- Na, jó, rendben, akkor figyelj… nem mondok semmi bonyolultat. Leredukálom. Jaj, nem, dehogy ez is elég bonyolult… na, akkor beszéljünk népnyelven. Nincs letelepedési kötvény, nincs közbeszerzés, nincs államadósság, területalapú támogatás, hosszú lejáratú kölcsön, honosítás, átütemezés, titkosítás, semmi. Ne használjunk nehéz szavakat. Figyelj, szellemi kiszolgáltatott, csak annyit, de tényleg csak annyit kérek, hogy számoljunk, jó? Papíron, vagy fejben, ahogy akarod. Vagy az ujjadon… Jó, lehet a lábadon is. Szóval, az hogyan lehetséges, hogy a fél világ dézsaszám önti ide a pénzt évek óta, az Európai Unió, a Soros György, a norvégok, az azeriek, az arabok, az amerikaiak, mindenki, és nem is beszélve arról, hogy a magyar gazdaság is kiválóbbnál kiválóbban teljesít éjjel és nappal, akkor hol a szomorú réznyelű bagoly püspökfalatjában van ez a pénz és hogyan lehet, hogy lecsúsztunk országostul Európa végének a legaljára? De az meg hogy a feketefarú ördög lafogós előbőre, hogy mégis mérhetetlenül meggazdagodtak az összes kormányon lévők és minden családtagjaik, te meg elszegényedtél, bamba kiszolgáltatott? Mert miért nem? Mert mit kaptál te? Erzsébet utalványokat? Aha… értem. És abból utazgatsz télen a családoddal a déltengeri szigetekre, igaz? Vagy hogy nem? De akkor meg minek örülsz, te töklámpás? Más országok nyuggerei körbeandalogják a világtengereket, meg le és fel hajókáznak a Dunán, koktélos pohárkával a kezükben a napernyő alatt, amíg te sorban állsz a piacon a csirkefarhátért. Igen. És most örülsz? Felzárkóztál, okostojás? Hová, wazze, hová? A kórházi várólistákra? És erre akarsz szavazni megint? Hát te aztán… nem, nem kell itt nekem migránsozni, meg Hunyadi Mátyás reinkarnálódik fehér lovon... a franc se akar idejönni, meghódítani téged, elvenni a gügye kis csirkafarhátadat… mert miért akarná, te nagyon szegény? Ki a kányának kell ez? Nem érted még mindig? Jól van, feladom, menj, aztán vihogjál meg ugrálj tovább az udvaron…