Mert tényleg az a kérdés, hogy ki honnan tájékozódik, vagy mit szeretne elhinni? A bevándorlásügy is olyan, mint fejsze a favágásnál: ha kinyitod az ablakod, hallod is a nagy távoli recsegést, ropogást, ahogy az ország tudata éppen meghasad. Ilyenekre meg olyanokra. Annyira különbözünk már velünk élő honfitársainktól, hogy most még csak két különböző populációt, a távoli jövőben meg már talán két külön fajt alkotunk. Már amennyiben a két populáció többé nem keveredik egymással. Látjuk a folyamatot, próbálunk is ellene tenni valamit a magunk ocsmány eszközeivel ti. gyalázzuk egymást rendületlenül, de ez láthatóan csak veri a fejszét egyre mélyebbre.
Az is kétféle ember lehet, aki ítél, vagy hallani sem akar valamiről, meg az is egy másik, aki odamegy, megnézi, és meg akarja tapasztalni. Írta valaki, hogy látja, hogy csapatostul ott ülnek ám a földön a más színűek és ez félelemmel tölti el az utca túloldalról nézve. Kérdeztem: átmentél? Megnézted közelebbről? Beszéltél velük? Azt már nem. De ugyanez volt a Pride-on, az Élet menetén, bárkitől kérdeztem, aki hányt tőlük, hogy ott volt? Megnézte milyen? Ismeri őket? Vagy: vettél már fel románt az autódba és beszélgettél vele órákon át? Esetleg szlovákot? Vagy csak szidod rutinból? És akkor jön a szindróma meglátása, a megvilágosodás, mint Selye Jánosnál a stressz felismerése! Hopp, hiszen ezek ugyanazok! Az ember másságát utálók egy halmazba tömörülnek. Míg az embert így is, úgy is elfogadók is. De mi befolyásolja mindezt? A tájékozódás és a tapasztalat vagy a beállítottság? Honnan tájékozódsz? Az internetről, a TV-ből? Láttuk a „Szeretlek Viktor” című tömörülést, ahol az odaírók ujjongtak a megfulladt menekültek halálán. Kevesellték a számot. Meglep bárkit is, hogy azok, akiknek ilyen véleményük van, ott találják meg egymást? De miért nem? Mert ők honnan tájékozódnak? A „közcsatornából”? Ott csak olyan forrást lelhetnek, ahol a tudatos manipuláció szétdobált szemetet mutat mindig, gazdák lezabált gyümölcsöséről mesélnek meg gyújtogatásról, öklöt rázó rosszarcúakat próbál egy totálba sűríteni a riporter, ahogy lázadva ordítanak, te meg saját szemeddel láthatod, hogy takarítanak maguk körül, egymásnak adják a seprűt, sorban odamennek a már amúgy is megtelt szemeteshez és kidobják a szemetet, és ha beszélsz velük, kedvesek, fáradtak és megtörtek. Az igazság meg nyilván valahol a kettő között… de mi is az igazság? Nincs itt igazság.
Egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy kizárólag politikai oldaltól függ az emberek erkölcsi minősége. Igenis ismerek totálhülye, idétlen „balos” embert és nagyon értelmes, intelligens „jobbos” ismerősöm is van, nem is egy. Én meg nem nagyon szeretnék se ilyen, se olyan lenni. Tulajdonképpen a lelkiismeretemmel szeretnék elsősorban együtt élni, mert akár akarom, akár nem, itt lakik velem.

2015.08.29.