Valóság és fikció egy ringben

Sokszor van, hogy az élet írja a filmeket, máskor meg a filmek, mintha előre vetítenének valami csodát vagy borzalmat, de látnoki képességekkel rendeződtek. Igen, persze, tudjuk, hogy Jules Verne is mi mindent megírt előre tengeralattjárótól a repülőkig, meg Pál apostol is megírta a korinthosziaknak, hogy mi a Samsung Galaxy operációs rendszerének legbiztosabb feltörőkódja. De túl az azték naptárak világvégéin meg a jehovás feltámadásokon, azért mégis vannak valamik, amik valóságban történnek, majd filmekben, könyvekben íródnak le, tanulságok, rettenetek, és mégis újra és újra megvalósulnak valahol. Mint például a fasizmus is.
Ma éjjel azt dobta a gép, azaz a kezem azt húzta ki a polcról, hogy megnéztem a Milket. Jó film az, ami még másnap is benne ül a fejedben, motoszkál és foglalkoztat, nem ereszt. Szóval, hogy volt itt ez a polgárjogi harcos, aki egy egész ország eszement bigottsága ellen szelíden kezdő igazemberré lépett elő, előbújt a megvert sötétségből, aztán kudarcok sorozata után faltörőkosként bedöntötte a fafejű baromizmust, győzelemre vitt egy emberi ügyet, és még az élete árán is harcolni mert a gonosz ellen az igazáért. És végső soron mindegy, hogy a színesbőrűekért állt ki, a melegekért vagy a nők jogaiért az idióta fehér, keresztény, hetero, kirekesztő elmebetegek sorfala ellen, de kiállt és valahol valami győzött, valahol átmenetileg, valahol meg végleg beborult a konzervatív őrültek öröknek hitt ősi erkölcse, ami nem volt igazán erkölcs, csak egy begyökeresedett, megkövült, értelmetlen szokásrend, amit a fegyverekkel bírók megváltoztathatatlannak hittek, egészen az utolsó percig. De valahol egyszer fel kell kelni a gonosz ellen, valahol egyszer le kell győzni a rasszista, homofób, nőgyűlölő, antiszemita stb. idiótákat, különben ráhíznak a nyakunkra és megfojtanak minket a terebélyes hülyeségükkel. Ne tévesszen meg senkit, hogy ezt mindenhol megpróbálják nemzetieskedő, hazafiaskodó klotyópapírba csomagolni… mert nem az. Ez csak az aljas rosszindulat, semmi más. Amíg bármely országban csak egy ember is akad, aki hajlandó törvénnyel kirekeszteni bárki mást bármiből, vagy megverni, megölni akárkit, csak azért, mert az mást gondol, mint ő, más Istenben hisz, mások a szokásai, más a nemi identitása, más színű a bőre, és erkölcs az, hogy az illető lekvárral vagy sózva eszi a grízestésztát, addig abban az országban nincs rend, nincs biztonság, az az ország az emberiség ellensége, a Sátán birodalma. Következésképpen az az intézményesített egyház, amelyik segédkezet ad ehhez, simán átállt a másik oldalra, mai terminológiával élve orbanizálta az erkölcsöt.
Van a neten egy idióta játék, időnként feldobja a Facebook videó formájában, ahol valami undormány szürke ragadozó végigrohangászik a tengerparton és sorra megöli a bikiniben strandoló fiatal lányokat. A közzétevő arab, a hozzászólók is szinte kivétel nélkül arabok és iszlamisták is. Ha lefordíttatod a géppel, ilyen örvendezéseket olvashatsz zsinórban, hogy Allah nagy, Allah igazságos, hajrá tigris, Allah megbünteti a rosszakat stb. A sok fütyi valahol ott ül a hálóingében a gép előtt és boldogan tapsol, ha a szürke állat valami sikolyok közepette szétmarcangol valakit. Gyakorlatilag ugyanazt csinálják, amit itt nálunk az Alapjogokért Központ, vagy a kormánypárti kocsismáték, rétváribencék dögevő tömege, akik kormánypropagandát csinálnak a mások üldözéséből. Intézményesített szenny, központi költségvetésből.
De hol van már végre egy Harvey Milk, egy Martin Luther King, vagy egy Malála Júszafzai, aki az élre állna és, ha áldozatok árán is, de letörhetnénk végre a gonosz hatalmát?
2021. április 22.