Sokszor kínos, ha mi vagyunk a világ szemében a becstelenek, az elnyomók, a kirekesztők, a korruptak és az árulók… ilyenkor kényelmetlenül fészkelődik az ember, mert hogy mondja meg külön-külön, egyenként a világnak, hogy ő nem! Hogy nem minden magyar olyan!
Azután meg vannak dolgok, amikor a mi csillagunk jár a legmagasabban az égen, és ilyenkor meg azért csak piros-fehér-zöldet dobban az a pitvar meg a kamra itt belül!
Enyedi Ildikó filmje újra tarolt! Érdekes, hogy most nem durrant akkorát a hír, majdnem csendben elment mellettünk, lecsengett, ma már szinte nem is szól róla senki, hogy Ausztráliában, a Sydney Filmfesztiválon halomra verte a világot! Talán megszoktuk a sikert?
(PISA-teszt mankó bothülye néninek meg bothülye bácsinak: wazze, érted?? Nem kikapott Andorrától 1:0-ra, meg nem a negyedik súlyos vereségét szenvedte el zsinórban egymás után, aminek következtében továbbra is bizalmat kapott, mint a százmilliomos Bern Storck vagy a tolvaj Farkas Flórián, és a sorozatos verések után a Fidesz, a Hende Csaba nevű tébolyult javaslatára éppen megduplázza a bélsárrá vert focisták fizetését… nem, ez egy VALÓDI győzelem a világ felett, ráadásul nem a füvön való távköpésben, hanem a kultúra terén, a széles mozivásznon!!)
Enyedi Ildikó a második világsikerét aratta ezzel a filmmel, a berlini Arany Medve után. A Saul fia két éve szétverte a Földet. Soha semmilyen magyar film nem nyert még egyszerre ennyi díjat, a bolygó legjelentősebb elismeréseit. 22 nagy nemzetköz győzelem, köztük Oscar, Cannes, BAFTA, Golden Globe… sosem volt siker! Egy évre rá újra taps és újra Oscar a Mindenki című kisfilmnek! Egy merő győzelmi mámor a filmgyártásunk!
Itt pereg előttünk éppen Török Ferenc 1945-je! Az egyik legsúlyosabb dráma, amit a történelmünkből kiolvasni lehet! Kihagyhatatlan fekete ékkő! Nemrég vonult le a vászonról a marfűi rém, egy egészen elképesztően jó magyar film, az életírta mélysötét horror! A Kincsem az egyik legjobb mozis bevételi eredményt produkálta, amit magyar film itthon elért. Az Ernelláék Farkaséknál döbbenetesen jó volt. Gárdos Péter Hajnali láza csodaszép. A Liza, a rókatündér meg imádnivaló! A Vad Kunság káprázat! A Van valami… meg maradandó élmény!
Ilyeneket tudunk! Mi, magyarok! És még csak fel sem soroltam mindent… Ezek nem kamusikerek, nem a Századvég találja ki őket, nem plakátkampány, valamiben tényleg ilyen jók vagyunk!
Éljen a magyar film! Éljenek a mozik, építsünk mozikat stadionok helyett (persze, csak, ha már majd a kórházakat és iskolákat visszaszereztük és felépítettük…)

2017.06.19.