- Beledöglünk! Ne csináld már!
- Mit ne csináljak? – kérdezte meghökkenten Isten. Az ablakpárkányon ült éppen, és kicsit hátranézett, hogy jobban meghökkenhessen.
- Hát ezt a rohadt meleget! Nem éljük túl! – csorgott tovább rólam a verejték.
- Hát aztán… semmi sem tart örökké. – mondta derűsen – Különben is, rátok fér egy kis szelekció.
- Milyen szelekció?? – most meg én hökkentem egyet.
- Hát… sokan vagytok. Nem?
- Évről évre fogyunk! Elmennek, elutaznak, meghalnak… alig jön valaki hozzánk.
- Hát nem itt, hanem a világban. Ott vagytok sokan.
- Na jó, de azért miért én haljak meg?
- Te sem vagy különb a Deákné vásznánál… - mondta az Úr, hogy csillogtassa műveltségét, majd cinikusan hozzátette, hogy – Kovács evangéliuma, 237/46.
- Nem vicces! – izzadtam tovább.
- Figyelj, ilyenkor meghal egy rakás ember… aki öreg, szívbeteg, vagy a melegtől megőrülve karambolozik az úton, vagy vízbe ugrik és kitöri a nyakát vagy megfullad… meg ma éppen ezren kapnak melanomát is.
- De ártatlanul?? – kiáltottam.
- Tök mindegy. Az ártatlanok is meghalnak meg a nem ártatlanok is… mondom, sokan vagytok. Nincs ragadozó, hogy kizabálja a hordából a gyengéket, mert kiirtottátok őket, akkor majd így… fajfenntartás, csak az erősek! Hiszen tudod.
- Hülye demagóg duma! – próbálkoztam.
- Na mi van, te nem biológiát tanítottál? – vonta fel a szemöldökét.
Egyből elhallgattam.
- …és nem jöhetsz azzal az üres hablattyal sem, hogy én valami kormánypárti Isten vagyok. Nincs jobboldali Isten, meg baloldali Isten. Egy van, és én Földpárti vagyok… Föld, mint bolygó... érted, nem?
- Igen.
- Na, és a Föld érdeke az, hogy ti egy kicsit kevesebben legyetek… most itt van ez a kánikula, aztán majd lesz még más is…
- És majd a te jobbodon fogunk ülni, ha meghalunk, odafent a te nagy asztalodnál?
Erre úgy elkezdett röhögni, hogy fejjel beleesett a mályvába az ablak alatt…
- Ez jó volt, wazze! – mondta pajkosan, miután visszaröppent és lesöprögette magáról a leveleket meg a gallyakat – szóval te azt hiszed, hogy ott van egy rohadt nagy asztal, és ott ülnek az összes szarvasok, dinoszauruszok, nyulak és lajhármakik és ott eszünk, mint állat!
- Ööö… izé… nem, csak az emberek!
- Csak az emberek? Miért, te mennyivel vagy több, mint egy rétisas?
- Hát azért mégis…
- Mit mégis? Mit tettél, amitől te több lettél volna?
- Hogy én is Földpárti vagyok! Én is veled vagyok! A Földért, a világért!
- Igen??? Mióta?
- És állatbarát vagyok!
- Milyen állatbarát, rátarti nagyarc? Különbek vagyunk a hangyászsünnél, mi? Szép! Mikor mentettél meg egy állatot, amit egy madzagon húzgált maga után valami megszállott az utcán? Na, majd én megmondom: soha!
- De hát, azt nem lehet, hogy…
- És mikor zúztál be egy kirakatot, hogy kiszabadítsd az ott fuldoklókat, amik egymás hegyén-hátán senyvedtek üvegdobozokban, kalitkákban, amíg valami tahó megvette őket és elpusztultak a Klement Gottwald utca 24-ben, a VII. emelet 2-ben??
- De… - vörösödtem el talpig – de azt nem lehet… azt így… ugyebár…
- Szájhős vagy. Zúgfilozófus. Verbálrambó! – korholt tovább az Úr kegyetlenül.
- De… legalább etetem meg itatom a madarakat… adok enni a kis vadászoknak is… viszek mogyorót a mókusoknak…
- Hát valami jó azért csak akad benned… különben nem is beszélnék veled többé. Na, próbáld túlélni a megpróbáltatást! Szedd össze magad! Ha meg nem sikerül, hát vesztettél…
Félig elszállóban mindig visszaszól: - Azért kedvellek ám, de ezt úgyis tudod! és huss! El.

2017.08.02.