Egy évvel ezelőtt neked is, meg nekem is volt olyan intellektuálisan kivérzett ismerősöd, aki azt mondta, hogy „Miért? Ismersz valakit, aki megbetegedett volna? Na, hát akkor ugye, nincs is vírus, bruhaha…” Nem tudom, ezek a szellem óriásai élnek-e még, de talán igen, talán csalánba nem üt a ménkű, vagy már meg is haltak úgy, hogy közben észre sem vették. Most így, egy év után azt mondhatjuk, hogy megfordult ez a kérdés… Ismersz olyan valakit egyáltalán, akinek a családjában, környezetében ne fordult volna elő ez a súlyos fertőzés vagy ezzel kapcsolatos haláleset? Nem hiszem… Ugyanez a bibliai csapás világháborúk idején volt aktuális, az eszement vérengzés végére érvén talán nem is volt olyan család nálunk, vagy szélesebb kontinensünkön, amelyikből valakit, valakiket ne gyászoltak volna az utódok. Pedig milliók és milliók a győzelem reményében indultak neki az ágyútűznek, de győztesek ide vagy oda, milliók kerültek ki vesztesként élve az egészből. És már soha többé semmi sem volt ugyanaz, mint régen. Nincs győzelmi trombita egy halom oszló emberi tetemen állva! Csak a gyilkolásban megőrültek hiszik azt, hogy győztek.

A közismerten idióta amerikai lelkész, Kenneth Copeland már egy éve ordítva „kiűzte” a vírust az USA-ból, mint St. Patrick egykor a kígyókat Írországól, de ami Patrick-nek sikerült, az a bolondnak nem. De ettől még a bolond változatlanul ül és prédikál a trónján. Sok bolond él a halál hátán lovagolva, van, aki ordibál, hogy megmentünk mindenkit, minden élet számít, meg újraindítjuk az egészet, és megint Európa élharcosa vagyunk mindenben, más nemzetek térdre hullva ámulnak rajtunk, a magyarok sikerein. Gyomorforgató retorika ez a temetőkben kongó lélekharagok hangjába vegyülve. Az a totális agyrém már, hogy ugyanez a megszállott a saját maga által mondott okosságokat, idézeteket kitetette a saját falára. Ha majd én is Várhelyi-idézetekkel tapétázom ki a lakásunkat, kérlek, nagyon szépen kérlek téged is, azonnal lőjetek agyon! Nem akarok úgy tovább élni. De a fenébe is, itt kell még mindig élnem, ebben az országban, ahol Mr. Öndicsfény a Karmelita Kolostorban saját magában fürdik, ez a legfőbb dolga, lent a völgyben meg az alattvalók lélegeztetőgépeken halálhörögnek. Ha bárki szerint is ez normális, azonnal felejtse el örökre a nevemet! Köszönöm!

Az én életemből, a 69 évemből elvenni ezt az egyet, amit a halál vírusa elvett mindenkitől, nem nagy áldozat. 24 éves koromtól kettőt elvett az állam katonasága, büntetlen előéletű voltam, de bezártak egy kiképzőbörtönbe vagy átnevelőtáborba, mint annyi más kortársamat akkor. Ezzel a vírusbörtönnel együtt már három év lejön a koromból… De mások talán ennél sokkal rosszabbul jártak, nem érték meg ezt a mai napot, kevesebb kaland, szerelem, lakoma és világlátás jutott nekik, mint nekem. Minden nap elmegy 100-200 ember és egyre fiatalabbak. Olyanok is, akik még egyszer sem szeretkeztek egy tavaszi erdőben vagy a Balaton partján. És akkor én itt és most ne is szóljak semmit. Éveim épültek éveimre az én koromat végigjárva, és soha nem tudhatod, melyik évfordulódnál csengetnek, mikor jön az utolsó kör a pályán. Hátrahagyom a gondolataimat, a sikerek és kudarcok kétágból font copfját. Nem tudtam szebb világot adni másoknak, csak ezt, amiben élünk. Valamennyien benne vagyunk a közös levesben, amit főztünk magunknak. Kicsiben és nagyban élhetetlen a világ. De az emlékeimet nem veheti el senki soha. Még Szent Péternek sem adom le a kapuban a motozásnál.

2021. március 25.