Body of Lies (magyarul: Hazugságok hálója)

Ez egy filmcím. Meg az életünké is. Csak egészen mást jelent a filmben, meg nálunk. Meg egészen mást jelentett nyolc éve, mint most.
Volt nekünk egy híresen hírhedt öszödi beszédünk. Gyurcsány Ferenc gondozásában, aki éppen az akkori miniszterelnök volt, és akit különösebben nem szerettem előtte, alatta, meg utána sem. Azt mondta, hogy hazudtunk, mert éjjen-nappal rosszul kormányoztunk, azaz, hogy nem is kormányoztunk. Ez nem is volt olyan nagy hazugság, eléggé fedte is a való helyzetet. Viszont kimondatott… és erre, mint a szélvész, elkezdett terjedni a dühödt Gyurcsány-ellenesség széltében-hosszában és elég jelentős részben ennek köszönhetjük a mai fiúkat is a nyakunkon.
Viszont… talán jöttek Gyurcsány helyére valami őszinte emberek? Csak egyet mutass, csak egyet! Őszinték nem, de sikeresebbek, azok igen. S az istenadta nép, aki 2006-ben mélységesen felháborodott, mélységesen elítélte a hazugságokat, a mostanit zabálja és imádja. Mert hová is jutottunk és honnan… sehová, eltelt nyolc év, Európa egyik sereghajtója vagyunk, egy megvetett kis pimasz ország, és csak reménykedünk abban, hogy nem azonosítják a magyarok népével az ország vezetőinek viselkedését. Mert – hogyan is szépíthetnénk – nem mondtak nekünk igazat az államadósságról, a TAO-pénzekről, az oroszokról, a paksi erőműről, a menekülteknek (páneurópai piknik helyett Bicske…), a menekültekről („biztonságpolitikai szakértők”..), a veszélyről, a munkanélküliségről, a születések számáról, a kivándoroltakról, a kopt keresztényekről, az oktatásról, a KLIK-ről, a szakképzésről, az egészségügyről, Mészáros Lőrincről, Habony Árpádról, Brüsszelről, Soros Györgyről, a CEU-ról, az EU-ról, a civilekről, a norvég pénzekről, a vizes VB-ről, az olimpiáról, a Nemzeti Bank pénzeiről, a közbeszerzésekről, a metróról, a roma önkormányzatról, a NATO-ról, annak elvárásairól, a CÖF-ről, az 56-os hősökről, a földalapú támogatásokról, a népszavazásról, a plakátokról, a szemkilövésről, az azeri baltás gyilkosról, az azeri milliókról, a letelepedési kötvényekről, a dohányboltokról, a NER adatairól, szóval mindenről, ami befolyásolja valamiben is az életünket, vagy ami egyáltalán történik velünk. Ezekben a kérdésekben szinte minden esetben le is buktak, csak egyet nem mondtak soha, hogy „bocsánat, hazudtunk!”… csak egy gúnyos kacaj, hogy „boldog adventet!” vagy „boldog karácsonyt!” Magyarul: kinyalhatjátok nekünk ott hátul, azt hazudunk, és azt csinálunk, amit akarunk.
És a nép karácsonyi imaláncában égre emelt szemmel, ájtatos képpel zengi tovább, hogy csak még több ilyent, csak még tovább!
Ezt a szexben mazochizmusnak nevezik. Talán a politikában is…
Közben Áder János ki is vetette ezt a hálót 2018. április 8-ára. Akkor lesz a halászat.