Közeledik a népszavazás, mint egy nagy, fekete árnyék, mint egy eljövendő, kimoshatatlan folt a becsületünkön. Mert lehetne ez akár szép is meg jó is, meg lehetne akár dacos is, meg becsületes is, ha nem pont erről szólna, amiről. Az teljesen rendben lenne, hogy ne telepítsen ide senki ezer összefogdosott amazóniai indiánt erőszakkal, a független Magyarországba! Persze! Legyen már jogunk ezt eldönteni, szerintem is! Csakhogy itt most más van, Magyarország nem annyira független, elvileg egy közösség tagja, egy nagy egész része, a befogadandók meg nem rabolt rabszolgák, hanem rászoruló, menekülő emberek, családok, akik amúgy is, így is, meg úgy is, már itt vannak, itt élnek, szanaszét a kontinensen. Nekünk meg roppant munkaerőhiányunk van. Meg nagy nemzetfogyásunk.

Na, de mi valami keresztény ország vagyunk, nem? Vagy csak ilyenkor nem? Csak akkor, ha énekelni kell, meg dicsőíteni? Mert milyen álságos is ez… meg aztán, itt van ez a pápa-dolog… Hogy is vagyunk ezzel? Ha a hív elmegy a Vatikánba, ott zokogva csókolgatja a pápa kezét, fülét, farkát, uszályának szegélyét, ha meg hazajön, akkor meg hülye pápa, ez nem is pápa, ki választotta meg ezt, stb. Mert a pápa még a melegekkel is szimpatizál, a menekülteket, rászorulókat meg egyenesen támogatja…

Te tudod, hogy miért van ez? Igazából én sem magamtól jöttem rá, segítettek. Hát az van, leplezzük le a valót, hogy ez a pápa Dél-Amerikából jött. És? Akkor mi van? Hát az van, hogy Dél-Amerikában a keresztény egyház és a szellemi kötődése, megnyilvánulása baloldali érték. Hagyományosan. Mint az eredeti, az igazi, a régi. A szegények támasza, az elesettek segítője, a bajbajutottak, kitaszítottak menedéke.

Nálunk meg nem. Büszke történelmi hagyományaink szerint a mi egyházunk a jobboldalon áll, annak is inkább a szélén, a várurak, hatalmasok jobbján ül a trónnál, és az elnyomás szellemi eszköze. A propaganda, a nép kordában tartása, az uralkodó gazemberek jólétének biztosítása a feladata. Sok oka van ennek. Néhány talán érthető is. Az un. szocializmus vidékünkön üldözte a vallást, ellene szólt, ellenségei közé sorolta. Ennek is megvolt az oka, a potrohos egyházfiak kéjesen fürödtek a feudális, majd kapitalista hatalom fényében egyaránt. Együtt zabáltak a nagy nemzeti vályúból a világi méltósággal, persze, hogy ez borzolta a proletár szőrét. Joggal.

Most meg helyreállt megint a „világ rendje”. Az egyház és politika újra kezet fogott, vállvetve harcol egymás hatalmáért. És kit érdekel itt a szegény, vagy kit az ember egyáltalán? Elnyomorodott, elhülyült, megbetegített, tanácstalan népet lehet a legjobban irányítani. Ez a feladat megvan, kipipálva! Meg kell találni a közös ellenséget, rámutatni, hogy nem miattunk - akik kastélyainkban aranykádakban fürdünk – éltek rosszul, hanem a rohadt idegenszívű, identitású ellenségtől! Arra fussatok a furkósbottal, azt üssétek! Prédikáljuk ki a szószékről, mutassuk be a leselkedő kegyetlen arcát! Öl, nőt erőszakol, keresztet éget. Mondják ezt el a szakértők minden nap. Aztán jöjjön, aminek jönnie kell, mondjuk ki végre hangosan, szavazzuk meg végre országosan, hogy utáljuk azt, aki nem olyan színű, nem olyan vallású, nem olyan irányultságú, mint mi! Haljon éhen! Halál reá! (Ismerős valahonnan? Tényleg? Jééé! Pedig még nem is mondtuk konkrétan, hogy nem olyan fülű, nem olyan orrú… csak gondoltuk.)

Közben meg csak csodálkozunk, mivé lett a világ. Uralkodásunk alatt több mint ezer templomot újítottunk fel! – csap büszkén a mellére a politika. Nem kórházat, nem iskolát, jól olvastad. Szegeden stadiont építünk az egyháznak. Naná, majd a rohadék balos Botkának, mi? De van ott papos focicsapat? Nincs. Nem baj, akkor egyéb közösségi rendezvényekre… Szóval, bármit. Mert szerinted a magyar keresztény borsodi vagy nyírségi szegényházaknál segít? Ugyan, ugyan… te is tudod. Vadászik az uradalmában, halomra lövi Isten szép teremtményeit, asszonyt ver, alkoholista, félrehág, diplomát másol, nyugdíja mellé milliókat vesz fel, markába röhög és megáldja a bűnt, véd- és dacszövetsége okán megtámadhatatlan a törvény oldaláról, holott a hatalommal együtt csináltak papírrepülőt a tízparancsolatból és röhögve dobálják a Dunába a Parlament erkélyéről… Most meg még attól is fél, hogy megrendíti valami ezt a tökéletesre tervezett idillt.

Hát szavazz a kezeddel magyar, ikszelj nekik, hogy töretlen legyen a hatalmuk továbbra is, vagy szavazz a lábaddal, menekülj el innen a világ végére, ahol már nem érnek utol, vagy kirándulj egyet valahol október másodikán a remélhetőleg szép őszben, én is ezt teszem. És velem lesz a lelkiismeretem is.