Viszonyunk
Már napok óta arról beszél az óvadék nélkül szabadlábon kószáló miniszterelnök, hogy milyen jó kor is köszönt ránk majd mostantól, hogy hál’Istennek megszűntek az ideológiák a világban, vége a ronda szabadságvágynak, győznek a sötét erők, megvalósult a Brexit, szerencsére trónra jutott Trump, és vele az igazság (mármint a szabadlábú igazsága szerint), és ő hogy örül ennek. De ki örül vele? A külügyminisztere sodródik az iszappal, nem megy el a többi külügyminiszterrel közös értekezletre, mert mi Trump-fanok vagyunk ugyebár, lobogó farokkal szembevizelünk az európai széllel, ma diplomáciailag hányunk szerinte, mert a románok ünnepelnek, ma tilos hát az öröm, viszont az azeri barátunk és testvérünk. akinek a gyilkosát a keleti nyitás ünnepére díszdobozban átadtuk, tegnap bejelentette, hogy börtön jár azért, ha valaki a neten sértegeti őt. Na, ő a barátunk és példaképünk. A ronda európaiak, azok meg nem. Mert azok szabadságvágyók. Piha! Még hogy szabadság! Nem az van, hanem különutas jövő! Ez a különút egy zsilettpenge éle, ami elválasztja Nyugatot a Kelettől. Csúszunk-mászunk rajta, ide is bebólogatunk a két csápunkkal meg oda is. Mármint nem mi, emberek, hanem az a szellemi zsákutca, amelyik a mozdonya meg a masinisztája lenne a vonatunknak. Mi meg ülünk rajta és öklendezünk. Tengeri betegség szárazon. Egyre többen leugrálnak a döcögő szerelvényről, eliszkolnak a sínek menti árokban a lenyugvó Nap irányába, ők talán még majd írnak, vagy hazalátogatnak néha, esetleg küldenek pénzt az Erzsébet utalványokkal integető szüleiknek, hát ágyneműt cserélnek majd inkább teuton szállodákban meg mosogatnak a digó pizzériákban, de legalább túlélnek. Mi meg, a maradottak, csak nézünk utánuk az homályosodó ablakon. Másfelé újabb csoport esküszik fel, egy állomáson leszáll, megy még egy bandérium a déli határt védeni. Az tényleg igaz, hogy nincs ki ellen, a fene se akar erre a csigavonatra felszállni már régóta, legfeljebb át akarnak mászni a szerelvényen, de nem, akinek nincs jegye, az ne jöjjön! Akinek van, az jöhet, akármilyen sötét sivatagi terrorista, csak vásárolja meg aranyért a jegyet és amnesztiát kap örökre! Az erkölcs az lekéste a járatot. Igaz, tanítják állítólag mindenfelé, de csak nem ér utol minket sehogy.
Mi, te meg én, akik ugyanebben a nyirkos, hideg vagonban zötykölődünk, csak információ-morzsákat csereberélünk. Ha te is ugyanitt vagy, és tudsz valamit, szeretném megkérdezni:
- Hová megy ez a vonat??
2016.12.01.
