Amikor akaratod ellenére átkerülsz az Erő Sötét oldalára
Piac. Eszünk a közös jászolnál. És ekkor váratlanul rendkívüli dolog történik! Hölgy feláll az asztal végén és otthagyja a tálcáját a félig elfogyasztott pörkölttel! Hölgy amúgy kilóg a környezetből, korban még csak-csak belefér, de egzisztenciában nem a piacon kajáló nyugger prototípusa. Sokkal finomabb annál. De a nép felhördül:
– Látta ezt, uram? Feláll, aztán csak úgy elmegy!
Morgok én is illendően. De azért hozzáteszem, talán visszajön, hiszen ott áll, 50 méterrel arrébb.
Hangulat fokozódik: - Az ilyennek még a bugyiját is anyja cserélte ki otthon, mi?
Gondolom, kihúzom a helyzet méregfogát, hősiesen felajánlom, hogy utána sietek a hölgynek és megtudakolom, van-e még további szándéka a pörköltmaradvánnyal. Nép helyesli a tettre kész „fiatalember” készségességét. Odalépek a hölgyhöz, elnézést, vissza tetszik jönni, vagy őrizzük esetleg hűlőfélben lévő helyét… Nem köszöni, nem szándékozik, visszajönni, nyugodtan vigyem el a tálcát onnan. Ezen meg én ütközöm meg, hogy bocsánat, márhogy én? Igen, a hölgy megengedi.
Én vissza, megnyúlt arccal, ennék tovább, de befut a hölgy is, vesztére! Csak erre várt a népharag!
- Büdös vén p*csa! Hülye öregasszony! Nem b*ta meg senki, mi? Elgurult a Cavinton? – hogy csak szemelvényeket említsek… hölgy még szabadkozik, ő nem járt még soha erre, nem tudta, mit kell tennie, aztán feldúlva jobbra el…
Én meg próbálom az indulatokat csitítani, de magamra maradtam… két szék között a pad alatt búsan és kétségbeesve.
De minden jó, ha a vége jó! Negyed óra múlva összefutottam a hölggyel a szomszéd bevásárlóközpontban, odahajlongva elhatárolódtam az elhangzottaktól és a történtektől. Kölcsönösen elnézést kértünk, és tényleg minden jóra fordult, még a Nap is vidámabban sütött tovább!

2016.04.12.