Karácsonykor, ha akarod, éjfél után eljönnek. Amikor már mindenki alszik, csak az ablakokban táncolnak a színes, apró pislogások, elhelyezkedhetsz a fotelben a nyitott ajtóval szemben és vársz. És ha jó voltál idén is, akkor meglátogatnak megint. Puha léptekkel, szépen sorban, alig reccsen a padló, alig sóhajt a szőnyeg… Lassú lábbal körbejárnak. Megállnak és rám néznek mind.
- Mi vagyunk az emlékeid! – suttogják. Megzizzen a fenyőfán a tűlevél, megmozdul a gyertya, ahogy a hang szellője szétáramlik a szobában.
- Tudom. Vártalak benneteket!
- Hozzád mindig eljövünk! – mondják szinte hang nélkül az élő és a halott szentek, mint egy távoli ének az időben.
- Köszönöm lányok! Hiszen már tudjátok az utat.
- Belőlünk vagy, nem hagyunk magadra. Mi meg belőled vagyunk.
Hallgatunk. A tekintetünkből árad a múlt. Mintha szelíd meleg kúszna a hajszálaim közé.
- Mert te kiválasztott vagy – mondja a kékruhás lány, aki a vörös köveken ült a Balaton partján.
- Mert te itt vársz minket a nyitott ajtóddal – mondja a színes vászonruhás, akinek pántként van a haja a homlokára fonva.
- Mert te alázatos örömmel fogadtad az élet ajándékait – mondta a fekete hajú, akit a metró hozott a föld alól.
- De csak az én életemnek lennének ajándékai? – kérdeztem a lépcsőn táncoló fehérblúzostól.
- Nyilván másnak is van, vagy lehetne – mondta elgondolkodva a selyembőrű szemüveges szőke jelenés – csak mások nem így bánnak velük. A múltjukon nem tudnak másképp átvergődni, csak ha megtagadják, megtapossák azt. Utálattá változtatják a szerelmet. Vérrel és könnyel válnak. A lábnyomaikban megvetett és megtagadott pocsolyák maradnak. Nekik ebből áll és ilyen az életük.
- De te minden évvel gazdagodtál – mosolyog a fák alól a szép arcú és integet.
- Hát ezért jöttünk megint – és a keresztény, zsidó, hitetlen vagy ki tudja még milyen lányok sorra odalépnek, és megérintik a homlokomat. Száz bársony ujj rajzol rá titkos jelet. Puhán megkerülik az asztalt, mint egy-egy lebegés, aztán visszaállnak az előbbi helyükre. Még egyszer idenéz az idő, a nedves szemekben pici sárga fények imbolyognak. Aztán intésre emeljük a kezünket, és ahogy jöttek, szinte hangtalanul elsétálnak az éjszakába.

2016.12.25.