Szia 2020, jó, hogy itt vagy, meg azért lenne egy-két problémánk is, amit meg kellene oldanunk. Valójában elkelne nekünk valami új szellemiség, ami alkalmas arra, hogy megmentsen bennünket. Mert köszönjük, sokféle ilyen-olyan többé-kevésbé jó, haladó, előremutató, stb. szellemiségünk volt már, aztán nézd, egyre pocsékabbak a kilátásaink. Szóval, kellene valami tényleg pozitív! Kitalált már az idő mindenféle istenségeket nekünk, párezer éve hinduizmust, később kicsit a judaizmust, aztán a kereszténység viszonylag fiatal ehhez képest, az iszlám meg még kamasz, a Bahá’í meg aztán tényleg gyerekcipőben jár. Közben sok okostojás megpróbálta ezeket toldozni-foltozni, javítgatni, de általában nem sok jó sült ki ezekből sem. Ugyanis a bolygónk éppen haldoklik, és kenetteljes hókuszpókuszok ugyanúgy nem segítenek rajta, mint ahogy a végső stádiumban lévő rákos betegeken sem. Valaha klassz volt, meg jól is hangzott, hogy „szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet!”, de mára már mérgező hülyeség ez, és gyorsan el kellene felejteni. Azaz, fordítani kellene tudni ezen is. Köszönjük, megvolt, alaposan teleszaporodtuk, aztán most jönnek a járulékos bajok. Arra már talán mindenki rájött, hogy nem, nem szórakozásra, uralomba hajtásra lettek megalkotva a vizek és az erdők, az állatok, hogy nyüzsögjenek a vizekben meg a legekben az ő nemök szerint, meg nők, hogy alacsonyabb rangban szolgálják a kan embert, akit Isten a saját képére teremtett. Szóval, ezen túl vagyunk, igaz? Remélem… ezt ma már csak az idióta KDNP gondolja így, hogy a természet az egy nagy körvadászat és a vadak elejtése büszkeség és azon mulatozva inni meg röhögni kell. Mer’hogy az Isten nekik adta, a puskát is nekik teremtette. A jobboldali, populista farok irtózik a Greta Thunbergektől, gúnyolódik rajtuk, és az egész problémát söpörné bőszen a szőnyeg alá. Neki megmaradt a szaporodási mániája, mindig az övéi sokasodjanak, és a mások kárára, másoktól való félelmükben tegyék ezt. mert a legtöbb ideológiával megkent tapló mindig Isten választott népe, neki van csak joga élni, másnak meg nem, az ő magja hirdeti az igazat, a többi meg egy rakás genetikai korcs. Az istene meg mindig fent ül a tankjainak a csövén, és mutogatja az ellenséget, ahová lőnie kell. Úgy ideologizál, hogy fegyverkezik meg szaporodik a többi nép meg a többi isten ellen. Hogy közben hegyeket, erdőket, tengereket, óceánokat pusztít el, na, az nincs az ideológiában, és ami nincs benne, az nincs is.
A bolygónk jelenleg egy hatalmas fa, a népei pedig egy-egy ágán ülnek és vadul fűrészelik el maguk alatt az ágat. Ettől persze ők is lezuhannak, meg a fa is elpusztul.
Szóval, kedves 2020, kellene már egy Zöld Isten! Amelyik segít megérteni mindezt. A bolygó istene, nem a tékozló emberé. Aki megérteti, hogy az emberiség nem különféle nyelvet beszélő, egymásra nyelvet öltögető, lövöldöző hülye kis bandákra oszlik, hanem egy és oszthatatlan, és egyként van bajban most és csak együtt mászhat ki ebből, ha egyáltalán ki tud mászni valaha is! Ennek az új/ősrégi Istennek nem építgetnénk kacsalábon forgó pagodákat, dzsámikat, templomokat, hanem erdőket ültetnénk neki, a csatabárdokat egyként elásnánk a szavára, azaz sokkal inkább beolvasztanánk és valami hasznosabbat csinálnánk belőlük. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata meg nem csak egy írott duma a fiókban valahol, hanem a világvallás része is, a Föld lakosai egyenlőek, a fehérek a feketékkel, a nők a férfiakkal, a melegek a heterókkal, a páriák a sudrákkal. Mert egyként vagyunk bajban. És tudod: jóban, rosszban, örömben, bánatban együtt a testvérekkel és unokatesókkal.
Ma van a Béke világnapja, jöjjön el a béke tényleg! Meg a remény is…

2020. január 01.

Meséltem már nyilván, de öregszem és mindig elfelejtem, hogy valaha is meséltem-e valakinek is valamit… szóval, a nagykalandunkat és szakításunkat a református egyházzal. Mert, hogy annak idején mi is református esküvőn voltunk főszereplők és a lányunk reformátusként lett megkeresztelve. Amúgy én római katolikus vagyok, de ezzel amúgy sem tudtam mit kezdeni. Nem is volt ezzel semmi bajom, a katolikusokkal sem, meg a reformátusokkal sem. Azután a lányunk elkezdett iskolai táborokba járni és semmi kifogásunk nem volt az ellen, hogy református táborba is menjen. Csak nyugodtan, biztos, hogy ott jó kezekben van, meg csak jót tanul ott! – gondolja ilyenkor az aggodalmas szülő. És párhuzamos szálon futott közben – mint a filmekben – egy másik dolog is, a lányunk olvasó emberré lett. Önként olvasó emberré. Legyen áldott ezért Joanne Kathleen Rowling úrhölgy neve, akinek mindezt köszönhettük, és emeljenek ezért szobrot neki, szerte a világon! Csodák csodája, a gyerekek megtanultak könyvet olvasni, izgatottan falták a regényes mesét, ami – remélhetően – elszabadította a fantáziájukat. Az én fantáziám sem érne egy lyukas krajcárt sem, ha a nagyanyám nem mesélt volna hihetetlen színes álomvilágot esténként a fejembe. A történet ott ér össze, hogy a református táborban a bácsi az első nap azonnal elkobozta a Harry Potter könyvet a lányomtól, mondván, hogy ez valami istentelenség, meg varázslás. (Pont úgy, ahogy a jehovás oktatófilmben Marcit elkapja a rendkívül gonosz tekintetű anyuka, aki Bencétől az óvodában egy mesefigurát kapott.) A szorítósegéd ekkor még lefogott, hogy ne menjek oda azonnal és ne tépjem ki a bácsi golyóit. De, amikor a hintán leöntötte a gyermeket a fütyi azért, mert énekelni mert, na, akkor apuka autóba vágta magát és bőszült indulattal elindult kiszabadítani a lányát a fekete refek fogságából. Mint Liam Neeson. És hörögve visszaköveteltem a Harry Pottert is, amit rémült gyorsasággal elő is keresett lélek kufárja az emeletről. Azt hiszem itt ért igazán véget ez a vonzalom az egyház és közöttünk.
És akkor most előjön a bácsi megint, csak most Maróth Miklósnak öltözve, és előadja, hogy a hazafias gyerek, az nem Harry Pottert olvas, hanem Egri csillagokat, meg magyar népmeséket. Na, de a fenébe is, hát olvasson! Bizony olvasson Egri csillagokat, Pál utcai fiúkat, meg Kőszívű ember fiait is! Semmi kifogásom, én is olvastam ezeket, csak… előbb legyen fantáziája, legyen boldog és legyenek szívesen hallgatott, olvasott meséi, induljon be a képzelete, színezze az agya állandóan előre a sorokat, és élvezze a mesét meg az olvasást! Akkor majd mást is tud élvezni. És ne szabja meg senki, hogy mit olvashatok és mit nem. Szakadjunk már el attól, hogy a szocializmusban mindenki Lenin összest, meg Marx: A tőkét kell, hogy olvasson, a katolicizmusban meg mindig csak az Ó- meg az Újszövetséget, esetleg a csodaszarvas legendájával ötvözve. Nem! Azt olvasson, amit szívesen olvas és ami nem feltétlenül kötelező. Senki nem lett jobb, bölcsebb, erényesebb attól, hogy valamelyik izmus főkönyvét lehetett mindig csak magolnia. Valamennyien megmaradtak egyoldalú nyomiknak, akárhonnan nézzük. Nyitott, elfogadó, befogadó, széleslátókörű ember csak egy könyvtárnyi irodalom átrágása után születik.

2019. december 30.

A napok híre, hogy jaj, nagy baj lesz ám azokkal a fotókkal, amiket ilyenkor a büszke és boldog karácsonyozók feltöltenek a netre, mert bizony a 150.000,- forint feletti értékű ajándék illetékköteles! Aztán nézi a NAV a Facebook-ot és neked annyi! Márpedig, ahogy elnéztem egy-két hete, csak az orrom előtt a MediaMarkt-ban az embernagyságú TV-k karavánjait tologatták kifelé a vidám ajándékozók, okosórákról, és más, pl. guruló, soklóerős ajándékokról már nem is beszélve…
Ja, hát fizessenek a gazdagok! Ártatlan vagyok, semmi ilyent nem vettem és nem is kaptam senkitől.
De azért, csupán emberi együttérzésből, elszorult a szívem… Istenem, Istenem, mi lehet a büntetése annak a – nyilván becsületes, de nyilván kispénzű – embernek, akiről kiderül, hogy mi mindent ajándékozott már másoknak erején felül? Ajándékozott templomot Mexikónak, kórházat Vietnamnak, fél lakást az egész Vajdaságnak, százezres nyugdíjat fél Ukrajnának, stadionok és templomok egész regimentjével díszítette fel a fél világtérképet, a saját, régi barátjának meg 400 milliárdot a semmiből, a vejének 35 milliárdot, öreg hollywoodi filmes és kalandor barátjának, azaz az ő üde és friss özvegyének 25 milliárdot, a saját apukájának a semmiből 3-4 bányát, s mindezt úgy, hogy nem is volt semmije! Micsoda nehéz élet! Ez a nyomorult ember, ez a rászoruló sorsüldözött alapított egy társaságot egy kollégiumban, ahol azért laktak, mert valamennyien szegény gyerekek voltak, azóta mindenkinek a családja multimilliárdos lett, de még az unokák is kastélyokat szereztek, pedig az egész bandából soha senki nem dolgozott egyetlen órát sem… csak bűvészkedett. És a szegény, szerencsétlen, sokat ajándékozó ember, aki elajándékozta az egész országot úgy, hogy közben megteremtette az egész királyságot és meg is tartotta, mélyszegénységben él. Micsoda jellem! A saját minisztereinél is kevesebbet keres bruttó 280 ezer forinttal!! De hogy ne haljon éhen, vagy ne fogyjon le nagyon a sok ajándékozásban, azért kap még 16.000,- forintnyi cafeteriát is… Istenem, micsoda vállak és micsoda terhek cipelése! Mint Altas a Földet, úgy cipeli vállán a sorsunkat, és míg mi dőzsölünk az általa megteremtett jólétben, ő legfeljebb néha elrepül egy magángépen egy-egy focimeccsre, a világ tetszőleges pontjára. Nyilván a cafeteriából…
És mi lesz ezzel a szerencsétlen emberrel, ha ezt a sok ajándékozást egyszer csak lefüleli a NAV???
Na, itt szorul el a szívem, meg nyilván a tiéd is! Karácsony van, érezzünk együtt embertársainkkal!

2019. december 26.

- Kedves Magyar Kormány, igaz, hogy 2,7 milliárd forintot adtak a kommunizmus áldozatainak emlékére egy washingtoni múzeum létrehozásához?
- Igaz, bizony, és már korábban is adtunk pénzt erre a célra! A Magyar Kormány büszke arra, hogy az áldozatok emléke előtt tiszteleghet! Célunk csakis a múlt teljes feltárása lehet, és az aljas tettesek, szégyenfoltjaink megnevezése!
- Akkor nyilván ennek szellemében most már nyilvánosságra hozzák az ügynöklistákat is…
- Szó sem lehet róla! Hogy jönne ehhez a köznép, hogy mások múltjába vájkáljon? Még csak ez hiányozna…
- De a köznép pénzéből finanszírozzák a washingtoni múzeumot. Megkérdezték erről a köznépet?
- Az nem a köznép pénze és semmi közük hozzá! Bennünket választottak önként és nagy örömmel és nekünk adták a pénzüket, szabad felhasználásra!
- De a köznép nem így tudja… de akkor legalább megnevezik az önök soraiban megbúvó volt MSZMP-seket?
- Dehogy nevezzük! Kinek mi köze hozzá?
- Hát, csak az, hogy ő adja a pénzt…
- Megismétlem, nem a nép adja! Semmi köze a pénzhez! A pénzt mi osztjuk el a várban és annak osztunk, akinek akarunk! A nyugdíjasok is kapnak valamit, hogy ne elégedetlenkedjenek, az asztalról lehulló morzsák az övék. Ami marad, a nagy kazal pénz az asztalon, azzal meg azt csinálunk, amit akarunk! Azért vagyunk kormány! Megérdemlik a magyar vért ontó áldozatok, hogy megnevezzük a gyilkosokat!
- Értem. Akkor ennek szellemében nyilván megnevezik a magyar királyok, földesurak, magyar egyházak, meg a horthyzmus áldozatait, azt a többszázezer vagy összességében többmilliónyi ártatlan magyar véráldozatot, akik ezért haltak értelmetlenül…
- Igen! Szobrot emelünk a királyoknak, a szent püspököknek, grófoknak, vitézeknek, akik a magyar nép hírnevét öregbítették, hogy nevük átragyogjon történelmünk homályán és végre a maguk helyére kerüljenek! Ezt minden magyar gyereknek így kell megtanulnia!
- Tehát a magyar emberek népnyúzóit, szolgasorba taszítóit, gyilkosait fogják dicsőíteni a magyar emberek pénzén, szintén a megkérdezésük nélkül.
- Természetesen!
Havasi Bertalan:
- Köszönjük kérdéseit, de a Magyar Kormány úr már fáradt, visszavonul a teraszára pihenni. Reméljük, most már meg van elégedve az interjújával? Őrök! Kísérjék ki ezt az embert! És ne próbálkozzon itt újra!

2019. december 25.

Karácsony éjszakáján véget ér a többhetes undorító gyalázat, a kíméletlen vásárlási láz, ami lealázza az ünnepet és erőszakos, mohó tahókká teszi az embereket egy időre. Visszatér az ünnep valódi, lelki része, a csendes béke és tudunk örülni megint.
A kés egy remek eszköz, az első szerszámok közül való, amit az ember megalkotott magának, és magasztosan fel lehet vele vágni egy szalaggal pántlikázott friss kenyeret, és el lehet vele metszeni egy kisgyerek torkát. Attól függ, mire használod. Ilyen többcélú találmány lehet a vallás is. Szép és lélekemelő, meg romboló, diktatórikus fegyver. Mikor éppen mi.
Megtettem a magam lépését, és elmentem az ünnepen felemelni a bennem lakozót a szentélybe. Éjféli mise a Szent Imre-templomban. Sokan mások is ugyanezt gondolták és tették. Kivártuk tiszteletben, amíg a fehér ruhás gyerekek elfoglalták a színpadot, elhangzottak az énekek, és a pap, aki láthatóan a főszerepet vitte ezen az éjjelen, kb. a harmadik mondatánál elkezdett politizálni. A gonosz másik hatalom, el akarja törölni a vallást, bezzeg ez a mostani épít, szépít, gyarapít… - Na jó! – mondta hangosan egy fiatal nő mögöttem és indult az ajtó felé. Én a harmadik voltam, aki kiértem a templomból a kapun. Hát így jártunk megint. Az utcán persze elhangzottak a szükséges szavak a komor égbolt felé, hogy „látod, Uram, én megpróbáltam. Nem lehetett.” Intett, hogy értette.
De jóemberek! Az Isten szerelmére! Isten nem politizál! Nem a jobbereket szereti, a balereket meg nem! Már milyen hülye Isten lenne… és miért is tenné? Képzeld csak el, hogy ott leskel a felhőkön és azt mondja, hogy hááá, te itten egy jó jobbos vagy! Te jól utálod a többi embert, remek hazafi vagy, hát téged szeretlek! Aztat a másikat, aki meg lazán mindenkit elfogad és mindenkit szeret, na, azt meg jól utálom ám! Most tényleg, mennyi esze lenne egy ilyen szarházi istennek? Egy gyűszűnyi sem. De akkor ki szeretné és miért?
Évezredek óta mennek ezek az alantas üzelmek, hogy az iszlám Államok, a hinduizmus kasztrendszere, a térítős gyilkolások, a Szent Bertalanok éjszakái és névvel meg nem nevezett társaik a hatalom megtartásának piszkos eszközei. A miénket most éppen illiberalizmusnak hívják, de semmi más, mint a gátlástalan rablók álszent, cinikus bandája, a pénz tánca, és van az az összeg, amiért még Köves Slomó is megáld akár egy Szálasi szobrot is, de még egy orosz pátriárka is megcsókolja vígan bárkinek az alfelét, ha erről van éppen szó. A muszlim türkökről, a legújabb isteneinkről már nem is szólok, mert olyan olcsó következtetés. Kivétel nélkül minden eladott egyház és eladott hívő a mások gyűlöletéből él. De lehetne ilyen egy Isten? Talán a Pokolban, ha van olyan…
Teljesen mindegy, hogy mi lenne Isten neve és mi a hozzá vezető szertartások liturgiája. Egy kérdés van csak, hogy Isten, az akámilyen nevű, az emberek oldalán áll, vagy a kizsákmányolókén? És ne legyünk ennyire előítéletesek vele szemben, hogy ne tudjuk a választ. Dehogynem, mindenki tudja, még az elnyomók is. Isten, ha van, akkor az embereké. Akkor is, ha az emberek találták ki maguknak, meg akkor is, ha ő találta ki az embereket. Nem született semmikor és nem hal meg soha. És teljesen közömbös neki, hogy hiszel-e benne vagy sem. A hatalomnak nem közömbös, de neki igen. Ha megtalálod, lehet, hogy jobbá tesz. De ha nem találod meg, akkor is lehetsz jó ember, Csak rajtad áll, tényleg, nem rajta. De az elnyomóktól óvakodj! Ők biztosan a legtávolabb állnak tőle!

2019. december 25.

Talán a legtöbb üdvözletét az évnek mindig az utolsó két hetében kapom. Te is. Tél van és általában nincs hová menni, nem lehet a földeken dolgozni, ilyenkor az otthonülő ember kieszel valami közösségi dolgokat, amik azért mégis összehozzák a falvak/városok népét. Tengerihántás, disznóölés, énekelgetés a fonóban, templomban, miegymás. Ha meg nincs elég ünnep, hát csinálunk még. Téli napforduló például multinacionálisan van, tök mindegy, miben hiszel, december 21-én átfordul a dolog, és a mi térfelünkön hosszabbodni kezdenek a nappalok. A zsidók Fény-ünnepe, a Hanuka (Chanukah) teljesen világosan kötődik ehhez. Unjuk a hideget, a sötétet, meleg fényt gyújtunk. A keresztények meg ide pozícionálták Jézus születését, nyilván ennek is van valami „új fény eljövetele” szimbolikus jelentősége. Ez az utóbbi kiszabadult a palackból, az elmúlt évtizedekben letaposta a bensőséges, meghitt jellegét, egy világméretű üzleti vállalkozássá lett, egy viszolyogtató vásárlási kényszer vallásfüggetlenül. Talán a Jehova tanúi úszták meg, ők nem tartják, csak mászkálnak közöttünk és úgy tesznek, mintha nem történne éppen semmi. Magánügy. A zsidóké meg házon belül maradt, ők nem akarják mindenáron másra erőszakolni a hitüket, elvannak egymás között. De az jó folyamat, ha valaki eljut odáig, hogy mindkettőt meg tudja ünnepelni. Miért is ne? Nekünk is van itthon adventi koszorúnk az ajtón, adventi gyertyáink az asztalon, de azért egy hanukai gyertyagyújtás még melléfér valahol. Ha bárki megnézné a mai magyarság genetikai összetételét, alapjában véve szlávok, germánok, zsidók vagyunk, csak eltérő arányokban, némi picike kaukázusi beütéssel. És ez igaz a Budaházyakra meg a Toroczkaiakra is. Liu Shaolin Sándor valószínűleg genetikailag sokkal közelebb áll az ősmagyarokhoz, mint a Mi hazánk mozgalom egésze. De ettől függetlenül miért ne fogadhatnánk el egyszerre akár két (vagy több) ünnepet is Délnyugat-Ázsiából? Nekem tetszett mindig a Hanukarácsony, és részt is vettem ilyen rendezvényen, amikor csak tudtam.
Persze, ha valakinek mindez nem lenne elég, tarthat alacsony lányok felértékelődése napot is, ez valamivel szexibb, mint az egyházi ünnepek és a téli napfordulóra esik szintén. A ronda pulóverek ünnepe tegnap volt, meg a Sangria nap is! Nekem pl. a Sangria jobban ízlik, mint a ronda pulóverek, de azért csak hordd nyugodtan tovább, csak akkor fogok röhögni, ha már elmentél mellettem. December 26-án meg Kwanzaa, ne felejtsd el! 28-án meg nemzetközi csokoládé nap!
Na, de mindegy is, bármelyiket ünnepled, fogadd el ezt tőlem univerzális jókívánságnak, az év hátralévő napjaira!

2019. december 22.

Kedden, az együttgondolkodás 60 percében a Kossuth téren a srácok, a fiatal művészek bejelentettek valamit menet közben, hogy legyen Béke párt. Ők azt szeretnének. Amúgy sok dologban tényleg igazuk volt, ebben valahogy nem állnék melléjük. Hát ne már. Ne, ne legyen! Térdig járunk a pártokban, ha meg nem járnánk, Seres Mária fial havonta kettőt, ha meg nem pártot oszlik éppen, akkor meg újabb kamuoldalakat. Mintha minden testnyílásán valami párt vagy álportál türemkedne elő. De Seres Mária a kor lenyomata, a pénz és az állampárt zavaros vizein evickél szerencsésen. Mert pártot vagy vallást alapítani szakadatlan biznisz évszázadok óta. Lehet, hogy sokszor az legelső emberek lelkes és tisztaszívű forradalmárok voltak, talán mint a keddi fiúk a színpadon, mint Jézus volt egykor, vagy mint Buddha, aki elhagyta családját és hercegi trónját, vagy az első meggyötört, lázadó rabszolgák, szóval, talán jóból fakad mindig minden ilyen nagy is, de aztán valahol lesz belőle egy francia forradalom, a tisztaszívű fiatalok öldökölni kezdik az ellent meg egymást, az egyházak aranytornyokba költöznek, miközben kiközösítenek, halálra köveznek, megcsonkítanak mindenkit, aki nem tetszik nekik, szóval elpocsékosul az egész valahol a folyamatban. Mintha törvényszerű lenne. Hiába alakít az antikommunista értelmiség Szabad Demokraták Szövetségét, ha előbújik az árnyékukból egy másodgenerációs szaralak banda, aki paktumaival, üzleti üzelmeivel tönkrezúzza a mítoszt. De így járunk mindig mindennel. A Fideszt se utálnánk ennyire, he nem lenne egy megbízhatatlan hazudozó tolvaj, és nem állt volna bele a totális egypárti diktatúrába, mint ahogy nagy elődje, az MSZMP is tette. Pedig tisztakezű srácoknak látszottak valaha ezek is, meg azok is. És törvényszerűen rosszindulatú, tahó, kapzsi öregek lettek belőlük is.
Belátom, hogy kényszer, hogy csak pártokra lehet szavazni. Én is csak pártokra tudok, másra nem. Már vagy három évtizede nem vagyok egyiknek sem a tagja, de négyévente csak odapártolok egy x-et valahová, általában a legkisebb rosszra. De új párt már nem kell, köszönöm, van elég! Új vallás sem, köszönöm, van nekem is, másnak is, éppen párszázzal több van a kelletnél. A legtöbbjük azoknak is szarból lett vár, és a legfőbb tulajdonságuk, hogy nem viselik el a többit, nagyon kevés kivétellel. A társadalom meg fizet, ha akar, ha nem, a sok egymást el nem viselő hülye alakulatnak, gyülekezetnek, ami mind csak rabolja a pénzünket és gyűlöletet táplál, embert uszít emberre. A pénzünkért cserébe. Nem, nem hiszem, hogy normálisak vagyunk, így együttvéve, valamennyien. Ha ezt tudjuk és csináljuk mégis, akkor nem.
(De akkor mondj valamit értelmeset is, hülye, ne csak a szád járjon! Kritizálni mindenki tud!)
Mondanék. Nem hiszem, hogy zseniális, de ennél már minden értelmesebb lenne. Kapjon csak olyan párt és egyház lehetőséget (és pénzt), amelyik deklarálja, hogy igen, elfogadja az összes többit, nem ő egyedül a qwnagy igazság letéteményese, hanem elismeri, hogy más is élhet rajta kívül, legyen bármilyen beállítottságú, identitású, bőrszínű, hitű, akármilyen életű, mindaddig, amíg ezzel másoknak nem árt. Nincs titok, nincs, pártrendőrség, pártügyészség, pénzek sunyi mozgatása, rejtegetés, kémkedés, aljaskodás, hanem nemes küzdelem a halatomba való bejutásáért, nyílt vita, felemelt rostély, becsület, számonkérhetőség, tisztesség. Nincs az ellenfelet besározni akaró gennyesség, eltitkolt vagyon, egyeduralom, részrehajlás, korrupció. Ebbe mindenki bukjon bele! Ezért – lenne – pártokon felül álló jogállam, kifejezetten pártatlan ügyészség, bíróság, alkotmányvédő testület. Ha ez nincs, akkor nincs semmi. Csak szar diktatúra van, jobbos vagy balos, tökmindegy.

2019. december 19.

Van itt a nap hírei között megbújva már megint valami kis mazsola. Hogyaszongya, kiverte a biztosítékot, meg ország-világ felháborodását keltette, hogy a Netflix csinált valami brazil filmet, amiben Jézus Krisztus meleg. És most akkor többmillióan petícióznak nagyokat a Netflix ellen, meg legyen betiltás. És már hazánkat is elérte a petíciózhatnék. A film címe egyébként Krisztus első megkísértése. Gondolom, utalva arra, hogy volt egy film, Krisztus utolsó megkísértése, amit Martin Scorsese jegyzett annak idején meg most is, elég jó fogadtatása van a mai napig, magasra értékelik a filmes portálok, de a maga idejében tiltakozó tömegek uszultak a mozik előtt, hogy mégiscsak hallatlan dolog ez! Még, hogy Jézus nőkkel! Kikérték maguknak! Felháborító, ilyent még feltételezni is! Sértés! Hmmm… most, hogy valaki felvetette, hogy Jézus esetleg akkor nem nőkkel, hanem másképp, hát ez is felháborodást okozott. Azt hiszem, az a helyes álláspont, ha jól értettem, hogy Jézus ne gerjedjen senkire! Se erre, se arra! Oszt jónapot! Kérem, kérem, én nem szólnék bele… ez ugyebár a magánügye, engedjük meg neki. Ha már feltámadt, köztünk él és egész nap szakadatlanul szeret, mint halljuk, hát valakit csak szeressen! Semmi kifogásom ellene!
De… és most tényleg csak így, magamnak… az egy dolog, hogy megsértődnek Jézus hívei, hogy melegnek ábrázolják. Ábrázolták már feketének is, abból is lett némi galiba… de, csak úgy általában kérdezem, mi lenne, ha a melegek sértődnének meg, hogy őket tudtuk és akaratuk ellenére lejézusozták? Mondjuk, Jézus hitét bárki felveheti vagy levetheti, mint egy nyári ruhát. Szabad akaratából! És semmi kifogásom ellene, akárhányan érzik fontosnak! De a melegséget nem nagyon veszik fel vagy le, abba beleszületik az ember leginkább. Akkor azzal lehet tréfálkozni, a másikkal meg nem? De ez csak egy költői kérdés volt, persze, persze, tudom, tudom…

2019. december 18.

- Te mondd csak, Vologya, hogyan lehetne ezt az egészet rajtatok keresztül elintézni? Mit tudsz nekünk ebben segíteni?
- Uram, Palpatine császár, kérlek, bízd rám a dolgot… elintézem én neked ezt is!
- Olyan kell, hogy épüljön ki egy biztonságos kémközpont az Európai Birodalmon belül és ne is tudják bemérni. lebuktatni, szétverni soha. Szóval, egy állandó bázis a támadás előkészítésére…
- Készen van a terv, Nagyúr! Már csak méltóságos intésedre várok!
- Na, mesélj, hű szolgám, Vologya, mit találtál ki már megint?
- Ünnepélyesen fogtok betelepülni hozzánk, Nagyúr! Adok egy gyönyörű kis villát, egy egész kis felszerelt palotát a népeiteknek, és megvédem erővel-fegyverrel, megtiltom bárkinek is, hogy belépjen oda. Ott aztán kedvetekre szervezkedhettek.
- Milyen irodát? Mi az ötlet? Hogyan csinálod megint?
- Adtam egy meseszép, felújított házat a Türk Tanácsnak. Minden szükséges eszközzel felszerelt, és soha senki nem firtathatja, hogy mi folyik ott!
- Türk Tanács??? Ezt hogyan csinálod, Vologya? Te roptad itt a porondon a táncot, hogy te vagy Európa egyetlen keresztény embere, a krisztusi gén, a legmagasztosabb isteni jelenés, most meg a legkegyetlenebb, jogtipró muszlim diktatúrákat akarod eladni Európa közepén? Te aztán soha nem engednél ide idegen kultúrákat, meg minden… Ki fogadná ezt most el tőled?
- Hát, időközben változik a dolog, ugyebár, most már inkább muszlim vagyok, az egész népem történelme egy csapásra muszlim lett, éppen most kutatjuk, meg vezetjük majd be az új magyar történelembe, egy év alatt megfordul az egész…
- De 10 évig tüzes vassal vadítottad az országod népét a muszlimok ellen, ki hiszi ezt el neked?
- Eddig is mindent elhittek, nagyságos Palpatine, sírva szavaznak rám és borulnak a lábaim elé, bármit teszek vagy mondok, vagy bármekkorát fordulok is…
- De Vologya, ezt hogyan csinálod, ti vagytok a hülyék országa??
- Sok munkám van ebben, sokat dolgoztam rajta, nagyuram! De kérlek, engedd meg, ha szabad itt szólnom, tedd meg nekem, olyan sokszor kértem, ne szólíts Vologyának, Viktor vagyok…
- Jól van, jól van! Akkor te se szólíts engem mindig Palpatine császárnak, jegyezd meg, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin vagyok!

2019. december 16.

De úgy mégis, mi a manó ez a kultúrharc? Ki folytatja ki ellen? Külföldiek ellenünk, mi a külföldiek ellen, vagy csak úgy egymás püfölése, belharc, valami kultúr-polgárháború?
Ha egy győztes birodalom megszáll egy korábban szabad területet, akkor kultúrharcol is egy jóízűt egyből. Ledönti a legyőzött Istenek bálványait, száműzi vagy kivégzi a szellem őrzőit, a költőket, papokat, filozófusokat, művészeket és a saját „igazhitét” erőszakolja a helyükre. Ugyanez a helyzet, ha az ISIS szétveri kalapáccsal, szétlövi tankkal az ókori romokat, a misszionárius és fegyveres kolonizáló bandája ruhába öltöztet, térdre kényszerít, rabszolgaságba nyomorít vagy megöl fekete és indián törzseket, István király lemészároltatja a honfitársait németekkel és keresztekkel, vagy a nácik nagy kupacot raknak könyvekből az utcán és hamuvá égetik a betűt… mindegyik kultúrharcol valaki ellen. Ez az egész mulatság, ami nem is olyan mulatságos, éppen nálunk is zajlik, csak más eszközökkel. Mindegy, hogy mivel ölsz meg valamit, a fegyver neve teljesen közömbös, a halál a lényeg, meg a megsemmisítés szándéka.
Látszólag valami tradicionális harcol valami reformos ellen. A hagyományok hívei akarják elrekkenteni a hagyományoknál többre vágyókat. Ez a vezérelve a tanügyi átalakításnak, az irodalom átértékelésének, a színházak megzsarolásának, az egyetemek megzabolázásának, a csak egyféle gondolat támogatásának. Úgy tűnik, mintha a liberális ember ellene lenne a népi kultúrának, és a nemzetmegmaradás elve azon múlik, hogy visszatalálunk-e az ősök szelleméhez a letűnt századok porában, vagy elnyel bennünket ez a bizonyos globalizált újkor. De nem… ez csak úgy tűnik, nem erről van szó. Egyáltalán nem.
A népi hagyomány egy érték, csodálatos dolog, ahol csak mód van rá, ápolni kell, felmutatni, őrizni, kötődni hozzá. Azt hiszem, a liberális ember nem akarja vízbe fojtani a néptáncost. És egyébként is, senkit nem akar vízbe fojtani. Valahogy mindig a liberálist akarják szétszaggatni, mert veszélyes. Meg a „kultúrája” is. Ahhoz, hogy sereget nyerjünk a pusztításhoz, először le kell győzni a humanizmust, az észt, a tudást. A humanista ész nem akar harcolni, főleg nem egy lelketlen zsarnokért. A magát megsebzettnek érző népi konzervatív meg bárkit elhisz ellenségnek, csak rá kell mutatni, hogy éppen ki az. Mert neki mindenki hazaáruló, aki nem ő. A haza, meg a magyarok egyenlők vele. Kitűnően működik ez a rendszer, és nagyon sunyi volt, aki ezt az egészet a nyakunkba akasztotta. Tanulságos dolog, hogy a szellemi gyámja saját magára nézve nem tartja érvényesnek az rituálékat. A nemzetvezetőnk nem egy néptáncos, nem egy lovasíjász, nem is egy ájtatos manó, csak egy faragatlan, modortalan focidrukker, akinek a stadion a szentély és a szotyola az ostya, de a lovasíjász, a néptáncos, meg a szántóvető is egyaránt szentként imádja. A népi kultúra még mindig szerethető és vonzó lehetne, ha össze nem kenték volna horthyzással, libsizéssel, sorosozással, migránsozással. Mert így, ezzel a kencével már fogyaszthatatlan az épek számára. És akkor itt a vájt szakadék, megtaláltuk a problémát. A két parton rekedt populáció előbb vagy utóbb genetikailag is eltér egymástól, az egyik agy már nem fogja megérteni Esterházy Pétert, csak Wass Albertet. Mert azt könnyű. A Nélküledet elénekelni nem egy szellemi torna, körülbelül egy konyhai falvédő színvonala. De lehet, hogy nemsokára minden iskolában, minden óra előtt el kell majd énekelni a Miatyánk után. És akkor vége. A szakadék két partja között többé már senki nem tud hidat építeni, úgy marad a haza. megrepesztve. Néhány száz év és mi már más szavakat használnánk itt Európában, mint amazok ott, az ázsiai kontinensen rekedtek.
Ha megérnénk, persze… a közös világunk, a Föld előbb elpusztul. Ha mindannyian megpróbálnánk védeni még, talán tovább élnénk, a gyerekeink, unokáink is. De addig, amíg ezt mindenki meg nem érti, marad az egymást kinyíró, nemzetrontó „kultúrharc”.

2019. december 13.