Belegondolva a kampányba, a végtelenbe, és tovább…

Nos, akkor kiderült, hogy a sötét erők bujkálnak. Nem mérettetik meg magukat sehol, nem állnak ki szemtől szembe, inkább leveleznek, plakátkodnak, fenyegetgetnek. Úgy emlékszem, Orbán Viktor, amikor még elfogadta a vitát a múltban, mindig nyilvános vereséget szenvedett, egyedül Sváby Andrást sikerült alaposan megleckéztetnie a 2006-os Napló egyik adásában. A többi kapálózás volt. Az emberei közül talán Lázár János és Kovács Zoltán vitaképes, ők néha simán ki tudnak siklani egy-egy kényes kérdés elől, de a többi általában stand-up tragicomedy, csak nem nevetünk rajtuk, hanem sírunk, a gyalázatosan ébensötét Németh Szilárdtól Halász Jánoson át Hidvéghi Balázsig.
Az egyetlen mondanivalója a sötét oldalnak, hogy Soros Afrikából migránsokkal támad, olyan emberektől olyan embereknek, akik valószínűleg még Afrikát sem találnák meg a térképen telefonos segítséggel. Ez ugyebár legalább akkora marhaság, mint az, hogy a cékla meg a varjúháj gyógyítja a rákot, a szabadkőművesek titkos jeleket tetováltatnak a patkóbelükre, hogy megismerjék egymást, Farkas Flórián valaha is járt volna bármilyen iskolába, és a mentősök arra kérik a lakosságot, hogy ICE számokat irkáljunk a mobilunkba…
A gyalázatos csaló most éppen az uniós segélycsomagokat osztogatja a kormány, azaz a maga nevében. Ezt ugyan az EU nem azért küldi, hogy szavazz a tolvajra, de ő szabadfelhasználásúnak tekinti a másét rutinosan. Ahogy a közösségi, nemzeti újságjainkat, TV-csatornáinkat is annak nézte. De lenyúlta a kórházainkat, iskoláinkat, nyugdíjpénztárainkat, az életünket, és nem adott érte semmit, csak ezt a lökött sorosozást. Ezt nem nagyon lehetne kommunikálni nyílt színen, szabadon, szemtől szembe, egy pódiumon, egy másik értelmes ember szemébe nézve. Ezt egy normális közönség nehezen fogadná fütyülés, röhögés vagy felháborodás nélkül. Így hát a kis sunyi nem megy el megméretkezni, leveleket küldözget, plakátol, ócsárol, becsületet sért gátlástalanul továbbra is. Igen, a mi pénzünkből, persze, ellenünk. Felelősségre vonás, elszámolás, kontroll nélkül bármit. Mintha az utcára öntené a pöcevödör tartalmát, mint a középkorban. És büszkén teszi. És van az utcán ember, aki boldogan, hálával, repesve fogadja ezt, nem is egy… 
Mert országépítő terv, stratégia, konkrétum az nem volt négy, de nem volt nyolc éve sem, most sincs. Terv annyi, hogy szidjuk Sorost, mert pénzt adott, Brüsszelt, mert pénzt adott, a pápát, mert emberséges volt, most meg már az ENSZ is az ellenségek közé tartozik, mert nem ért egyet velünk… szép terv. Gusztusos. Hová lehetne vele kiállni bátran és nyíltan? Sehová… legfeljebb egy kővel a nyakadban a híd korlátjára…
Nos, ilyen a mi kis kampányunk éppen és ilyen a tét is.