- Anya, nincs valami kaja?
- Nincs.
- Miért?
- Mert elköltöttük a pénzt az ajándékodra.
- De tiszta ruhám sincs napok óta…
- Mert nincs itthon mosószer sem.
- Hideg van, nem is fűtünk.
- Öltözz fel jobban. Nem tudjuk fizetni a fűtést.
- Meg gyógyszer sincs már. Két napja köhögök.
- Hát nincs. De viszont van 7 Plus Apple iPhone-od. Örülj annak.
- De örülök, persze, de akkor most éhen halunk meg megfagyunk ezért vagy mi lesz?
- Nem, de most már érted, hogy mit magyarázott apád a múltkor a stadionokról, kórházakról, iskolákról, meg az olimpiáról?
- Nem.

2016.12.08.

Egyébként jártál 25-30 éve vagy régebben Romániában vagy Csehszlovákiában? Vagy a régi Szovjetunióban? Vagy az NDK-ban? Á, fenét, nem is vagy még annyi idős… Izgalmas, érdekes meg persze borzongató emlékek is vannak, de azért olyan sok dologhoz nem tudtuk hasonlítani a benyomásokat. A világ többi, távolabbi része az csak filmen volt meg. Szóval, talán Bécs vagy egy kis NSZK. Odáig még ment valami néha… De a lényeg az, hogy a környéken, Ausztriát leszámítva magasan mi voltunk a legjobbak. Jugoszlávia keltett még elég jó benyomást, meg valami fura szabadságillata is volt, de néha ott is beleütközhettél a sötét hegyi, barbár, balkáni nyomorba. Románia meg Csehszlovákia meg helyenként egészen középkori képeket mutatott, a sokszor rongyos emberek, a büdös, mosdatlan, elhanyagolt gyerekek az utak mellett, a felsebzett táj, a beton és a szemét szürke keveréke, a boltok kongó üressége, koszos vendéglők, az elképesztő útviszonyok, a hömpölygő ipari szenny… az ember hazajött és azt mondta, hogy ejj, ez azért itt egészen más mégis! Veszel, amit akarsz… meggazdagodsz azzal, hogy kiviszel öt ótvar NDK-s krepp inget a Szovjetunióba, meg két kopott Trapper-farmert, aranyat adnak érte, pedig te csak 30 forintért vetted a kacat napszemüveget a trafikban, meg a marék rágógumit, hiszen nekik egyáltalán nem volt még az sem! Itthon meg… na, azért ez mégis csak egy szocialista mennyország vagy mi.
Most meg… engem néha sokkol, néha bosszant, néha meg csak úgy faarccal eltűröm, vagy lefolyik rólam, hogy naponta szembesülök grafikonokkal, adatokkal, tényekkel, hogy csúszunk, csúszunk, csúszunk egyre lejjebb…
Hogy az EU átlaga itt meg itt, Magyarországon meg nő a nyomor, romlanak a reáljövedelmek, a létbiztonság, az egészségi állapot, a közellátás, az oktatás, a szociális juttatások, a… minden. Akármikor bekapcsolok egy hírfolyamot, mindig növekvő szegénység, növekvő gyermekéhezés, növekvő hajléktalanság, a közelmúltban, most és várhatóan a közeljövőben tömegével elveszített lakások, bedőlő hitelek, ezerszámra kerülnek az emberek veszélybe, a tönk szélére, és semmi reményük, hogy valaha is kikászálódjanak a brutális kilátástalanságból. Pedig az Európai Unió csak önti, önti, önti ide a pénzt. A szomszéd országok már mind-mind elsiettek mellettünk. Nem segítenek, nem szánakoznak, talán inkább egy kicsit kajánul röhögnek. Párhuzamosan meg olvasod naponta, hogy a kedvezményezett és törvények felett álló kisebbség pedig olyan mérhetetlen gazdagságban fetreng, amely állapotban már semmi sem drága, fogalmuk sincs, hogy mire költsék a pénzüket, össze-vissza felvásárolják a világot a emberek körül. Nem segítenek, nem támogatnak, csak cinikusan tagadnak és röhögnek. És mi itt ülünk és beszélgetünk erről. Üzengetjük egymásnak, hogy ma is ez meg ez történt. Ma is vereséget szenvedtünk, a büntetlen rablók pedig ma is győztek. Lájk. Sírós smiley, hányós smiley… megvan. Holnap meg majd ugyanez.
Ha valaki szerint ez így jó, dicséretes és kívánatos ahogy éppen van, azt kérem, hogy felejtse el, hogy valaha találkoztunk.

2016.12.04.

Hogy ne csak sopánkodjunk minden nap országunk és világunk romlásán, gyertek, fogalmazzuk meg a lehetséges közös jövőt! Írjunk Alkotmányt! Én elkezdtem, te folytatod!
1.
"Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette."
helyett:
Büszkék vagyunk arra, hogy I. István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat Európa részévé tette. Nem vagyunk büszkék arra, hogy Európa, különösen a szomszéd országok népeivel ezer éven keresztül jogosnak vagy jogtalannak vélt okokból háborúkat folytattunk, de valamennyien örülünk, hogy ennek a korszaknak vége a népek szövetségéhez való csatlakozásunk óta.
2.
"Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait."
helyett:
Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.
3.
"Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez."
helyett:
Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez, ahogy az európai egység sokszínűsége is ugyancsak gazdag hozzájárulás a nemzeti kultúránkhoz.
4.
C) cikk
"Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni."
helyett
Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni. Nem fordulhat elő a jövőben, hogy Magyarországon az ország legfőbb méltóságai azonos pártérdekeket képviselő személyek legyenek. Amennyiben a miniszterelnök, köztársasági elnök és a házelnök is ugyanabból a politikai közösségből lenne kiválasztva, az Alkotmány értelmében azonnal veszítsék el valamennyien politikai hatalmukat és az új választások kiírásáig ideiglenes, ügyvivő testület vezesse az országot korlátozott jogkörrel. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a halatom kontrollját adó Alkotmánybíróság politikailag egyoldalú összetétele folytán alkalmatlanná válna feladata ellátására.
L) cikk
"Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony."
helyett
Magyarország elismeri a házasság intézményét, akár különböző, akár azonos neműek között, mint önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a társadalom hagyományos szerkezeti egységét. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. A családalapítás joga nem köthető vallási hovatartozáshoz, nemi identitáshoz, származáshoz vagy kulturális gyökerekhez.

2016.12.02.

Már napok óta arról beszél az óvadék nélkül szabadlábon kószáló miniszterelnök, hogy milyen jó kor is köszönt ránk majd mostantól, hogy hál’Istennek megszűntek az ideológiák a világban, vége a ronda szabadságvágynak, győznek a sötét erők, megvalósult a Brexit, szerencsére trónra jutott Trump, és vele az igazság (mármint a szabadlábú igazsága szerint), és ő hogy örül ennek. De ki örül vele? A külügyminisztere sodródik az iszappal, nem megy el a többi külügyminiszterrel közös értekezletre, mert mi Trump-fanok vagyunk ugyebár, lobogó farokkal szembevizelünk az európai széllel, ma diplomáciailag hányunk szerinte, mert a románok ünnepelnek, ma tilos hát az öröm, viszont az azeri barátunk és testvérünk. akinek a gyilkosát a keleti nyitás ünnepére díszdobozban átadtuk, tegnap bejelentette, hogy börtön jár azért, ha valaki a neten sértegeti őt. Na, ő a barátunk és példaképünk. A ronda európaiak, azok meg nem. Mert azok szabadságvágyók. Piha! Még hogy szabadság! Nem az van, hanem különutas jövő! Ez a különút egy zsilettpenge éle, ami elválasztja Nyugatot a Kelettől. Csúszunk-mászunk rajta, ide is bebólogatunk a két csápunkkal meg oda is. Mármint nem mi, emberek, hanem az a szellemi zsákutca, amelyik a mozdonya meg a masinisztája lenne a vonatunknak. Mi meg ülünk rajta és öklendezünk. Tengeri betegség szárazon. Egyre többen leugrálnak a döcögő szerelvényről, eliszkolnak a sínek menti árokban a lenyugvó Nap irányába, ők talán még majd írnak, vagy hazalátogatnak néha, esetleg küldenek pénzt az Erzsébet utalványokkal integető szüleiknek, hát ágyneműt cserélnek majd inkább teuton szállodákban meg mosogatnak a digó pizzériákban, de legalább túlélnek. Mi meg, a maradottak, csak nézünk utánuk az homályosodó ablakon. Másfelé újabb csoport esküszik fel, egy állomáson leszáll, megy még egy bandérium a déli határt védeni. Az tényleg igaz, hogy nincs ki ellen, a fene se akar erre a csigavonatra felszállni már régóta, legfeljebb át akarnak mászni a szerelvényen, de nem, akinek nincs jegye, az ne jöjjön! Akinek van, az jöhet, akármilyen sötét sivatagi terrorista, csak vásárolja meg aranyért a jegyet és amnesztiát kap örökre! Az erkölcs az lekéste a járatot. Igaz, tanítják állítólag mindenfelé, de csak nem ér utol minket sehogy.
Mi, te meg én, akik ugyanebben a nyirkos, hideg vagonban zötykölődünk, csak információ-morzsákat csereberélünk. Ha te is ugyanitt vagy, és tudsz valamit, szeretném megkérdezni:
- Hová megy ez a vonat??

2016.12.01.

Tudni szeretnéd, hogy miért és hogyan? Meg azt, hogy mi ebben a koncepció? Napok óta zúg az országos felháborodás Lázár János kijelentése miatt. Ama bizonyos „eladjuk az oktatást a világnézetnek” dolog okán…
Néha úgy alakul, hogy járom az országot. Néha meg még úgy is, hogy különféle iskolákat látogatok meg szép hazám messzi vidékein. Megpróbálom a tapasztalataimat összevetni Lázár sokat mondó üzenetével.
Mert mit gondolsz akkor, ha eljutsz elég tipikusan „balos” múltú egykori iparvárosokba, ahol (a többi városhoz hasonlóan) sorra veszik át a különféle felekezetek, negyedkezetek, harmadulatok a fenntartók szerepét? Ennyire megváltozott volna az éghajlat, vagy valami új vegyület került a vízbe a környéken? Á, dehogy… kérdő arcodra huncut kacsintással válaszolnak, valahogy üzenvén, hogy ugyan már, hiszen ismersz, dehogy lettünk mi kazamata rendiek, kapucnis flagellánok vagy mediterrán önnyomasztók, de mit tegyünk, ha ezzel a mankóval boldogulunk? Hát kirakjuk a jelképeiket, elmormoljuk a varázsigéiket, valahogy csak élni kell, nem? „Az angyal vétkezzen veled testvér!” – mondom én is jelszót, aztán belátom az igazukat… A KLIK korábban kirabolta, megnyomorította őket mindenütt, elvették a maradék önbizalmukat is, aztán amikor már végképp szakadt a cérna, de még a kötél is, és majdnem felhömpölygött már a kevélyek füléig is a tanárok felháborodása, hát szóban, kamuból megígértek nekik fűt-fát… a tanárok meg hazamentek, ki reménnyel, ki csüggedten, ki sírva, de hittek valamiben… akkor még nem is gondolták előre, hogy miben is hisznek, azaz miben fognak hinni nemsokára. Mert nem valósult meg szinte semmi, csak kámzsás lopakodók, birétumot, fityulát viselők szivárogtak be felmentő seregként és hopp, egy csapásra lett minden! Míg az állam hivatalnokai leszüretelték a javakat, elhordták még a technikai eszközöket is egy-egy rekvirálás során, addig a jóságos és kenetteljes környékúr ád bőségesen, vége az ínségesen szűk esztendőknek, újból felpezseg az élet a tanodákban. Igaz, néha nem hiszel a fülednek, hogy egy négy-öt főt számláló Boldog Aszparágusz nevét viselő gyülekezet, akinek legfeljebb Ceylonban vagy Zanzibárban van számottevő ismertsége, hogyan és miből tart fenn nálunk egy sereg képző intézményt, honnan vesz hozzá elhivatott személyzetet, de nem is érdekes ez… lényeg, hogy más csatornákon, megfoghatatlanabb forrásokból származik a beáramló pénz, amire természetesen más szabályok vonatkoznak, mint az eddigiekre.
Egy szakképző intézmény esetén sokkal egyszerűbb az eljárás. Csak annyi történik, hogy nem kap azon a vidéken más, államilag támogatott, ingyenes képzési lehetőséget bizonyos szakmákra. És kész, a verseny eldőlt. Ja, hogy milyen verseny? Bocsánat, elírtam…
Valaha így képzeltem el a missziós tevékenységet én is. Odamentek a jámborhoz és azt mondták, hogy válassz, vagy minden nap rád gyújtjuk a kunyhódat, jól megverünk és elvesszük a kajádat, vagy holnaptól megtérsz hozzánk és énekled, hogy milyen jóságosak vagyunk! Hát, biztos voltak ellenállók egy darabig, aztán egyre fogytak, aztán egyszer csak felcsendült az az ének…

2016.11.29.

De tényleg, mi a fenyegető ebben? Szeretném, hogy a gyerekeimet, unokáimat magyarrá neveljék az Iskolában? Hát persze, miért is ne, szeretném. Azt szeretném, hogy olyanná neveljék őket, hogy a magyar valami felsőbbrendű, kiválóbb, szebb, több, mint a többi? Nem, ezt persze, hogy nem. Ez a csírája lenne a buta, ostoba, öntelt embernek. Megint más kérdés, hogy szeretném, hogy kereszténnyé neveljék őket? Dehogy szeretném. Normális embernek igen. De miért, egy keresztény nem lehet normális? De, lehetne, de most azért gondban lennék ezzel… mondom, lehetne, de most inkább... hogy is mondjam, „akadályoztatott”.
Van valami összefüggés aközött, hogy valaki keresztény és magyar? Semmi. Biztos milliószám akadnak nem magyar keresztények, meg nem keresztény magyarok.
Kitagadnám a házból a gyereket, ha egyszer csak coming out hazatoppanna, és azt mondaná, hogy keresztény, meleg, zsidó, feminista, muszlim, punk, buddhista stb. vagyok? Nem, nem tagadnám ki. Különben is, ezek nem azonos szintű esetek, az egyik felvett, a másik belül megélt állapot, de egyik sem kizáró ok, hogy ne fogadnám el.
De azért az nehéz mindezek tudatában, hogy az ország egyik első embere bejelenti, hogy a jövő palántái gyárilag egyirányba fejlődnek, mert ez a szándék és kész. Ráadásul, itt két dolog össze lesz ám vonva, hit meg nemzeti identitás, na, az majd egy és ugyanaz lesz, nincs itt elhajlás kérem, aki magyar, az nevelődjön kereszténnyé! Pfff, nahát, ez azért már súlyos! Túl azon, hogy számtalan előjele volt ennek, a levegőben égett a szaga, de azért ez ordas csapás a szabadságra, demokráciára, bizony. Pedig volt már ilyen, amikor ha szeretted volna, ha nem, kisdobos vagy úttörő lett a gyerek. És hozzá is kötődött a hazafias nevelés fogalma az ideológiai izéhez. A jó magyar az úttörő, a jó úttörő meg magyar. Persze, nyilván a cserkész is. Nincs menekvés.
Nem szeretem sem a proletár- sem a kereszténydiktatúrát. Sohasem láttam nagy különbséget közöttük, már a rendszerváltáskor megrettentem, hogy ez lesz. Ez lett, de nagyon. Sokkal kellemetlenebbül, mint gondoltuk volna. Az aktuális ravaszok sorra tűzték ki régen a vörös csillagot az iskolák oromzataira, meg a képeket kifüggesztették az osztálytermekben, most meg sorra aggatják a feszületeket ugyanoda, és sorra veszik elő és porolják le az új/régi példaképeket. Egy olyan korban tették ezt akkor is, meg most is, amikor az adott tan erkölcsi értéke éppen porrá kopott, az erőszakos hatalomátvétel meglepetésétől alig kapott levegőt még a nép. Most is ilyen kor van, és még nem tértünk magunkhoz a mélyütéstől. Ilyenkor az ember összegörnyedve fogja egy kicsit a hasaalját, könny szökik a szemébe percekig, közben az ellenfelet sunyin kihirdetik győztesnek.
Mit kívánjak még ehhez? Szebb jövőt?

2016.11.26.

Kb. félúton lakom két muszlim mecset között. De van a közelben evangélikus templom, zsinagóga, meg református templom is. Egyikhez sem tartozom sem így, sem úgy, de egyik ellen sem tiltakozom. Elvagyunk itt szépen, nem zavarjuk egymást. Néha harangoznak erre vagy arra, de nem bántó tényező, hozzátartozik a faluhoz, városhoz egyaránt. A párszáz méteres körzetben még Földi Ágnes, és így a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete is megtalálható. :)
Ma olvasom, hogy valahol megtiltották ebben az országban egy vallás működését. Mecsetet meg aztán végképp. És még büszkék is rá az ottaniak. A másik cikk meg azt fejtegeti itt a neten, hogy ezek a mások nem tudnak, meg nem is akarnak beilleszkedni. Mert ilyenek ezek mind.
Az alaptörvény, ami az Alkotmány helyett van, valahogy így fogalmaz: „Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.
Az azonos hitelveket követők vallásuk gyakorlása céljából sarkalatos törvényben meghatározott szervezeti formában működő vallási közösséget hozhatnak létre.”
Az emberek szeretnének nem hülyén meghalni, az általánosan elterjedt mondás szerint. Na, én is közéjük tartozom. Talán sikerül majd okosan elégni, ha eljön a tűz ideje. :) Szóval, hogy tudjam is, hogy miről van szó, meg mit szeretek meg mit nem, hát elmentem és megnéztem. És most ez itt a reklám helye szabadon, és elnézést ezért. Szombaton pl. „Köztünk élő muszlimok” nevű sétán vettünk részt (a BUPAP szervezésében), családostól. Nagyon jó volt. Minden szokatlant, furcsát meg lehetett kérdezni tőlük, mindenre szívesen és vidáman válaszoltak, jó szívvel ettük a datolyát, grapefruit-ot velük, heverésztünk az imaszőnyegeiken, megkedveltük őket és nem lettünk muszlimok. De jártam már mindenféle érdekes zsinagógában, szintén ilyen barátkozó sétán, voltam már a Hit Gyülekezetében a Hit Parkban, református, katolikus misén, szertartáson, baptistáknál, Krisna-völgyben, japán templomban, buddhista szentélyben, Bahá'í templomban, jártak hozzám mormonok és Jehova tanúi is, és mindegyik érdekes volt, egyiktől sem rettentem meg, és maradtam az, aki előtte voltam, csak egy kicsit többet volt szerencsém látni és tapasztalni a világból.
De a világ nem erre halad éppen… vagy lemaradtam valahol a Föld forgásánál vagy előbbre léptem, nem is tudom.

2016.11.24.

- Ez nem a te napod, haver! – mondta a kakas reggel - feküdj vissza, semmi esélyed. Na, én meg nem. Vesztemre.
I. csapás. Ne legyél beteg. De tényleg!
Házidoki adott beutalót szűrésre. Egy hete végigálltam a sort a Fehérvári úti rendelőben, ahonnan elhajtottak, hogy ezzel az István fia kórházba kell menni. Akinek amúgy semmi köze nem volt a gyógyászathoz. Na, de én megpróbáltam. Nem tudom, hogy hányféle betűvel elnevezett épülete van a közgyógyintézménynek, de teljesen eltévedtem benne. Ráadásul a nagyon vicces tervező úgy csinálta meg, hogy a liftekből jobbra meg balra félemeletek nyílnak, csak, hogy biztosan eltévedj. Egyébként fogalmam sem volt, hová kell mennem. Ilyen nevű osztály, folyosó ugyanis nincs. A ruhatárban van kiírva a kapunál, hogy információ, ott persze kétszer is megkérdeztem, de azt mondták, nem lesz ez jó, mert ezzel nem belgyógyászatra kell menni, hanem sebészetre. Szóval, jártam sebészeten, belgyógyászaton, endokrinológián, stb. az onkológiáról simán elkergettek, hogy mi közük van nekik ehhez, nem látom, hogy dolgoznak? Végigültem az időt a proktológián, végül kijött az egyetlen kedves ember, akivel ma találkoztam, egy bűbájos fiatal asszisztensnő, aki hosszú panaszomra felajánlotta, hogy elkísér, majd visszaszólt a kolléganőjének, aki durván helyre tette, hogy dehogy kísér el egy ilyent, sehová, menjen, aztán érdeklődön és kész… betegszállítónál próbálkoztam, aki azt mondta, hogy mit tudja ő, menjek aztán olvasgassam az ajtókon a feliratokat, végül kijutottam egy másik utca másik portájához, ahol két idős hölgy hosszan vitatkozott a papíromon, majd visszaküldtek oda, ahol már párszor jártam… Ezek után dolgavégezetlenül indulás haza:
II. csapás. 58-as járat. Frusztrált viszonylat.
Már éppen felszálltam. Utas lihegve rohan a kórházból a buszhoz, éppen beesik az ajtón.
- Bocsánat, ez 7-es?
Sofőr: - Három helyen ki van írva! Majd beordít a köznek: - De hülye emberek vannak!
Egy megállót hüledezünk. Következő megálló, idős hölgy rossz ajtónál szállt fel. Csak az elsőnél lehet. Hangos dorgálásra előrebátorkodik, szabadkozik. Ő nem tudta.
- 23.000,- forint! – bömböl a sofőr.
- Mi, hogy menyi? Hogy van jegye, de rossz ajtón száll fel??
- Igen, annyi!! – tőle, mármint a sofőrtől állítólag már kétszer is levonták ezt. Illegális felszállás miatt.
- Mindenhová ki van írva, hogy csak itt lehet felszállni! De az emberek hülyék és nem tudnak olvasni!
Mire a Kosztolányi Dezső térhez értünk, ezt bőgte a nehézsorsú dolgozó az éterbe kétszer is: - Idióták vagytok mind!
Leszálltam. Hazajöttem. Gondolom, ma már nem kellene mennem sehová.

2016.11.18.

Az évfordulók után kutatva megállapítható, hogy a mai nap hagyományosan tisztelt elődünk, Pradharg nevéhez köthető. A sajtó és a közszáj sehol nem emlékezik már meg róla, tegyük meg hát itt mi.
Pradharg életéről viszonylag keveset tudunk. Abban a korban élt, amikor még nem volt állam vagy semmiféle szervezett társadalom, nem voltak országhatárok és a létért folyatott mindennapos küzdelem annyira lefoglalta az embereket, hogy nem is nagyon volt idejük haszontalan erkölcsöket vagy filozófiákat fabrikálni a megélhetéshez feltétlenül szükséges szerszámokon felül. Nem találták még fel a vallásokat sem, így hát Pradharg nem adózott senkinek, sem földi, sem égi uralkodó nem kötötte őt sehová, szabad ember volt. Szabadon született, szabadon élt és szabadon is halt meg. Voltak ugyan babonás félelmei ettől meg attól, különösen azoktól a dolgoktól, amiket nem tudott megmagyarázni, de vagy agyonverte őket félelmében egy husánggal, amire követ is kötött, vagy eredményesen elszaladt a probléma és a félelem elől. Azok a Pradhargok, akik nem szaladtak el elég eredményesen, már nem féltek többé. A mi hősünk tehát vadászott, ölt, evett és anyagot cserélt.
Történt egyszer, valahol a mai Borsodszokványos és Nyírfehérfolyás közötti, akkor még mocsaras területen, hogy Pradharg izgató szagot érzett! Nem a legelésző őstulok volt ez, s nem a lapuló kardfogú tigris, hanem sokkal inkább egy tettre buzdító szag, talán inkább valami illat, amitől elveszítette minden elővigyázatosságát és táguló orrcimpával tört át a zsombékoson. Míg megpillantotta az akkor éppen gyökereket tépdeső Alamandalátát, aki guggoló helyzetben, neki háttal próbált meg valami ehetőt kinyerni a föld ajándékai közül. A feje csúnya volt, mint a barlangi medve beszáradt ürüléke, gondolta Pradharg, de az az illat nem engedélyezett esztétikai bölcselgést. Odaszaladt hát kétlábon a gyűjtögető nőstényhez és mit szépítsük, a természet elrendeltetése cselekedett a tudata helyett. Alamandaláta kezdetben küzdött, hevesen karmolt, harapott és tiltakozott, de később rajta is úrrá lett állapota üzente és megadóan, majd fokozódó lelkesedéssel vett részt a metakommunikációban. Ennek a napnak az évfordulóját ünnepeljük most.
Alamandaláta és Pradharg nem maradtak együtt. Az élet elsodorta őket egymástól. De ennek a napnak a gyümölcse a ma élő brotán, azombég és patorján népcsoport is. Leszármazottjaik vagyunk mi is. A brotánok és az azombégek évszázadok óta ősi ellenségei egymásnak, nem csillapodik a vallási konfliktus és a területi vita a két ország között. A fajgyűlölet ma is tantárgy az iskoláikban.
De te erről nem tehetsz, Pradharg! Hősi tettedet génjeinkben megőriztük a mai napig! Utálom a gyászt, de béke poraidra! Ha idegenszívű lennék, azt is mondanám, hogy RIP! És köszönjük szépen az akkori helytállást! Köszönjük az életünket!
Pradharg ma lenne 59475 éves. Emlékezzünk rá egy gyertyával, lájkkal vagy megosztással.

2016.11.12.

Az egész világ jajong. Az USA-ban sírnak az egyetemisták, mások az utcára vonulnak mérhetetlen elkeseredésükben és kiordítják a bennük szorul dühöt… Európa bénultan tátog, távoli népekben bennszorult a szó és nem értik, hogy mi történt… lehet, hogy egy csomó érték elveszett Amerika döntése miatt. Lehet, hogy az eddig valahogy megszerzett, tért nyert tolerancia, elfogadás nyögve bújik vissza a menedékébe. Lehet, hogy a népek most majd többet fognak fegyverekre költeni a bolygón. Lehet, hogy a keserves harc, amit a klímaváltozás ellen, a világ megmentéséért folytattunk, most majd zátonyra fut… a sötét, surmó, aluliskolázott fehér ember meg csak ül az óceánon túl és fel sem fogta még, mit is tett. Ahogy a Brexit zombi elkövetői sem voltak vele tisztában, mit tettek aznap. Csak később csápolt mindenki, de jaj, hogyan csinálhatnánk ezt vissza? Akik meg okozták, a ránézésre is hülyék, napok alatt eltűntek a színről. A buta, surmó angol meg ül tovább és néz ki a fejéből, és bezárkózott a siralmas véleményével az ismeretlenség homályába. Ahogy a tapló amerikai is, aki a keresztény-konzervatív értékek védelmében egy szexista, gátlástalan furkóra bízta a világ gyeplőjét.
Azért persze akadtak mások is… pár betonfejű uralkodó némi elégedettséget mutatott. Na, és olyan ország is akadt, ahol a kisebbségét nehezen tűrő basi nem késlekedett kijelenteni, hogy na, jó volt ez a Brexit, most meg jó ez az amerikai fordulat. A világ jobb hely lett mától. Nem viccelek, mert ebben nem tudok, ezt mondta: „A Brexit volt a kopogtatás, az amerikai választás a belépő, a valóság győzött.” Csukd be a szád, tényleg ezt mondta…
És te, aki ezen a szépséges nyelven olvasol, amelyiken én írhatok, nagy valószínűséggel szintén ebben az országban élsz! A józan ész meg az előző járattal elment.

2016.11.11.