, ha jól emlékszem, 292. volt, szóval, benne az első 300-ban, a népnemzeti oldalon. Szinte az összes ismerősöm, kollégám, rokonom stb. csendes vagy hangos baloldali volt akkor, két kezemen meg tudnám számolni, hogy ki nem, és közülük is, van már olyan, aki nem is él. De nem lettem jobboldali ember így sem. Simán elhagytam az MDF-et, mikor becstelenné váltak, később meg az SZDSZ-t is, amikor meg már ők voltak az alkalmatlanok.
Ma is állítom, hogy ha a melegek kővel dobálnák a szegény bakancsos kopaszokat, és meleggé akarnák kényszeríteni őket, miközben a turulos feketetrikósok alig tudnak felvonulni az agresszív melegektől, akkor én is ott menetelnék a kopaszok között. És teljes szívem és szimpátiám az bántottaké vagy üldözötteké! Ha a neten fikázzák a holokausztot, meg világméretű zsidó összeesküvésekről baromkodnak, még büszkébben és több empátiával vonulok fel a zsidókkal az Élet menetén. Ha a keresztényeket üldözik a muszlimok, akkor keresztény vagyok, és megvédem a templomaikat. De ha nem keresztényüldözés, hanem államilag gerjesztett muszlimüldözés folyik, akkor természetesen muszlim vagyok, minden odaadásommal. A rászorulókon, elesetteken akkor is segítek, amennyiben tudok, ha az illető erdélyi székely, menekült muszlim, vagy magyar fázó és éhező hajléktalan. Azt vettem észre, hogy az ócska ember egyiken sem segít vagy segített, a normális meg mindig és mindegyiken. Persze, mindettől nem lettem sem bal, sem jobboldali, csak sikerült valahogy megmaradnom embernek.
Ha mindenki ugyanazt gondolná a jóról és a rosszról, azt hiszem, hogy egyáltalán nem lennének pártok meg vallások. De azt is állítom, hogy unalmasabb is lenne a világ. Így, felnőtt fejjel inkább azt állítom, hogy a pártok és a vallások a herék, paraziták fenntartására szolgáló intézmények, ráadásul az erkölcs fogalmainak önös érdekekből való újra és újra átírói. Nekem például teljesen közömbös, hogy kinek mi a neve akkor, ha az illető jó vagy rossz. Egyáltalán nem érdekel, hogy egy Karácsony, Szél vagy Gyurcsány nevű ember levált-e egy Orbán nevű embert egy hivatalból. Ez tökmindegy. Az, hogy egy jobb ember leváltson egy rosszabb embert, az már nagyon is érdekel, függetlenül attól, hogy hogyan anyakönyvezték az illetőt, vagy, hogy jobbról vagy balról érkezett-e? Az meg, hogy egy demokrácia leváltson egy diktatúrát, az különösen érzékenyen érint és érdekel, az rendkívül fontos, az alapvető kérdése az életnek!
Ha majd egy másik párt egyszer lehazaárulózza, leidegenügynöközi az egész országot, megfenyegeti a betiltással, listázza, ellenségezi a többieket, abszolút valótlan propagandát kényszerít rá az ország összes médiájára, elveszi az újságokat, TV-ket, államilag fizeti és gerjeszti a hazugságot, ellenséget gyárt, külföldiekkel uszít belföldiek ellen, és mindez a Fidesz ellen irányul, ott fogtok megtalálni tiltakozva, üvöltve tüntetni a Fidesz első soraiban! És szívesen megyek a gonosz ellen mindig balról jobbra, vagy jobbról balra. Nem a valamelyik oldalamat szeretem, hanem ezt az országot.