Nehéz helyzetben lehet minden ellenzéki párt és jelölt, első menet és gong után izzadnak, pihegnek a sarokban - edző lengeti a törölközőt, közben hadarva magyaráz -, ráadásul egy olyan szorítóban, aminek öt sarka van. A magyar néphagyomány az, hogy bármilyen választás (vagy focimeccs) után mindenki győztesnek hirdeti magát, mert győzött volna, ha, de tulajdonképpen győzött is, még ha veszített is… mindenki jó úton jár, tanul a hibáiból éppen, második körben meg sokkal eltérőbbek a szabályok, szabad összeállni, valódi vagy látszólagos békét kötni egy vagy több ellenféllel, és közösen püfölni szemből vagy orvul és hátulról a harmadikat… a közönség is megoszlik, egymást veri zsöllyéken és támlásszékeken, ahelyett, hogy dohányozna az udvaron vagy sörözne a büfében, ilyenkor mindenkiről kiderítik, hogy csalt, bundázott, övön alul ütött, vagy lesből rúgott gólt és egyébként is a bíró vak. Tökhülye politikai elemzők, meg még a Puzsér-típusú kényszeres clown-ok, féloldalas közvéleménykutatók, törökgáborok, ráadásul én is, összevissza kavarjuk, zavarossá tesszük a napi információt, szerintem mindenki tesz egy kísérletet arra, hogy a saját szemszögéből láttassa az eseményeket, a saját vallását misszionálja, magyarázatot találjon és adjon, kristálygömbből jósoljon bagollyal a vállán, fohászkodjon, anyázzon, vérmérséklete szerint.

A gonosz meg, aki a sötétből figyel, vigyorog, dörzsöli a markát, előre iszik a kiállításon kitömött medve bőrére, meg tépi is az arcát kétségbeesésében, hogy mi lesz, ha ezek öten mégis összeállnak és elhajtják őt a halál kacskaringós nemiszervére. Azt eszelte ki, hogy mindenkinek hullat némi alamizsnát, és minden ajándékzacsira ráköti, hogy mindenki Gyurcsány, kivéve az Orbánt… aki ebbe a cseles csapdába belelép, talán bele is ragad. De a kormány 12 éve szigorúan a hülyékre apellál, velük könnyű dolga lesz. Az értelmesek elmenekültek más hazába, maradt jobbára a zacc. Most meg megmérjük magunkat, hogy tényleg hányan is vagyunk mi, ilyenek meg olyanok.

Tehát össze kéne állni a maradék lovagi rendnek, hogy közösen meg tudják ölni az egyre dagadtabb disznófejű sárkányt. A lovagi rend meg most vívja többkörös helyosztó párbajait. Vívnia kell, mert egyet nem érthet mindenben, az nem fordulhat elő, hogy a színpadon egy egyenruhás tánckar van, mind ugyanazt éneklik és mind egyszerre emelgeti a lábát, meg a szoknyáját. A különböző kategóriájú nézőket külön-külön is ki kell szolgálni. Egységben az erő, de nincs egység, ha nincs meg a vezető. A dark side természetéből fakad, hogy neki van egyszemélyes diktátora, személyes Isten, az ő szava szabályozza még a bélműködést is. Így hát csak azt tudja elképzelni, hogy ezen az oldalon is csak egy Isten van, az a Gyurcsány, és ez a két nagyravasz hókuszpók áll egymással szemben, és ugrasztja egymásnak a feláldozhatókat, hogy verjék agyon egymást a vezérek nevében. Ez meg a háborúk természete, velejárója. De az egyik oldalon nincs egyszemélyes diktátor, bármennyire képzelné is bárki. A felszabadulás nem Gyurcsány személyes terve, hanem rajta kívül még egy csomó emberé, érdeké is.

Túl kell hát élnünk ezeket a nemtelen csatákat. Ordítsa ki magát minden önfelkent megmondóember, eressze ki a gőzt, fütyülje ki magából a személyes sértettségét, mint a szamovár a gőzt, azután igazítsuk meg megtépett gönceinket, bízzuk az országra, hogy kit választ megváltónak, majd szó nélkül, váll a vállhoz, induljunk legyőzni a felhőket, hogy újra megfürödhessünk a fényben.