Asztalt táncoltatunk. Sok család gondol most a szeretteire, húszezer magyar elment ebből az országból örökre. A sírásók nem tudják letenni az ásót, csak arrébb mennek pár méterrel, a hamvasztókemencék nem tudnak kihűlni. Ha most hal meg valakid, akkor sokáig kell várnod a szertartásra. Egyesek szerint a lelkek még nem távoztak el, itt bolyonganak körülöttünk, és várják a miértekre a választ. Hogyan került ez a kis ország a világ halálozási statisztikájának élére? Amikor évek óta csak azt halljuk, hogy mi vagyunk mindenben a világon a legjobbak, miért kell, hogy ebben is azok legyünk? A Facebook-on égnek a gyertyák, meg a családi asztalokon is. A láng hívogatja a bolyongó lelkeket, ha belenézel, látod is a kis szikrák táncait… és ha körbeülitek az asztalt, kialszik a fény, és várod, hogy üzeneted jött-e, egyszer csak halkan koppan a kis pergamentekercs az asztalon… a levél.

„Miért mentünk el, mikor még otthon lehetnénk veletek? Nem így készültünk és nem most. De ide születtünk és nem csak a föld, a család, de az ország vezetése is befolyásolja a sorsunkat. Azt hallottuk, ahogy ti is, hogy minden élet számít, mindenre van elég ember, ágy, maszk és gép, világelsők voltunk minden megelőző intézkedésben, ami mind a mi érdekeinket szolgálta. Okos, felelős döntések sorozata vezet ki a válságból és Magyarországot a legokosabb vezeti éppen, a bolygó jövőjének stratégája, a nemzeti múlt, nemzeti jelen és nemzeti jövő ura, aki nemsokára a világ ura is lesz, hiszen mindenki a lábánál hever… és ez részben igaz is, csak nem ámulatában, hanem holtában hever ott.

A felkészülés a háborúra hosszú időt vesz igénybe. Ha egy ország nekiveselkedik, hogy támad vagy védekezik, fegyvergyárakat épít, hadsereget fejleszt, készleteket halmoz fel és a lehető legtöbb, legjobb embert álltja hadrendbe. Lángelme tábornokok kezére bízza a haza sorsát. De az ellenség nem onnan támadt, hanem apró, láthatatlan behatolók képében, és kézfogásban, csókban és ölelésben terjedt tovább. A lehetel szellőjében. Milyen hadseregünk volt ez ellen? Az elárvult, magukra maradt fehérköpenyesek megtépázott hada. Igaz, hogy a fekete ruhás nővér két kézzel kongatta a vészharangot, sírt és könyörgött, hogy segítsünk, nagy a baj, magára maradt, mint egy szál felkiáltójel a közöny mezején. Kókler szélhámosok a mikrofont egymás kezébe adva hirdették az álságos ígéreteket, hogy lesz itt minden, szuperkórházak védőbástyái óvják majd egészégünket mindentől, de teltek az évek, és a szuperkórházat tervei beépültek a stadionok alapkövébe, százmilliárdok áramlottak a sportra és az egyházakba, a nép ámítását szolgáló minden szemfényvesztésre, amik mind-mind senkinek az egészségét nem szolgálták, csak kevesek gyarapodtak tőle. Megbocsáthatatlan, hogy mindez az oktatás és az egészségügy rovására történt. Semmiféle mentség nem állja meg a helyét, a vád asztalán tornyokban állnak a terhelő bizonyítékok, a védelem csak össze-vissza mutogat másra és egymásnak ellentmondó zagyvaságokat beszél. És milyen tábornokok vezetik a csatát? Egy hosszú munkás életben megtébolyodott látnok ül a képzelet paripáján, hetente beírja a nevét az idióta ötleteivel a bulvársajtóba, mint egy hivatásszerűen hülye tiniceleb, óriásszobrokat vizionál sztyeppei rablóknak, exhumál és királyok combcsontjával cimbalmozik, tízparancsolattal gyógyít és ha leszáll a nép közé, akkor lát megelevenedni előre bekészített ápoltat, ahogy Ceausescunak is kikötötték az elkábított medvét, amit aztán vitézül levadászott. Szerinte meg sem rendült az egészségügy. Úgy jó minden, ahogy van. A tábornok helyettese? Látta valaki az egészségügyért felelős államtitkárt? Merre szaladt? Az ország Cili anyója kétségbeesett képpel improvizál a képernyőn, magyarázza a sokszor senki sem tudja, hogy mit, miközben nagyjaink európai szélsőjobbos koalíciót kívánnak összetákolni a többi ország ellen, vagy Üzbegisztánban Burgonyakutató Központot avatnak. Nyitásról és zárásról összevissza beszél mindenki, meg segítségről, bértámogatásról valami meg nem fogható homályosat is, katonák vigyáznak a nemtudommire, az összes információt, oltási tervet, idegenből származó beszerzéseket és hókuszpókuszokat az "örök titok" nevű páncélszekrény őrzi. Fogalmad sincs, hogy őket vagy mást mikor, hogy és mivel oltanak be, vagy, hogy mire regisztrált és mikor és ki. Számok vannak, diadalmenet is, és ha bármit kérdeznél, akkor a gonosz baloldal nem akarja beoltani az embereket, a Gyurcsány még meg is ölné őket, a gender ellen meg folyamatosan küzdünk, mert az pusztítja ki a magyarokat…

Kérdeznéd, hogy mitől haltunk meg? Még vannak kérdéseid?”

…zárult a levél, véget ért a szeansz, az asztal megállapodott a helyén és felkapcsolták mindenhol a lámpát is…

2021. március 31.