Szerintem is páratlanul szép dolog, hogy így, országosan összedobtunk Zentének mi, magyarok 700 millió forintot! És most itt nincs arról szó, hogy miért kerül ennyibe egy gyógyszer, ennyibe kerül. Nincs arról sem szó, hogy számtalan más beteg kisgyerek is van. Meg arról sincs szó, hogy Mészáros Lőrincnek 100 millió valószínűleg kevesebb, mint neked 1000 forint. Nem is erről beszélek. Kívánjuk a sikert közösen, hogy ne legyen hiába ez a közösségi összefogás! Látni szeretnénk Zentét egészségesen, és akkor mindenkinek megérte, és sok-sok ember örülhet. És tényleg ne beszéljünk, most legalábbis arról, hogy hány gyereket lakoltatnak ki lakásokból vagy nevelőotthonokból éppen. Figyeljük inkább izgatottan, hogy sikerül-e az ország Zentéjének meggyógyulni!
Ami az egészben érdekes, az meg az, hogy nem így kellene ennek működnie. Van ennek az országnak egy jelentős, nagy pénzgyűjteménye, önkéntes, de inkább nem önkéntes adománya, alapítványa, úgy hívják a rendszerét, hogy Nemzeti Adó-. és Vámhivatal, Magyar Államkincstár, Nemzeti Bank, Nemzetgazdasági Minisztérium, stb. És mindennek a pénzügyi rendszernek, ami a mi pénzünket kezeli, nem a magáét, hanem a miénket, minden alkalommal oda kell adni a pénzt, ahol erre szükségünk van. Például Zentére, azaz a Zentékre. és amikor belép a zavaros tekintetű megszállott a napi igényével, hogy ma is építsünk szerte a Kárpát-medencében stadionokat és templomokat, meg Afrikában is, meg Ázsiában is, akkor ez a néhány pénzügyi szerv azt mondja egy normális világban, hogy várjunk, csak várjunk, ma nem a kiskegyed magánjátékaira osztunk zsetonokat, hanem először ennek a Zentének, azután, amikor az összes Zente meggyógyult, és marad is még pénz, akkor lehet venni megint focigladiátorokat külföldről százmilliókért, edzőket, papokat, emelni 500 méter magas szittya izéket a hegytetőkre, de csak akkor, ha a fontosabb dolgokra már költöttünk… Ez egy normális, mondom, normális világban így lenne.
Kedves minden Zenték összes anyukái és apukái, remélem, hogy érthető voltam.

2019. szeptember 26.