…kini

Hűlnek a vizek és vége van a nyárnak is, de mikor lángoljon fel a több országra kiterjedő burkini-vita, ha nem most, éppen ilyenkor? Ha hűl valami, akkor valakik ráraknak valamit a tűzre, hogy tovább égjen. Most éppen ezt.

Mert mi van akkor, ha valaki ruhástól megy be a vízbe? Minden ripacs amerikai vígjátékban beleesik egy vagy több jobbsorsra érdemes szerencsétlen fülétől a farkáig felöltözve a medencébe, a közönség meg mindig hálásan nyugtázza ezt, hogy bruhaha… mintha megnyomták volta a „Röhögni!” gombot egy nyilvános TV-felvételen. És akkor ott kapálózik a főhős szmokingban, nagyestélyiben, amíg a többiek melléjük nem esnek. Mi a rossz ebben? Hát a humor hiánya az mindig fájdalmas, de más ártó szándék szerintem nincs.

Na, akkor jönnek érvnek az apácák. Hogy bizony ők is úgy fürdenek, főkötőbe, hosszú szoknyába, nyakigzártba… egészségükre! Meg jönnek még a napérzékenyek, a bőrrák-veszélyeztetettek, meg még a búvárok is… na, ők is, aztán tetőtől talpig! De az arab nők azok nem. Ők ezért vagy azért ne tegyék. Ha ők mennek be ruhástól, akkor az a női nem megalázása (mert az apácák cuccai nem a női nem megalázása!!), meg az integráció készségének hiánya. Meg hogy van az, hogy nekem, ha iszlám országba megyek, nem szabad bikinire vetkőznöm, mert tiltják, hát akkor ezek itt miért nem alkalmazkodnak, stb. stb.

Egy dolog a vallásszabadság, amit elvileg gyakorolunk. Mindenféle ilyen-olyan felekezet, szekta, hagyományosan meg megreformáltan osztja az észt szerte a vidéken, mindenféle elképzelhető karneváli maskarában. A cifraszűr szürke hétköznapi melósszerkó az arannyal átszőtt, csipkézett, rakott, fodros, bársony, selyem, lila-fehér-zöld stb. cuccokhoz képest, a döbbenetes bohócsipkákról nem is beszélve… mégsem tiltakozik senki ezekért, csak a Pride ellen! A saját maskarásait búbánatos képpel, repeső szívvel meg komolyan veszi! Ha ezt egyszer valaha megérthetném… na, de sebaj! Járhatnak komoly öreg bácsik kihegyezett színes dobozokkal a fejükön? Járhatnak! Még körmenetelhetnek is benne! Vonulhatnak fel palástban arcra teljesen normálisnak tűnő emberek? Vonulhatnak! Táncolhatnak tüllszoknyában teherautók platóin? Egyesek szerint nem, de a fentiekre nézve dehogynem! Miért pont ők nem? De mit kezdjünk a burkinivel akkor? Azt lehet? Lehessen.

Magunk között szólva, tiszta hülyeség az egész. Nem a tiltás vagy a megengedés, hanem a ruhástól való fürdés. Mert mekkora perverz az, aki kijön a vízből és tetőtől talpig egy vizes borogatásban mászkál fürdés után a parton? Mindegy, hogy burkini vagy overál vagy suhogós melegítő. Minden épeszű ember ruha nélkül fürdik, ha csak teheti. De nem mindig teheti, mert nem épeszű a világ.

Egyébként meg a dolgok változnak. Amit az emberek praktikusnak tartanak, az előbb vagy utóbb győz. Talán egyszer majd eljutunk oda, hogy nem ideológiailag fürdünk, nem ideológiailag öltözünk, hanem úgy, ahogy a legjobban, legkényelmesebben érezzük magunkat. Mindenféle tiltás meg engedés nélkül. És nem fog zavarni az sem, hogy ebben az utcában, ahol lakom, minden házban más vallású vagy más vallás nélküli ember él. Az ő dolga. Nem kényszerítünk egymásra semmit, ha éppen az utcán hasal és kelet felé imádkozik, hogy ügyesen átlépem. Majd kitalálunk valami közös elfoglaltságot velük, ami egyiket sem sérti, ami bárkinek jó. Aztán szép lassan mindenki elhagyná a kényelmetlen szokásait, viseleteit, mániáit. Hogy még jobban együtt tudjunk élni, bármelyik Isten még nagyon örömére.

Címkék: vallás, tolerancia