Odajött az ember a hideg körúton és hosszú magyarázkodásba kezdett. Nagyon rutinos volt. Nem, nem, nem tarhálni akar, ő nem olyan, ő éhes… és ha ebben segítenék. Ránéztem, és a farkcsóváló kutyák alázatos, zavart tekintetét véltem felfedezni, itt áll, nem tudja, hogy melyik lábára álljon, hogyan mosolyogjon félszegen, a szeme meg le-fel jár néha, mintha felséges ítéletemre, döntésemre várna… és fiatal volt ehhez, hogy itt vesszen el. Nem azért, mintha idősebbeknek szabadna elveszni, de ezzel csak tényeket közlök. Enni? Most, a hidegben, ebédidőben? Miért ne? Persze! Menjünk be ide. Mit kér? Mondta… savanyúság nem kell hozzá? Nem, köszöni, az nem. Rendben, ezt kérem! – mondtam az embernek, aki a pult mögött állt és várta a mondatok befejezését.
És akkor kiderült, hogy hármunk közül ki is az EMBER! Nem az éhes srác, nem én, aki megvendégelném… fizetni szerettem volna, de az EMBER határozott mozdulattal elhárította:
- Nem, ne fizessen, láttam, hogy meghívta, én meg akkor erre most meghívtam magát! – mondta, és mintha mi sem történt volna, folytatta tovább az életét, a munkáját a pult mögött. Zavarba hozott nagyon, szólni is alig bírtam. Csak hülyeségeket tudtam kinyögni, makogni nyilván…
Akkor engedtessék meg nekem, hogy nyilvánosan kalapot emeljek az emberség előtt! Jó itt élni, jó így élni, ebben a városban! Ezer gondunk-bajunk van, térdig gázolunk az évszázad politikai sarában, a bolygónk haldoklik, de él még az ember, és néha-néha megmutatja magát!

Először csak huzigálta a reverendája szárát, és néha-néha villantott egy kis szőrt meg patát alatta. de aztán mindig vissza is engedte, és gyorsan beszaladt valaki azt kiáltozva, hogy nem, nem, rosszul láttátok, jó ember van ám a kámzsa alatt, jót akar az! Néha-néha kikunkorodott ugyan a szigonyos farkának a vége a csuha alól, de aztán újra behúzta, erőt vett magán és jámbor arccal magyarázta a megmagyarázhatatlant, és védte a lelkében fészkelő kobrát.
30 éve egy lelkesnek látszó kis fütyi megpróbált az élére állni a rendszerváltásunknak, forradalmi időkben forradalmi szavakat terített az alatta állók fejére, lelkesedésével delejezve is a könnyen kaphatókat. Soha többé diktatúrát, vége a pártállamnak, éljen a szabadság! – gondolhatta bárki, aki akkor hallgatta. De te láttad akkor ott a lába szárát? Mögé néztél, hogy nem mocorog-e valami hátul a nadrágja alatt? Á, nem figyeltünk… ez lett. A szabadságunk újonnan ácsolt hajójába talán már fúrta is az első léket.
Ezt, ahol most tartunk, csak akkor lehet bárkivel is megtenni, ha lecserélik az agyát. Ez nem egy olyan műtét, hogy lefekszik 10 millió ember, és 10 millió orvos körbefűrészeli a koponyáját és egy másik, egy rabszolgából kivett agyat tesz az eredeti helyére, hanem szépen, lépésenként tudatmódosít nullaéves kortól a halálig mindenkit, akit csak elér. Normális emberekből nem lesznek alattvalók, alattvalókból is ritkán tör ki a normális ember. De ha kitör, akkor palotákat gyújtanak fel, királyokat akasztanak, maszatosra tapossák az elnyomóikat órák alatt. Mert képesek lennének rá, csak sokáig nem hiszik el. Ez egy verseny. Az uralkodó érdeke, hogy az önálló gondolkodás, a bátorság csíráját is kigyomlálja a nép fejéből, a nép érdeke, hogy intellektusának morzsáit kétségbeesetten próbálja megőrizni, amíg csak lehet. Még a király és a már elveszett agyak ellenében is.
Az elmúlt 10 évünk arról szólt, hogy születéstől a halálig meg legyünk fosztva az önálló gondolkodás lehetőségétől. Ez a törekvés általában egybevág a legtöbb egyház szándékával, azokéval, akik nem az emberért vannak, nem a jóságért, szeretetért, hanem a hatalomért és vagyonért. A kábítószer ezen komponense ugyanazt a célt szolgálja, mint a migránsokkal, Soros Györggyel való állandó és átlátszóan hülye fenyegetőzés, az ország gazdasági sikereinek szocialista időkre emlékeztető felturbózása és propagandisztikus eltúlzása, a tanárok örökös kínzása, az egyetemek üldözése, az Akadémia letiprása, a könyvkiadók államosítása, a szabad színházi szakma fondorlatos kiherélése… Ilyen elvek mentén Erdő Péter, Kiss-Rigó László, Takaró Mihály, Palkovics László, Kásler Miklós, Nógrádi György, Georg Spöttle, G. Fodor Gábor, Papp Dániel, Gajdics Ottó és a többiek mind-mind ugyanabban a csapatban fociznak, mind különböző posztokon és mind ellenünk. Egyiknek sem érdeke, még csak futólag sem, hogy te, nép, jobban élj, okos legyél és tájékozott, értelmes és intelligens, mert az használhatatlan. Valamennyien abból élnek, hogy te és a gyerekeid hülyék maradjatok, amennyire csak lehetséges. Mert ha nem lennétek azok, ők már nem is tudnának rajtatok uralkodni. A legszemforgatóbb, legsunyibb diktatúra kelt ki abból a tojásból, nemzeti színű palásba burkolózva. És már nem csak a patája villan ki néha, nem csak a farkának a vége, de már gombolja is ki a szőrcsuha alatt a ballonját elől és szét fogja tárni… most a könyvkiadás, a színházak, a kultúra maradék végvárai kerülnének a bakancsba bújt pata alá.
Gyere ki délután a szabadba és tiltakozz te is!! Találjuk meg egymást, a maradék épek, és fogjuk meg egymás kezét!

2019. december 09.

Hammurapi Krisztus előtt körülbelül 1700 évvel uralkodott és akkor hozta meg híres törvényeit. Szolon a Gergely-naptár előtt vagy 600 évvel élt görög bölcs volt, nevéhez fűződik a szolóni alkotmány. A Názáreti születése előtt 450 évvel a rómaiak már megalkották a tizenkéttáblás törvényeket. A világ legrégebbi parlamentje Izlandon ült össze, az Althing-et 930-ban alapították.
De ne szóljunk az egyiptomiakról, indiaiakról, kínaiakról és másokról, kivétel nélkül mind-mind ősibb civilizáció, mint a miénk. Ez nem történelemhamisítás, pusztán ásatások, régészet és tanulmányok kérdése.
Mégis hülyén jönne ki, ha az Európai Parlamentben a görögök, az izlandiak vagy olaszok, de főleg a babiloniak azzal arcoskodnának, hogy ők aztán mekkora nagy régiek ám, rájuk nem vonatkozik ám semmi! Szóval, ez az Aranybulla 1222-ben szép dolog, meg is tanultuk rendesen, főleg azért, mert egy könnyű évszám, hál’Istennek, de nem jogosít fel semmire! Arra különösen nem, hogy erre hivatkozzunk, hogy nekünk aztán ne szóljon be senki, mert itt aztán Aranybulla van!
Engem eléggé irritál, hogy állandóan nagymellényezünk, hogy nekünk mindenféle történelmi előjogaink vannak erre meg arra. Pedig én magyar magyar vagyok. A gyári besorolásom: keresztény, fehér, hetero magyar. Éppen ezért semmi sem bosszant jobban, mint amikor pont a sajátjaim hülyék. Pláne, ha tisztességtelenek. Pláne, ha arra hivatkoznak, hogy ők milyen fenenagy régiek, ezért aztán nekik mindent szabad. Senkit nem ment fel a jogállamiság kötelezettsége alól, hogy milyen nagyon ódon, pláne, ha nem is az. Milyen egyszerű lenne azt kimondani, hogy rám is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint másra, semmi mentségem sincs arra, ha lopok és csalok. Azt hinnénk, hogy ez alap. Az emberek ezzel a tudattal lesznek tagjai a társadalomnak, a neveltetésük egy jelentős része erről szól, így szocializálódnak, hogy vannak törvények, nem bántunk mást, nem lopunk, igazat mondunk és ezt elvárjuk másoktól is, ő se szúrhasson hátba engem, ha én sem őt. Békében, biztonságban menni az utcán, élni a mindennapokat. De olyan a világon nincs, hogy egy ország nem fogadja el a rá vonatkozó előírásokat, nem csatlakozik az Európai Ügyészséghez, nem fogadja el, hogy a jogállamiság meglétéhez kötik a nagyobbak és adakozók a pénzek kifizetését, olyan ez, mintha, már azt is törvénybe vette volna az állampártunk, hogy törvények felett állunk, nekünk szabad bűnözni, más ebbe ne szóljon bele! Mert nekünk Aranybullánk van – mondja egy Szájer, aki a törvénytelenséget védeni ment Európába – nekünk mindet szabad. És még minden jár is nekünk, feltételek nélkül!
Néha a politikánk önmaga paródiája. De a tolvaj nem szégyelli magát, várakat és kastélyokat szerzett abból, amiből a magyar szegénységet kellett volna megszüntetni. De én szégyellem magam megint, aki a jobbágyok közt élek a kastély árnyékában.

2019. december 04.

Nekem még csak ma volt hozzá szerencsém, de azt hiszem, már első kortyra is mélyütés volt. A kedvenc filmem tartósan – minek is tagadnám -, az Ifjúság Paolo Sorrentinótól. Ez a Silvio viszont méltatlanul késett a többi filmje után, nem is mentegetőznék, nincs rá elfogadható alibim. Most viszont megnéztem, éjszaka a felét, majd ma újra, másfél részletben. Már az első részletben is gyomron vágott, a második nekifutásra meg már talán edzettebb voltam. Fantasztikus film!
Ha valaki meg akar érteni valamit az orbánizmusból, hogy egyáltalán hogyan keletkezhetett, hogyan regnálhat sok-sok év óta, akkor itt van az egész, művészien kidolgozva, aprólékos gonddal feltálalva. Az ember csak hápog, és hülye kis síró fejecskéket pakol a Facebook-ba, Hogy egyáltalán hogyan lehetséges ez, egy ennyire korrupt, átlátszóan aljadék és gerinctelen politikai szisztéma mivel is nyeri meg a népet? És a nép ezt nem veszi észre? Lehetetlen, hogy ne vegye észre…
Hogyan lehetséges, hogy Orbán Viktor, az Európa-széli kis senki itt rugózott, tapsikált boldogan Silvio Berlusconinak, meg a Forza Italiának? Ha kimegy Olaszországba, már csak Salvinivel, meg Berlusconi pártjával tárgyal, igaz, más már nem is áll szóba vele, de mégis, mi a közös bennük? Mindenhol csak ilyen szaremberek irányítják az európai jobboldalt? Csak ilyen hitvány csalók lehetnek populisták? Álkeresztények, álnemzetiek? Úgy látszik, hogy igen… és mivel folyamatosan nem értjük, hogy ez hogyan is lehetséges, meg kell néznünk a mélyebb megértéshez Sorrentino filmjét. Rá fogsz ismerni mindenkire. A totálisan erkölcstelen senki, akinek az élete vágya, hogy megteremtse önmaga a saját hatalmát, nem az ország érdekében, hanem a saját önös szórakozásai, jóléte kedvéért. Meglátod, hogy hogyan intéződik el egy jachton, dugás közben az iskolai közétkeztetés pályázatának ügye. Meglátod azt is, hogy minden ilyen populista szarember a legnagyobb mocsokból meríti a politikai hatalmát, hogy más aljasoknak mérhetetlen gazdasági birodalmat adjon, akik majd az ő baromságait éltetik tovább. Ráismersz Habonyra, annak olasz megfelelőjére, az életében csak kaszinókba mulatozó, adócsaló, palácsiktimikézó Andy Vajnára, hogy hogyan lesz nemzeti példakép pár szivarozó, drogozó playboy, az állampénzen utazgató, farkalgató Lázárra, a síkhülye Németh Szilárdokat, Kósa Lajosokat is találsz olasz minőségben, csaló nagyvállalkozókat, akik emésztik az állami pénzt és Borkaikat is, Gyulai Zsoltok, akik talán becsületes sportolóból váltak nemzeti dohánybiznisz-maffiózóvá, meg Hungaroring-gengszterré. A jachtok, szigetek, magángépek, kastélyok világa ott is, itt is. De nem fogod eltéveszteni a Rogán Cilik, Sarka Katák világának mélységeibe vezető párhuzamosságokat sem. És persze az országot vezető nemzetközi bandita az mindig a focibizniszben is utazik, legyen a neve Abramovics, Berlusconi vagy Orbán Viktor…
Ezek az emberek soha semmit sem csináltak becsülettel. szabályosan, erkölcsösen, egyik országban se, mégis milliók magasztalják őket, viszik tovább a hátukra épített terhet énekelve. Hogy miért? Nézd meg a Silvio-t! És talán jobban meg fogod érteni Magyarországot is.

2019. december 03.

Volt egy nagy gödör a város közepétől nem is olyan messze, ott vertek sátrat a vándorcirkuszok. Nekem mindez nagy buli volt kisgyerekként, Szombathelyen születtem és három háztömbbel arrébb laktunk éppen. Később aztán ezt a gödröt feltöltötték, nagy dísztér lett belőle és ott állt a közepén a nagy porondmester, maga Vlagyimir Iljics és cirkusz lett az egész város meg az ország. De én nem csináltam semmi rosszat ezzel a szoborral, mellette éltem, sétáltam, játszottam, mikor mit. Budapesten is volt egy nagy Lenin-szobor, nagyon közel ahhoz, ahol laktunk, megint csak három háztömbbel arrébb Iljics ott állt a félig nyitott télikabátjával. Nem én írtam rá az elhíresült rigmust, a „Ne vigyorogj Iljics…”-et, hanem valaki más. Persze, Pesten volt még Tanácsköztársaság is, ott akciózott a hatalmas proletár a Dózsa György útnál, mint kiderült, a Regnum Marianum templom helyén. Kun Béla teljesen hülye szoborcsoportja meg a Déli Pályaudvarral szembe riogatott. De a történelmi szobroknak nagyon fura sorsa van. Megtudtam, hogy a Hősök terén csereberélik a Habsburgokat, és nem igazi király nagyságokat tesznek a helyükre. 1956-ban itt döntötték le Sztálin szobrát, azoktól nem messze, nem voltam ott, nem is láttam, csak a csizmáját a Szoborparkban. 1992-ben lepellel letakarták a Szabadság szobrát a Gellért-hegyen. Más hősök valahol vidéken, házak udvarán vagy gyárak raktáraiban landoltak. Dopeman elég bunkó módon belerúgott Orbán Viktor szobrának fejébe. Más idióták vörös festékkel leöntötték Antall József szobrát. Megint más igenhülyék kiásták Kádár János sírját és ellopták a maradványait. Megint csak más elmebetegek 2012-ben disznólábakat akasztottak a teljesen ártatlan, semmivel sem vádolható, csak nemes cselekedetekről ismert Raul Wallenberg szobrára. Székesfehérváron megrongáltak egy lovasszobrot. Most meg egy közönséges garázda strici letörte a Kolodko miniszobrot a Szabadság téren és a Dunába dobta.
Semmiféle szoborgarázdával nem értek egyet. Soha szobrot nem rongáltam és nem is fogok. Horthy szobrával is csak méregettük egymást, nem értettem ezt az istenimádatot, amit kiváltott másokból ez a tömeggyilkos farok, de nem bántottam, amikor farkasszemet néztünk. Szigetváron sem vertem meg se Zrínyi Miklós. se Szulejmán szobrát, örültem, hogy egymás mellett gubbasztanak békében, éjjel és nappal. Mert mekkora ökör lehet az, aki odalopózik és jól elver valami fém- vagy kődarabot, hogy kitombolja a tehetetlen dühét, mint egy troll, aki névtelenül, arctalanul beszól a Facebook-on. Micsoda gyalázatos mocsok., aki újra és újra tönkreteszi sunyin bujkálva az Eleven emlékművet a Szabadság terén?
A világ megborzadt, amikor az Iszlám Állam fanatizált vallási kreténjei törték és zúzták Palmürát, az civilizáció egyik bölcsőjét. Ez nem helyrehozható és nem megbocsátható soha. Az ókori, középkori barbárok döntöttek romba míves palotákat, kolostorokat, várakat és szoborcsodákat. De elpusztítanánk Egyiptomban a piramisokat és a Szfinxet, csak azért, mert a fáraók rabszolgatartó, hódító, kegyetlen gyilkos kényurak voltak? Nem. Emelünk rohadt nagy szobrot Attilának, egy sztyeppei rablónak, akinek a legfőbb képessége a dúlás, gyilkolás volt, és vér folyt a lába nyomán, amerre a szem ellátott? Emelünk, ezen fáradozunk, bizony. Mohamednek nincsenek szobrai, de a keresztre feszített vallásalapítónak, aki leginkább gőzfürdős ágyékkötőben látható, na, annak lépten és nyomon. Egyébként lehet, hogy nem volt rossz ember. De a mozgalom, amit alapított, a történelem egyik leghitványabb, legképmutatóbb gyilkosainak gyülekezete, alig találunk rájuk valami pozitív okot, ami részben talán menthetné őket. Mégsem verek le feszületeket sehonnan. De félholdat sem, meg még Krisna előtt is csak jámboran morzsolom az imafüzéremet. Buddhát is csak ámulattal néztem, akár ült, akár feküdt. Azt nem tagadnám, hogy a történelmet gonosz gazemberek sorának nevei fémjelzik, és a lapjait ártatlan áldoztok vérével írták. De a történelem már történelem. A gyilkos eszmék zászlóvivőire a nap süt, az áldozataikat meg sokszor névtelenül takarja a föld. Meg jól tudjuk, hogy minden nép erősen hajlamos az önös történelemhamisításra, a saját dicsőségének kórusba kántálására.
De szobrot nem rongálok akkor sem.

2019. november 26.

Itt van nekünk ez a nagy indulatokat korbácsolt Horthy-ügy, most ezt görgetjük maguk előtt, mint a Szent Szkarabeusz a szargombócot. A kormány persze hatékonyan rá is tesz egy lapáttal, az intézményesített fasizálódás jó eszköze ez, fél kézzel a szaros múltba vájkálva keresni a szebb jövőt. A Mi hazánk betyárserege meg már csak díszlett ehhez, egy piszkos folt a lap alján…
Történt ugyanis, hogy volt ez a lovas-fáklyás bandázás meg jelmezbál a városban, és mint feltöltött akkumulátorokkal rendelkező demokrata, én is odasiettem, hogy arcommal, jelenemmel letegyem a garast. A garas letevéséhez vegyültem jobbra, meg balra is… tudjuk, bármiről csak akkor tudsz véleményt alkotni, ha ott voltál a sűrűjében, különben csak kibic a neved. Szóval, beszélvén a horthystákkal, az ember nyilván azt mondja, hogy nem, nem… azután persze, hogy inkább a másik oldal, hiszem amúgy is azért jöttem, mert valahová szeretek odaállni, ahol éppen én hiányzom talán. De ha ott valami munkásmozgalmi indulókat kezdenek el tutulni, akkor nem állok ott sokáig, mert azt azért mégse… tegnap meg vitába keveredtem valahol valakikkel a neten, hogy az embernek választania kell, vagy oda tartozik, vagy ide… röviden oda redukálódott a dolog, hogy már megint a kommunizmus áll szemben a fasizmussal, mint egykoron. És akkor ez a választás van.
Nem, cimborák, kijelentem, sokadszorra, hogy nem, nem! Nem az a választás, hogy az egyik szarosvödörből átugrunk a másik szarosvödörbe, meg vissza! Valamennyire megértem, hogy az emberek szeretnek valamiért valamilyen béklyójával a lábukon bóklászni a legelőn, mert önállóan elvesznének a szabad gondolkodás tengerében. És valahonnan kell a kolompszó, mert az jelöli az irányt. Belátom, van, akinek ez adatott, a kolomp kongása a bölcsőtől a sírig. De talán sikerült ez elől egérutat nyernem, azt hiszem. Van erőm jobbra is, meg balra is nemet mondani. És nincs olyan kopott, elhasznált társadalmi rendszer, amelyet visszasírnék, se balos, se jobbos. Mindig arra vártam, hogy ennek a jobbos-balos ökörködésnek vége szakad egyszer, de nem szakad, az emberek madzagokra fűzve élnek, aztán néha, nagyritkán átlendülnek vagy másznak, ki-ki állapota szerint az egyik madzagról a másikra. Nem igaz, hogy csak kétpólusú lehet a világ, és nem igaz, hogy csak egyik földesúrtól a másik földesúrig tart a jobbágyságom szabadköltözésének joga. Még mindig hiszem, hogy van olyan társadalom, vagy lehetne, ahol senki nem akar elnyomni senkit, az emberek azt csinálnák, amihez tudásuk van, és azok az emberek vezetnék az egyes ágazatait az országnak, akik tényleg értenek hozzá. Ezt a hitemet még nem vehette el senki.
De akkor most mi van? Akkor itt állok a Gellért téren, arra van az egyik járdasziget, erre meg a másik. Ha itt maradok a zebrán egyedül, előbb vagy utóbb elüt egy autó…

2019. november 18.

Mi a baj azzal, ha a szombathelyi komák évente megtartják a Savaria Történelmi Karnevált? Az égvilágon semmi! Kovács Bélabá szatócs beöltözik tógába, a Szabó Pubi gyerek meg lándzsát ragad és sisakot húz, a Horváth Gézáné tanárnő meg valami mirtuszkoszorúval a fején szépeleg egy kétlóerős bigán és integet a kollégáknak, akik a járdán tapsikálnak. Jó ez, igazi klassz hagyomány, és tényleg csak szeretni lehet. De nagy seggfejek voltak a rómaiak? Azok, bizony. Világuralmi mániáik voltak? Igen. Tűzbe és vérbe borították a többi a népet, ahol csak bírták? Igen. Szeretnél rabszolga lenni, hogy holnap bárki megvehessen a főtéren, megerőszakolhasson, vagy kedvére megöljön otthon? Nem. Szóval, rómaiak, történelem, karnevál, vidám integetés, taps, de köszönjük, a kort azt nem vissza.
Mi a baj azzal, ha valaki Horthy fehérlovaz a Bartók Béla úton? Mi a baj azzal, ha ezzel felvonul? Sok. Nagy baromarc volt a Horthy-rendszer? Az. Szeretnéd vissza? Hát, te tudod… Ha lovagol egy színész a villamossínen a Móricz Zsigmond körtéren, akkor teljesen rendben van, ha a járdán apuka azt mondja a gyerekeinek, hogy nézd, így nézett ki az a bácsi, aki magyarok tízezreinek a haláláért volt felelős… jegyezd meg, ott van! De ha ott tiszteleg és könnybefulladt szemmel azt énekli, hogy jöjjön vissza az a kor, amikor minden magyar család elveszített egy vagy több embert értelmetlenül, miközben az a fehérló-bácsi a várban ült és talán nevetgélt éppen az úrhölgyekkel, azért az megint más dolog…
Akarsz pozitívan emlékezni a rómaiakra? Persze, lehet. Művészetek, építészet, költészet, szobrászat, mozaikok, színházak, vízvezeték, borostyánkő út… valahol néhány tógás faszi babérkoszorúval a fején gladiátorokat néz köpködve és unatkozva, rabszolganőket dugdosva, miközben körkörösen folyik a vér a határon, a belföldön meg ostorcsapások között megszakadnak milliók, hogy a holnapi kaját megtermeljék az asztalra.
Akarsz romantikázni a Horthy-korszakon? Lehet hát. Kócsag- meg darutollas, nagyhasú és nagybajuszú faszik díszmagyarban, lengedező kardokkal az oldalukon állnak a szép millenniumi díszletek között és süvegüket kurjantva lengetik, amikor arra jár valami kormányzó vagy kormányzóné, főispán, főpap, meg egyéb jelmezesek. A földeken meg összeesnek a nyomorult asszonyok, akiktől elküldték az embert a háztól, hogy szakadt újságpapírral tömje ki a bakancsát, hátha nem fagy meg addig, amíg agyon nem lövik vagy hadifogságba nem kerül.
A szombathelyiek nem sírják vissza a rabszolgatartást. De a mai horthysta bohócok meg igen. Na, ez a különbség. Ezért is gyere ki ma délután a Gellért elé, hogy nehogy beszivárogjon ez a szennyfolyam az életünkbe megint!

2019. november 16.

- Magyart csak magyarral lehet pótolni! – mondta a törzsi etalon, amikor a diaszpórába hintette a pór a spóráit. Tudod, ezért játszik a Ferencvárosban Tokmac Nguen, Isael da Silva Barbosa vagy Franck Boli is… de ne soroljuk el a magyar élvonal összes többi „magyarját”. Más helyeken, ahol meg dolgozni is kell, ott meg szerb, ukrán, román, mongol, vietnami, a magyart pótló magyar… de most hagyjuk ezt a rá megint a főnire, mert úgysem érti, aztán még megsértődik…
Mert magyar ember a magyar embernek magyar embere…
- Nem veheted el a jányt! Megtiltom! Amíg az én kenyeremet eszed…!!!
- De apa!!! Ne csináld már… miért ne vehetném el, ha egyszer szeretem? Meg ő is engem…
- Mer’ nem magyar az! Aztán megmondták, hogy csak magyart lehet…
- Mi az, hogy csak magyart lehet? És miért nem magyar?
- Mer’ milyen név az, hogy Szemcsák? He?
- Miért, a mi nevünk meg Hohhenzoller, az mennyivel magyarabb?
- Az más, az magyar, neked az ükapád is magyar vóót…
- Az ükapám sváb kereskedő volt, az mitől lenne már magyarabb?
- Mert vér a vérhö, főd a fődhö…
- Maradj már a hülyeséggel… milyen főd a fődhö? Milyen földünk van, itt lakunk a kilencedik emeleten a panelben, annyi földünk van, mint amennyi anyának a konyhai cserépben a snidling alatt!
- De a mi vérünkért feszítették meg a kereszten Wass Albertet Erdély szikláin…
- Egy frászt feszítették, Floridában lőtte agyon magát amerikás magyarként, először a saját közeli rokonát vette el, aztán egy skót nőt, később meg egy franciát, akkora nagy magyar volt…
- Hogy merészelsz!! Ilyent mondani!
- Ne szórakozz már apa! Megcsináltattam a DNS-tesztet! A mi családunkban 27% török van, 8% lapp vagy más skandináv, meg 12% zsidó…
- Ki ne ejtsd még egyszer! Kitagadlak!
- Ne nevettesd ki magad apa, a te felmenőid között voltak többen! Itt nincs már olyan, hogy „magyar”… mindenféle germán meg latin keverék vagyunk, ha akarjuk, ha nem… miért ki van ferdeszemű, szélesarcú, sárgabőrű. kis görbelábú fazon a családban? Senki… a barátnőm családjában több a kaukázusi, meg az ázsiai rokon.
- De magyar az, aki szépen szól az ősei nyelvén!
- Hát akkor gáz van, mert a sarki büfében a kínai kiscsaj, meg az arab gyroszos srác a szomszéd utcában szebben beszél magyarul, mint egy székely vagy egy moldvai csángó…
- Akkor csak az anyáddal vagy a húgoddal szaporodhatnál, mert már csak azok tisztavérűek…
- Fúj, fejezd már be!
- Akkor meg bimbózással, szaporodják önmagaddal, fiam…
- Na menj a fenébe apa, tudod mit, tagadj ki! Majd írunk Londonból, ha megérkeztünk! Ti meg csak magyarodjatok itt tovább!

2019. november 15.

Ma a magyar miniszerelnök, minden diaszpórák kinevezett prókátora, újra nagyüzembe helyezte magát a világ előtt. Elmondta, hogy hárompólusú a világ, és mi mindhárom pólusa felé felváltva integetünk a nyelvünkkel, mert ez a mi földrajzi helyzetünk és küldetésünk. Értsd: Moszkva, Brüsszel és Isztambul… Ebből arra következtettem rögtön, hogy ezentúl majd háromféle plakátot gyártunk, „Állítsuk meg Brüsszelt!”, „Állítsuk meg Moszkvát!” és „Állítsuk meg Isztambult!”, időjárástól függően. Aztán: három olyan dolog van, amiből a népnek nincs az égvilágon semmi haszna ebben az országban: a foci, az egyházak és most felzárkózik ezek mellé sürgősen a hadviselés is, nemsokára a NATO nélkül is meg fogjuk tudni védeni magunkat, a szomszéd országokkal szemben, azok is fegyverkeznek, nosza, akkor mi is, nem várjuk meg a helyi konfliktus elmérgesedését… hogy ezen a szomszéd országok mekkorát röhögtek, vagy ijedtükben azonnal kitűzték a fehér zászlót a várak tornyára, azt nem tudom, erről még semmit nem hallottam. De nyilván nem Madagaszkárral vagy Kubával fogunk viaskodni, azt hiszem, bár ugye a külügyminiszter úr nemrég valami tengeri kikötőt is vásárolt az Adrián, és lehet, hogy egy jacht-üzemben már gyártják is a Szent István csatahajót… szóval, birodalmi álmokból van annyi, mint a tenger, de még mindig sehol, de sehol sincs ebben az oktatás, meg az egészségügy… persze lehet, hogy a birodalmi érettségi vizsgán elég lesz majd a lövészet és a hittan. Talán összevonva a kettő. Ballagási ajándéknak meg egy páncélgránát és egy taposóakna. És most még csak nem is esett szó a magyar űrállomásról.
De persze, lehet, hogy ezt az egészet csak álmodtam és koromnál fogva már nem találom a határt a szürrealizmus és a valóság között.

2019. november 14.