Az öregembereknek mindig déjà vu-rohamaik vannak.
A 2000-es évek elején valami állami főintézményben dolgoztam éppen, és azt vetette a sors, hogy kimehettem kis időre Erdélybe számítástechnikát tanítani. Szép élmény volt, meg kissé szomorú is, akkor még nem voltak valami jól ellátva az ottani intézmények, és döbbenten tapasztaltam, hogy szinte egyetlen legális szoftverük sincs az iskolákban. Na, több se kellett hozzá, Magyarországon minden jó kapcsolatomat latba vetve szereztem a Microsofttól egy vagon szoftvert, amit a jó cél érdekében meg is ajánlottak és két autóval ki is szállították a munkahelyemre. Eddig a szép része a dolognak. Másnak a szőnyeg szélén álltam az igazgatói irodában és leordították a hajamat, hogy hogyan merészelek én a Microsofttól ajándék szoftvereket kapni az erdélyi iskolák részére úgy, hogy arról az én hites főnököm nem tud?? A gazdasági igazgató a pamlagon ült, és horgas ujjával rám mutatva rikácsolta megszállottan, hogy – Bűnöző! Én megmondtam, hogy bűnöző!! Két napig élet és halál között lebegtem a kirúgás szélén, ügyvédet hívtak, szabályos tárgyalás volt, hol és mikor léptem én ilyen titkos kapcsolatba a Microsofttal, és végül kisfőnököm könyörgésére valamennyire megbocsátottak, nem rúgtak ki, de mindenféle kedvezménymegvonásban részesültem, még az akkor éppen folytatott egyetemi tanulmányaimat sem engedélyezték tovább… Jaj, és nem mondtam? Hát nem, persze. Éppen ez a kormány volt hatalmon akkor is! Micsoda véletlen…
A célba juttatás még kalandosabb volt, egyszer hazakergettek a határról kisbuszostól, máskor, amikor végre sikerült kivinnem a több száz szoftvert dobozostól, hazafelé nem akartak beengedni az országba az üres kisbusszal Nagylaknál, később Nagyszalontánál géppisztolyt tartottak éjjel a fejemhez, hogy valljam be, hogy mit csempészek, szóval szép napok voltak, daliás idők, de végül is, elvihettem a kapott ajándékot oda, ahová szerettem volna.
Most meg itt van ez a civileket sújtó bányalég, ez a sorosozós baromság. A betonfejű hülye törvényalkotó azt találta ki, nem kell végigolvasni, elmondom nagyon röviden, hogy alaposan meg kell büntetni azokat, akik másokon segítenek. Főleg, ha az igazgató úr tudta nélkül. Előjött a boszorkány a bokorból és megint rád mutat, ha enni, inni adsz egy elesettnek, ha segíted vándorútján. „Adj innom!” – mondja egy másik, számunkra ismeretlen egyház imája. Itt, ha inni adsz valakinek, aki szomjazik, pofán leszel vágva, államilag. Pedig régen itt is éltek keresztények, ebben az országban, a kutatások – de még az emlékeim - szerint is, de az én emlékeim már bizonytalanok, mivel megöregedtem.
A gonoszság köztünk él és belőlünk táplálkozik. A gonoszság ereje a butaságból fakad, az hordja a hátán. Immáron nyolc éve fojtogat bennünket a Sötét oldal, anyagilag és erkölcsileg kigyomlálva a zsebedből is, meg az agyadból is mindent.
És áprilisban, ha akarnánk, újra felkapcsolhatnánk a fényt. Hát, te tudod, hogy akkor most mi legyen.