Áll az egyszeri polgár az utcán és mivel valahol az ég alján delelőre kongatnak, hát éhes is. Nézi az éhes hun, hogy van ám itt néhány abrakolda, de hát mit tennénk vagy ennénk hazafiasabban, ha az egyik kínai, a másik meg arab a harmadik meg indiai? Külföldi ez mind, idegen kultúra, daganatos sejtburjánzás a nemzet testén. Az egyik nyilván kutyát eszik, a másik kecskét hág, a harmadik meg nyolc éves korában férjhez adja a lányát. Pfűjjj, mondja a népszavazásokon és brüsszeles plakátokon szocializálódott honfi, én ezeknél nem eszek, mink csak a dagadót, pörküdtet meg a gulyást esszük, mert hazafiak vagyunk!
De jön a nép külügyminisztere és bölcsen utat mutat a káoszban. Azt mondja éppen az ámuló közönségnek, hogy ő most itt éppen a kínai iskolában van, és lám, a kínai kultúra nagyszerű és nemes, ez az intézmény hazánk büszkesége, Közép-Európában egyedülálló, mert gimnázium is, és minél több kínai jöjjön csak ide gyorsan és minél több magyar gyerek tanulja meg a kínai nyelvet, és ismerkedjen meg ezzel nagyszerű sokezeréves múlttal, hiszen ez nemzeteink közös érdeke.
Namármost. Mivel ez a méltatás számtalan érdekes nemzettel kapcsolatban elhangzott a közelmúltban, az azeriektől a törökökig – mely országok kivétel nélkül a demokrácia ősi fellegvárai - valahogy úgy kellene módosítani a hungarikummá és világhírűvé vált idegenellenes szlogenjeinket, kampányainkat, hogy mindig tegyük hozzá, ja, igen, nem fogadunk el másokat, és hivatalból elgáncsolunk mindenkit a határon, kivéve a gyevi bírót. A gyevi bíró pedig mindig az, akire gondolunk.

2016.11.10.

Na, most az történt, hogy amíg nem figyeltünk oda, füvet nyírtunk a kertben, autót mostunk, végbéltükrözésen voltunk vagy misén, esetleg jósnőnél, a világot konkrétan elfoglalták a hülyék. Nincs rá mentség, eldönthetjük szabadon, hogy tehetünk róla vagy nem. Vagy csak nem figyeltünk, tényleg.
Mert az nem lehet, hogy a világ legerősebb befolyással bíró országában éppen választás zajlik, az egyik jelölt egy minden lehetséges mérce szerint elfogadhatatlan figura, mint habitusában, mint stílusában, mint jellemében, mint várható következményeiben, és a világ most azon görcsöl, hogy a fél nép mégis rá fog szavazni. De egyáltalán nem biztos, lehet, hogy a másik, nem túl nagy erényeket felmutató nő nyer majd. És mi itt várjuk bénán a jövőt.
De az sem lehet, hogy a világ legnagyobb országában, két dörzsölt megalomán cimbora egymást váltogatja a nemzete trónján, kedvükre fenyegetik vagy pénzelik vagy uszítják a világ többi részét, néha elfoglalnak belőle ezt-azt, néha lebombáznak más országokban egybegyűlteket, és az egyre rosszabbul élő nép így is rajong éltük.
Az sem lehet, hogy egy földrész uniójának vezetője egy amolyan vicceskedő bácsi, aki vezeti az egész izét valami országúton, amiről senki nem tudja, hogy hová is visz a végén.
Az sem lehet, hogy zsírkretének csak úgy alapítsanak egy államot valami hülye vallás nevében és lelövik az utcán azt a nőt, aki piros ruhát visel. De az sem lehet, hogy az ellenük harcolók néha csak úgy hányavetiségből lebombázzanak segélykonvojokat, iskolákat, kórházakat, az meg főleg nem, hogy az egyik agyament helyi diktátor a gyerekek halálnak hírére elneveti magát. A másik tébolyult marhafartő a szigetein az utcán megölet államilag embereket és ez jókedvre is deríti. Hozzánk sokkal közelebb meg egy besűrűsödött gnóm azt támogatja, hogy minden várható tragikus következmény ellenére is szüljenek az országában élő női rabszolgák gyereket. Az nem lehet, hogy egy horgonyát veszített elmebeteg uraljon egy részben európai országot, aki tűzzel és vassal kiírt mindenkit, aki nem tetszik neki. Az sem lehet, hogy egy genetikusan baromarc atomtámadással fenyegetőzik Ázsia keleti csücskén…
És ez a milliónyi őrült nem vezethetne országokat ebben a világ nevű dodgem-parkban, hiszen még görkorcsolyára sem kaphatnának jogosítványt, ha nem lenne mindegyiknek milliós támogatottsága a saját hazájában!! Hihető ez? Addig, amíg kint voltunk a kertben, ez lett mindenhol?
Persze, hogy ki járt rosszabbul, abba azért erősen versenyben vagyunk mi is. Ha nem tudnád, akkor te egy olyan rezervátumban élsz, amelyiknek a leggazdagabb főurait még soha senki nem hallotta egyetlen összefüggő, értelmes mondatban nyilatkozni, állítom, hogy a Stadler nevű szélhámos juhász sokkal kulturáltabban tudott beszélni, mint egy Mészáros Lőrinc vagy egy Habony Árpád, de nálunk ők a hatalom jelképei, a hívőink a pápa helyett inkább a minden erkölcsi és emberi vonást nélkülöző Bayer Zsoltokhoz fohászkodnak, a miniszterelnök (akinek a fentiek között több példaképe vagy barátja is akad) meg már századszor próbálja diadalként eladni a kudarcot, és mindig sikerül is neki! A kudarcba még több pénzt töm és a még több pénzből származó újabb kudarcot újabb győzelemként nyomja le a tábora torkán. Mint például ma is.
Vagy végül… lehet, hogy megváltozott valami? A szókincs? Vagy új értelmet nyernek a szavak? Lehet, hogy már mi vagyunk a hülyék és nem ők, csak nem vettük észre, amíg kint voltunk a konyhában?

2016.11.08.

Most valahol, túl az Óperencián valami nagyonhülyék azzal szórakoznak, hogy Donald Trump felesége valaha valahol levetkőzött-e? Mert, akkor ez egy nagy aduász.. Hát Istenem, Melania Trump azelőtt modell volt, nem bányász, nem olasztár, hát miért ne vetkőzött volna le? Nyilván levetkőzött Ivana Trump is, mert ő sem váltókezelő volt a békásmegyeri HÉV-nél… de a nagyonhülye, aki nagyon sokan van, az most erre ugrott rá éppen. Most persze mindenki előhúzza majd még Clinton nadrágjából a Monicát, meg még azt is, hogy melyikük pisilt az oviban a kagyló mellé…
Na, nem mintha jóval közelebb ez nem így lenne. Sőt! Már hetek óta le vagyunk akadva azon, hogy Rogán helikopterezett. Régebben meg azon, hogy milyen drága órája van. Meg Matolcsy más lakásban, más nővel lakik. Meg Semjén tilosban parkolt. Meg Lázárnak lézere volt. Meg Olaszországban kufircolt. Meg, hogy Orbán hogyan csókolt kezet Indiában. Meg Selmeczy kiflit rágott a közértben. Meg Mészáros Lőrinc kávézott… ezen mind-mind hetekig-hónapokig ugrált a nép, amíg leeresztett az aktuális ugrálóvár és át kellett mászni egy másikra… közben meg… közben mindent elhordtak, kivágtak, tönkretettek, átszerveztek, zsebre vágtak, kifosztottak, kiröhögtek a dörzsölt rablók, a nagyonhülye nép meg zokniban boldogan ugrált tovább…
Na, itt tartunk 2016-ban is.
Olyan ez, mintha Anders Behring Breivikkel az lett volna a norvég társadalom legfőbb problémája, hogy egyszer látták, amint süteményes villával ette a vadast zsemlegombóccal, és nem azt vetnék a szemére, hogy mit is tett Utøya szigetén.

2016.11.05.

Havas Szófiát feljelentik a kommunizmus bűneinek tagadása miatt. Nincs ebben semmi baj, mert, ha Havas Szófia tagadja a kommunizmus bűneit, akkor nyilvánvalóan hülye, értelmetlenül kavar indulatokat és még az anyaméhben elhalt magzat is tudja, hogy igen, a kommunizmusnak voltak bűnei! (Igaz, hogy kommunizmus a valóságban nem volt soha, mindenféle bigott szocialista berendezkedésű országok viszont voltak és vannak, de a nem létező kommunizmusnak igenis voltak és vannak bűnei.) A baj nem az, hogy Havas Szófiát feljelentették, hanem az, hogy a kereszténydemokraták jelentették fel. Akik egy olyan eszmét képviselnek, amelynek legalább olyan súlyos – nem tudunk objektíven mérlegelni – bűnei voltak, de az egyik banda ezt a bűnt tagadja, a másik meg azt.
Minden családon belül felmerülő konfliktusra kétféle módon reagálhatunk. A normális ember, a szellemileg is kifejlődött csúcstermék minden zűr és zavar esetén önmagában, a saját otthonában, környezetében keresi elsősorban a hiba okát. A ruhában és két lábon járó másikféle az meg nem.
Legyen szó gyereknevelésről, megcsalásról, köztörvényes bűncselekményről, bármiről, az emberek egyik része először arra gondol, hogy jó, jó, de mennyire vagyok én felelős ezért, hol rontottam el, a nem annyira emberek meg bemennek az iskolába és inkább megverik a tanárt, lelövik a házastársat és a gaz „csábítót” vagy a tyúkólban bújtatják az elvetemült, félrenevelt, gyilkos gyereket, szóval ismerős a dolog, igaz?
A simaagyú (nem simabőrű, az a Vukban volt) nem lacafacázik és kijelenti, hogy az 1956-os forradalomban csupa becsületes hős és tiszta lelkű forradalmár lázadt fel a csupa gonosz és csupa rossz magyar és orosz ellenség ellen. A másik barázdálatlan meg azt mondja, hogy csupa börtönből kiszabadult, köztörvényes gonosztevő lázadt fel és ölte meg a szegény és ártatlan kiskatonákat, a nép fiait, meg az állam hivatalnokait az ellenforradalomban… mi meg hiába mondjuk mindig, hogy a világ nem csupa fekete meg nem csupa fehér. Van, akinek az. Van, akiknek az agyába 2016-ban sem köszönt be a színes film korszaka. Havas Szófia is ilyen lehet, az egyik oldalon.
De ugyanilyen fogyatékkal élnek a holokauszttagadók, a magyarok rablóhadjáratait fickós vagányságnak és nemes hősiességnek feltüntetők, a nagy háborúk kitörésében való felelősségünket bagatellizálók, meg egyáltalán, ha Mátyás elkeni Bécs száját, akkor babérkoszorú, ha Haynau , a labancok vagy a törökök kenik el Budáét, akkor azok alantas, vérszívó szörnyetegek, aztán vannak a klérus meg az egyház bűneit tagadók, meg vannak a tagadás tagadói, meg mindenféle, öööö… mit mondjak… hogy ne fejezzem úgy ki magam. Szóval farmotorok! Mint a régi Ikaruszban!
Ha ennyi idő alatt sikerült volna többséget szereznie a Homo Sapiensnek a társadalomban, akkor soha sehol nem robbantana senki az iszlám nevében senkit és semmit, soha sehol nem köveznének meg asszonyokat bűnös férfiak, soha sehol nem indítana háborút sem a kereszt, sem a félhold, sem az olaj, sem szép Heléna, semminek a nevében senki. Sehol nem választanának meg olyan embereket királyul, államfőül, fejedelemül, diktátorul stb., akik fő tulajdonságaikban, alapvető jellemvonásaikban mások ellen uszítanak, népszavaztatnak, ellenségképeket gyártanak, nacionalista baromságokkal házalnak és öklöt ráznak.
De nem vagyunk még többségben. Inkább fogyunk.

2016.11.04.

Az akkomodáció egy olyan képessége a szemnek, ami lehetővé teszi, hogy alkalmazkodjon a távoli tárgyakra való éles pontosításhoz, meg aztán hirtelen a közel lévő dolgok megszemlélését is lehetővé teszi. Ahogy halad előre az élet, úgy lassul, romlik, pusztul, hanyatlik… így lehet ez az elmével is.
Néha, ha szomjan rátapadok a hírek csobogó forrására, megrémülök a világtól. Borzalom, hogy mi folyik az USA-ban! Ez tényleg igaz lenne? Ez a minden szempontból totálisan alkalmatlan Donald Trump tényleg ilyen közel került a világ jelenlegi uralkodó országának trónjához? Annak ellenére, hogy kiderült róla minden mocsok? Hogy embergyűlölő, hogy lealázza, semmibe veszi a nőket, hogy totálisan antikeresztény, hogy még a jelölti vitákban is csak a lúzer, arrogáns szuperhülye posztot tudja kiharcolni… tényleg? Tényleg ennyire kretének az amerikaiak?? Ezt akarják? Mi lett a világgal?
Véletlenül oldalra pillantok, az ablak üvegében meg ott virít, tükröződik kaján vigyorral a fejem… a szájmozgásáról leolvasom, mit akar mondani… erősen túlozva formál szavakat. Valami ilyeneket tátog, hogy „Akkomodálj inkább közelebbre, újhülye! Próbáld elmédet ide fókuszálni! Az neked nem gond, hogy minden ismert tény ellenére a hazádban még mindig legalább az emberek harmada rajong az ámokfutóért? Na, mi akkor ehhez képest a Donald Trump?”

2016.11.03.

- Gondoltad volna? – kérdezte a felhő szélén Nagy Imre Maléter Pált – hogy mi mindenkiért harcoltunk? Letelepedési kötvény ellen, migránsok ellen, szabadrablás ellen, Európa ellen is meg Európáért is?
- Én már régen nem értem ezt az egészet! Már azt sem tudom, ki kivel van ott lent. – nézett zavartan egy szabadságharcos, akit lelőttek a szovjetek annak idején. – Bennünket ünnepelnek minden téren és kereszteződésben, közben az egyik a szovjet eszmét bonyolítja, görgeti tovább, még Internacionálét is énekel, a másik oroszokkal paktál Európa ellen, a harmadikat meg oroszok pénzelik a másik kettő ellen. Ezért harcoltunk, srácok? Ki a nyavalyák ezek?
- Velünk pont ugyanezt csinálják mindig! – szögezte le Kossuth Lajos, aki Petőfivel sétálgatva éppen akkor ért a felhő azon szélére – Mi is jók vagyunk világforradalomnak, népfelszabadításnak, szabadságharcnak, függetlenségi törekvésnek, de az új európai eszméknek is. Kinek mikor mi kell.
- Szevasztok, üljetek le! – mondta Gimes Miklós – megint ugyanaz van, állítólag mi mindenkiért harcoltunk volna, ha ma élnénk, még a felcsúti stadionért is… figyeljetek!
- Ki nem hagynám a napot, engedjetek egy kis helyet! – nyomult oda Hunyadi Mátyás is, és kezet fogott a mellette ülőkkel – ezek a mai magyarok? Hittétek volna? Évről évre hülyébbek és össze-vissza beszélnek – Most éppen mi van? Harcolunk Európa ellen meg az Oszmán Birodalommal is? Ez a pár kis mitugrálsz?
- Nem tudok segíteni, én már elveszítettem a fonalat – felelt egy másik középkori hadúr.
- Háá, szevasztok! Megy a műsor lent? Hangot neki! Mit fütyülnek azok? Az meg mit akar túlkiabálni? Egyébként engem is felhasznál minden banda, körbecipelik az öklöm – emelte fel csonka kezét Szent István – az egyik bagázs szerint a nevemmel lehet védeni a hazát, a másik szerint én engedtem be a sokszínűség miatt az idegeneket, a harmadik szerint meg legyilkoltam a fél országot a polgárháborúban. De mindenkinek jó vagyok mégis, volt már rólam szó? – kérdezte a királyokat, államfőket és vezéreket.
- Tiszta hülyék ezek, és szégyellem, hogy rám is mindig hivatkoznak – köpött le a mélybe Magor, majd megrángatta Hunor karját – Gyertek, menjünk inkább csajozni! Dul király lányai megint ott fürdenek abban az esőfelhőben. Láttam, mert arra jöttem el.
- Na végre, leszálltak rólam! – törölte meg izzadt homlokát a bokorban a lihegő kapitalista, szocialista, nemzeti, internacionalista stb. csodaszarvas.

2016.10.23.

A Sátán kutyája, a kormánypropaganda kiönti ránk ünnepi műsorát, amiből nem maradhat ki 2006 sem, meg Gyurcsány sem, persze. Öszödi beszéd van. Meg annak elemi erejű, szörnyű, népharagos következménye, a 10 évvel ezelőtti „zavargás” vagy „jogos véleménynyilvánítás”. Vagy más.
Ma már ez is olyan, mint szinte minden történelmi eseményünk, a honfoglalástól a felszabadulásig vagy megszállásig. Kinek mi van a szókincsében. Temperamentum szerint választható.
De… csak próbálom elképzelni. Mondjuk, 10 évvel ezelőtt azon a térfélen vagyok, ahol a gépkocsi-gyújtogatók, a kukaborogatók, a kövekkel dobálók, kordondöntögetők… mondjuk. Mert, hogy símaszkban éppen baromi dühös vagyok a Gyurcsányra, meg a vérét kívánom. Meg a jó balhét is. Tételezzük fel, hogy ott lettem volna én is, és bőszen tusakodok a rendőrökkel, akik esetleg fejbe is vágnak vagy lefújnak valamivel. Vagy hörögve rombolom a TV székházat a Szabadság téren, mert nyilván az a Gyurcsány.
Akkor ma miért nem? Ma miért nem teszem ezt, amikor elmúlt 10 év és Gyurcsánynál egy százszor kártékonyabb parazita zabálja éppen fel a testünk? Sohasem voltam Gyurcsány-fan, és azt is gondolom, hogy köszönöm, soha ne jöjjön vissza, eljátszotta az esélyt régen, de azért legyünk őszinték a sorsunkkal kapcsolatban. Legyünk elfogulatlanok, hazaszeretők, pártatlanok, csak a tiszta megítélés miatt, csak öt percre! Nagy bohóc volt olykor az a bizonyos Gyurcsány Ferenc, de tett valami olyant, hogy kinyírta és magáévá tette az ország összes TV és rádiócsatornáját? Pusztított el cinikusan és módszeresen ellenzéki lapokat? Volt neki Mészáros Lőrince, Habony Árpádja vagy akár egy Andy Vajnája is? Országrabló, aljas, gazember Matolcsyja és annak kiterjedt és folyamatosan terjedő családja? Átjátszotta a barátai kezébe a teljes magyar pályázati rendszert és azon túl a közpénzt? Utálta őt egész Európa és folyamatosan szégyenkeznünk kellett miatta? Nem.
És ne érts félre, újra mondom. Én a Fidesz idején kerültem a szorosabb államigazgatásba, azaz annak ilyen-olyan területére. Azután dolgoztam alattuk és a szocialisták alatt is, majd újra a Fidesznek. De, igen, bizony, visszaéltek valamilyen módon a hatalmukkal, befolyásukkal, lehetőségeikkel ezek is, meg azok is… Volt Zuschlag János, nem is egy példányban, akkor is, mindig… De mi a sokat gyalázott Simon Gábor be nem vallott egy-két százmilliója a nyilvánosan, garázda módon, mindenki által ismert történetekben, manapság elbitorolt ezermilliárdok mellett? Most hol van az igazságérzeted, fociultra hárommillió? Ha akkor tombolva dühöngtél, akkor ugyanezért ma lámpavasra kellene, hogy húzd a mai keresztapákat! De nem teszed mégsem. Ott tapsolsz és éljenzel az állami ünnepségen, népszavazol nekik, tűrsz és tolod a mocskos szekerüket.
Hát, ha ez normális... szerinted?

2016.10.23.

Forradalom? Nemzeti ünnep? Iskolai szünet? Pihenőnap?
Forradalom vagy ellenforradalom? Diktatúra vagy demokrácia?
60 éve 4 éves voltam, de mégis élénken emlékszem arra, hogy kaptam édesanyámtól egy Kossuth-címert. Budapestre utazott valamiért, onnan hozta haza Szombathelyre. Kis műanyag jelvény, a sapkámra tűztem és rendkívül büszke voltam rá. Édesapám nyakába ültem a püspöki palota előtti téren, amikor az egész város ott állt és figyelte, amint egy hosszú létrán felmászik egy katonaruhás férfi és leveri a megyeháza homlokáról a vörös csillagot. Égzengés volt a dörej, amikor leesett, de az utána felszakadó boldog éljenzés messze felülmúlta. Ilyeneket nem felejt el az ember. Meg azt sem, amikor megjelentek a szovjet tankok. nem volt szabad kinézni az ablakból, én meg mégis kihajoltam, annyira kíváncsi voltam rájuk. Az utcán két férfi ment végig. Amikor lövések hangzottak, mindig beugrottak egy-egy kapualjba.
1966-ban a Savaria Gimnáziumba jártam. Mint tanuló, meg mint lelkes természetjáró. Pulai tanár úr, ha jól emlékszem rá, elvitt minket Porpácra. Azt mondta, hogy ma nem szabad semmiféle rendezvényt tartani az országban, mert ma van a forradalom 10. évfordulója. De mi mégis tartunk egy ilyen kis háziversenyt. Nem tudom, miért bízott bennünk és honnan volt ilyen bátor.
Aztán jött sok-sok 56-os évforduló, meg filmek is készültek, hogy jobban megértsük a dolgot. Nehezen került a helyére, azt hiszem. Egyfelől ott voltak az idealizált hősök, a fiatal lányok és fiúk, akiknek volt merszük Molotov-koktéllal harcolni a tankok ellen, meg puskával lőni ágyúra, aztán a becsületkasszák, amikbe mindenki betett pénzt, de nem vett el semmit, meg ott volt másfelől a kétkötetes un. Fehér könyv, ami kommunista szemszögből mutatta be az ellenforradalmárok barbár és embertelen tetteit. Ma is megvan ez a könyv. De azt hiszem, hogy mindig is inkább a fiatal hős lányokban és fiúkban hittem.
Én is azok közé a szerencsések közé tartozom, akik részt vehettek Nagy Imre újratemetésén. Mivel én voltam a rendezés egyik felelőse a kordonnál, Orbán Viktort is pár méterről hallgathattam, amikor még mind azt hittük, hogy a hazáért él és beszél. Néztem az összeomlott pártállam vezetőit, akik díszőrséget álltak a koporsók körül és figyeltem az arcukat, hogy hogyan reagálnak erre az egészre. Nem emlékszem semmi különösre ezzel kapcsolatban. Azt nem tudom, hogy belül hogy élték meg. De talán nekik is megtisztulás volt valamitől.
Később, kint a temetőben az egybegyűlt nagytiszteletű hősök között kellett volna rendet tartanom. De milyen rendet? És miért? Hát azért, mert a nyugatról hazajöttek elől akartak állni meg ülni, az itthon végigszenvedők meg nehezményezték ezt, és bizony összeakasztották vén bajuszukat a hősök, hogy kinek van több joga itt elől állni és ki a nagyobb hős? A kimenekült, megfutamodott vagy az itthon maradt?
Aztán később kiderült, hogy a hősök is sokfélék. Az elmebetegségig leépült Wittner Máriától a köztiszteletben álló Göncz Árpádig volt nekünk mindenféle ebből! És érdekes módon, ki inkább balra, ki inkább jobbra húzódott akkor, amikor már húzódni lehetett. Talán ez is az örök megválaszolatlan kérdések dobozában marad, hogy milyen irányban tört ki a népfelkelés akkor? És mit szerettek volna elérni, ha győztek volna? Nem tudjuk biztosan.
Valamilyen szellem győzött valahol és legyőzött valamilyen szellemet. Vagy nem. Ma már egyáltalán nem azt jelenti 1956, mint egykor. Ki-ki a magáénak alakítja, ahogy március 15-öt is. És bárki meríthet példát a történtekből, ilyent is, olyant is. Ma már egészen mást jelent a jobb- meg a baloldal, mint egykor. De nem azt, aminek valamikor hittük. Holnap majd megint előveszi mindenki a farzsebéből az önfeláldozó lányok és fiúk nevét és megpróbálja a saját zászlajára tűzni az emléküket, hogy meglovagolja a köztünk élő mítoszt.
Én azt hiszem, nem megyek el egyikre sem. Van nekem saját 56-om, azt fogom valahogy megünnepelni.

2016.10.22.

Van az a nagy ablak, ahol ki lehet dobni bármikor bármennyi pénzt. Hinnénk, hogy elszállt, de nem, csak úgy felkapta a szél a bankjegyeket és némi kavargás után abszolút fura módon befújta egy másik ablakon. Csak a lakásból tűnik el minden és az ottlakók nem nagyon értik, hogy miért is megy nekik ezért mindig rosszabbul. Mert figyelj csak! Elmesélem, hogy is van ez…
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer az a kis népszavazási business a csodaszép Kárpát-medencében, amit a böglyök, szúnyogok, kullancsok, lapostetvek, vérszívó denevérek és más hasonló élősdiek tartanak megszállás alatt évek óta, csak gyűjtőnéven egy politikai csoportosulás nevét vették fel álcaként. Úgy volt ez kitalálva koncepcionálisan, hogy sok milliárdért uszítunk, sok milliárdért kerítünk, sok milliárdért plakátolunk, előbb kéket, aztán sok milliárdért később a nekockáztatóst, aztán az országos lebonyolítás sokért, a TV reklámot sokért, aztán mindezt semmi eredményért. Később a hamis sikerpropagandát milliárdokért, TV-ben, plakáton, úton és útfélen, most meg állítólag a magyarok döntöttek, Brüsszelen a sor, hogy válaszoljon, na, mit is lép erre… plakát, TV, trombita.
Valamennyien tudjuk, akik mást is olvastunk már életünkben, mint a Kincses Kalendáriumot, hogy sem az első sorozat, sem a középső, sem a legutolsó nem fájt Brüsszelnek, azóta sem utazott erre a fránya város, és inkább továbblépett, minthogy mindig ezzel a kis köpönyegforgató SNI-s gyerekkel foglalkozzon…
De! A milliárdjaink kiszálltak az ablakon, felkapta őket az őszi szél és így valahová visszaszálltak.
Valakik ezt az ügyet viszik tovább a végtelenbe, valahol már fel is készültek az örökös kampányra. Fegyverkezünk. Drótostótok hada szövi a pókhálót az ország köré. Talán a cégbejegyezés alapján Nemzeti Uszítóművek Zrt., vagy valami hasonló alakulat koordinálja. Gondolom, a Propagandaminisztérium háttérintézménye. Hogy is folytatódjon a dolog? Ha már elkezdtük.
Mondjuk, hogy a kormány, igen logikusan bedobhatná, hogy Brüsszel bánatában lebombáztatta majd felgyújtotta magát, amihez először Néró hamvaiból klónoztak valakit, amit kölcsönkértek az olaszoktól… ezt ezerrel nyomathatná a Magyar Idők meg a 888, de mivel a lábatlan ebnél is előbb érik utol a háromszor nyolcat, ez hamar lebukáshoz vezet. Na, nem mintha ez valakit is érdekelne, Lázár majd vigyorog egy gúnyosat, Gulyás Gergely Gyurcsányra keni, Bayer meg a feketeseggű ribanc lotyó édesanyjába elküldi a lebuktatót, de ez mind nem hatékony…
Legyen hát akkor ennyi, hogy a trend filozófiája töretlen legyen, írassuk ki inkább 6 millió plakátra kék alapon sárgával, hogy „A te anyád!” aztán mindenki értse, ahogy akarja. A kormánynyáj mert büszkén mutogat, hogy jól megmondtuk megint Brüsszelnek, az ellenzék meg majd magára veszi és megsértődik, de vegye is magára és sértődjön is meg, hisztizzen csak, nem ez a lényeg! A fontos, hogy a szöveget Habony Árpád nagymamájának cégei jegyzik 20 milliárdért, Vajna Tímea fánkjai lektorálják 6 milliárdért, Mészáros Lőrinc zsugapartnerei gyártsák 30 milliárdért, Matolcsy alapítványai ragasszák a mástól elkobzott plakáthelyekre 50 milliárdért, szervilis kormányripacsok kiáltsák kórusban egy TV-reklámban 7 milliárdért, minden kormánycsatorna további milliárdokért közölje naponta hetvenhétszer megszakítva az adást… és Így tovább.
S ha már megint kiköltekeztünk és már több folt lesz a gatyánkon, mint ahány kastélya az MNB-nek, akkor majd megint minden falu minden lármafáján páros táblát lenget a szél és minden országút minden autósa összefüggő kék-sárga mezőben látja a teanyád diadalát országszerte, akkor majd megint összegyűlik minden ilyen kegyhelynél a vidék népe Erdélyben, a Vajdaságban, Kárpátalján, a Felvidéken, mindenhol, amíg a szem ellát, és egymás nyakába kalákába könnyezve meghatódnak, hogy: - De jó ember ez a mi miniszterelnökünk! De bátor, de igaz, de szép és kemény! Jól megmondta megint annak a szaros Brüsszelnek, de meg is érdemelték! Na!

2016.10.18.

Ült a lelátón a Teremtő meg a Másik és nézték a látványt. Valójában azért alkották meg egymást valaha, hogy ne egyedül kelljen mulasztani a végtelen Időt. Ha jókedvűek voltak éppen, akkor társrendezőnek mondták egymást. De egyik sem volt jobb vagy rosszabb a másiknál, az ő magasságukban nincs tartalma ennek a két jelzőnek. Régebben mérleghintán ültek párezer évig, de mivel mindig kiszúrtak egymással, ugyanis az egyik folyton leugrott az ülésről, a másik meg fájdalmasan seggre esett ezért, megunták ezt is. Most sakkórájuk volt, azt nyomogatták attól függően, hogy ki kívánt szólni.
Egy ideje már megint bámulták a világnyi golyón jövő-menő embereket, csak, hogy legyen valami program.
- Te, figyelj, - mondta a Másik töprengve – miért is verik ezek mindig egymást?
- Mintha nem tudnád! – válaszolt a Teremtő és lenyomta a gombját – Hát, hogy ne unatkozzunk!
- Na jó, persze, unalmas is lenne, ha mindig csak gobelint hímeznének vagy lecsót főznének, de azért néha sajnálom is őket, hogy rakásszámra halnak.
- Ne szépelegjünk! – mondta a Teremtő – Ez az élet rendje!
- Persze, de az egyik meghal békésen álmában, a másikat meg kibombázzák a házából és elevenen ég. Ez miféle életrendje?
- Semmi sem tökéletes. – ismerte el a Teremtő.
- Nézd, micsoda jó kis csaj az a barna lány, abban kék kendőben, az a srác meg inkább felrúgja, mert ő meg fehérnek képzeli magát.
- Hát így csináltuk meg őket, nem? Ezt ültettük a fejükbe. Jól van az!
- De akár szerethetnék is egymást…
- Micsoda szentimentalizmus! Az egy másik műfaj. Ez így meg dráma is, vígjáték is, szerelmi történet, horror, akció meg minden egyszerre! De főleg dokumentumfilm! – mosolygott a Teremtő és hátradőlt.
- Az egyik banda kacifántot táncol, a másik meg tindarellát, a harmadik meg tavarongot…
- A változatosság gyönyörködtet! – forgatta a szemét álszentül a Teremtő.
- De így nem tudnak egymással táncolni! – berzenkedett a Másik, miután erélyesen megnyomta a gombját.
- Hát aztán… - kedélyeskedett a Teremtő.
- Az egyik ország úgy hívja az istenét, mármint téged, hogy Dagi, és baltérdre ereszkedve imád, a másik meg Dugihoz fohászkodik és jobbtérdre állva zeng. És ezért néha meg is ölik egymást.
- Helyes! – mondta a Teremtő – még a végén túlszaporodnának!
Aztán nyomogattak még egy darabig, hogy legalább felváltva múljon az idő.
- De mi a bánat ütött beléd, Másik?? Nem értelek! Hát éppen ezért csináltuk a nemzetet! Hogy ezek ott lent mindig különböző színű cuccokért lelkesedjenek, különböző nyelveken különböző nótákat daloljanak, különböző vallásokban tüzeljék fel magukat és ettől folyamatosan irtsák egymást! Máskülönben mivel szórakoznánk holnap? És a következő ezer évben? Még jó, hogy most leküldtük sokadiknak ezt a focista gyereket. Kavarja rendesen, nem? Na, te nyomsz!

2016.10.17.