- Boldog új Esztendőt, kedves Iván!
- Neked is, kedves Iván!
- Milyen lesz az újév, kedves Iván?
- Még vagyogatunk, kedves Iván! De egyre meredekebb a lejtő, bizony.
- Eltelt egy élet, kedves Iván! De mások meg nem élnek meg ennyit sem.
- Na ja, hát boldog öregkor, kedves Iván. Az is lehetett volna.
- Mert miért nem az, kedves Iván?
- Neked talán az, kedves Iván?
- Ó, hát nagyapó hintaszékben danolászik a teraszon, körülötte meg a gyerekei kartáncot lejtenek, az unokák gyöngyözve kacagnak, a Nap süt és a madárkák repesve énekelnek, kedves Iván!
- Hát nem így lett, kedves Iván!
- Talán éppen te tehetsz róla, kedves Iván!
- Nyilván benne vagyok én is, kedves Iván!
- Akkor hát boldog utazgatás az élet a sarkkörök és trópusok között, kedves Iván?
- Én magyar nyugdíjas vagyok, kedves Iván! Nem német vagy amerikai. Tudod, ez itt a csirkefarhát.
- Hát talán az országod gyarapodhatna, kedves Iván!
- Igen, van, aki gyarapodik benne, kedves Iván.
- Talán jobb országot kellett volna választani, kedves Iván!
- Magyar vagyok, kedves Iván, bárhonnan ide tértem haza mindig, szegényen, de boldogan. 
- Akkor meg mi lenne a baj, kedves Iván?
- Hogy az életemben nem lépett előre ez a hányattatott haza sehonnan sehová, kedves Iván! Pár százezer hülye mindig jobbról taszigálta balra, balról taszigálta jobbra, pár százezer meg foggal és körömmel helyben tartotta, még több meg húzta volna vissza a múltba, ahogy csak bírta, így aztán csak imbolygunk itt, ugyanott.
- Talán toltátok volna mind előre, kedves Iván!
- Mindenki azt mondta, hogy előre tolja, kedves Iván!
- Te választottad őket, kedves Iván!
- Nem, nem én voltam! De a felelősségből nekem is részem van, kedves Iván!
- Mi a mentséget, kedves Iván?
- Csak annyi, hogy jót akartam, kedves Iván!
- Akkor boldog újévet neked, kedves Iván!
- Neked is, kedves Iván!