Most, hogy a vírus írja át a jogrendben a gyülekezési törvényt, kénytelenek voltunk mi magunk megoldani itthon a háziünneplést. Úgy, ahogy elvárná azt a Haza! És ráadásul úgy, ahogy ezt egy becsületes állampolgárhoz illik, pártsemlegesen, hogy a lakásban lakók közül senkinek se sértsük meg a világnézetét. Először az állami ünneppel kezdtük. Én a ház előtt eltáncoltam a karcsai csárdást, majd csujjogatóst mutattunk be a környéken kutyákat sétáltatók nagy örömére. Ezek után felhágtam a lépcsőn és zsinóros mentében elszavaltam a Nemzeti Dalt. Feleségem vadul tapsolt az előkert több pontján, néha lengyel zászlót rántott, ilyenkor azt kiáltotta a friss tavaszi szélben, hogy „- Niech żyje Viktor Orban! Wyszehradzka dwa! Homofobia!!!” Majd, amikor befejeztem a szavalatomat, átszaladtam az ablakhoz és a pártfőtitkár nevében előadtam a tisztelthölgyeimésuraimozástól egészen a hajrámagyarországhajrámagyarokig mindent, amit ilyenkor kell. Kitértem arra, hogy lankadatlanul harcolok – mint ahogy a hős elődök tették – vérben és verejtékben ébredek, egymagam küzdök egész Európa ellen, a qw LMBTQ-k ellen, vonszolom a vállamon Krisztus nehéz keresztjét a dombra, miközben erős vállammal a kerítésnek feszülök, hogy ellenálljak a növekvő migránsnyomásnak, itthon meg folyamatosan foggal tépem a baloldali libernyákokat, meg egyedül harcolok a vírus ellen is, mint a Titkos Oltási Terv egyedüli tudója és mindenhatója, és különben is Mária, Magyarország védasszonya óta nem volt ilyen okos és szép királynője az országnak, mint én. Eközben a feleségem Juhász Péternek öltözve a túloldalon vadul fütyült és dobolt, majd Hadházynak maszkírozva kőrözött a körforgalomban és tökig nyomta a dudát. A baj csak az, hogy nincs is itt körforgalom… ezért inkább egy vörös festékpatront hozzávágott a házfalhoz, hogy hitelesebb legyen a tiltakozás. Az ünnepség után, mielőtt átvonultunk volna az ellenzék tüntetésére, bementünk a lakásba, körbeálltuk a nyomtatót és ezt kiáltottuk: „Landerer és Heckenast! Látunk ám! Lefoglalunk! Ha nem nyomtatod ki a 12 pontot, kihúzunk a konnektorból és meggyalázzuk a festékpatronjaidat is!” Persze, hogy azonnal kinyomta, még azt is, ami benne se volt. A kinyomtatott papírokkal kiabálva kirohantunk a hídra, meglincseltünk egy turistát, hiába mondta, hogy ő nem a császári kormányzó, nem hittünk neki. Azután kirohantunk a parkban, kiszabadítottuk Táncsics Mihályt, aki olyan volt, mint egy részeg hajléktalan a bokorban, tiltakozott is, de mi csak befogtuk magunkat a kordéja elé és vágtattunk vele egy kört a környéken. Ezek után megfáradtan értünk vissza az ellenzék tüntetésére, a talapzatról kormányváltást kiáltottam, miközben a nejem „mocskos sorosbérenc libsi” kiáltások közepette záptojásokkal próbált eltalálni, de én ilyenkor magam elé ugrottam és kinyitottam mindig gyorsan egy esernyőt. Később sokat tapsoltunk és énekeltünk a Himnuszt, a Szózatot, meg Tóth Gabitól a Pozsonyi csatát is, és molinókat lengettünk mindenfelé. Majd kétfelé oszlottunk és kisebb bandába tömörülve vettük egymást üldözőbe a mellékutcákon, fidesssnáciztunk, gyurcsányoztunk, zsidóztunk és buziztunk felváltva.

Éljen a magyarság közös nemzeti ünnepe, határokon innen és túl! Éljen március 15!

2021. március 15.