Vannak az össze nem tartozó dolgok, amiket csak véletlenül ír az ember egy lapra, nem is tudom miért, talán helytakarékosságból. Az egyik a héten egy medvéről meg egy vadászról szóló igaz mese, ami megosztotta a nagyérdeműt és azt taglalta, hogy a magyarországi vadász elment bérlőni meg hentelni egyet a székely erdőkbe és ott megtámadta egy medve… megismétlem, elment az erdőbe, nem azért, mert éhes volt, és kaja kellett haza, mert közelebb is van ám közért, hanem azért, mert szerette volna, hogyha valami elfut előtte, az azután már ne is fusson tovább. és ott egy őslakos megtámadta. Egy olyan őslakos, aki előbb lakott ott, mint a mócok, rómaiak, székelyek, meg Avram Iancuk együttvéve. Nem ő támadott a puskájával, hanem őt támadták meg… khmmm…
Volt az az eset, amire sokan emlékeznek még, amikor Katona Andreának kilopták a motoros rablók a táskáját az autójából, és ő meg nem sápítozott, hanem utánaeredt a rohadékoknak, az egyik elcsúszott és végzetes balesetet szenvedett. A nép egyes csavaros eszű képviselői azt írták, hogy szegényt halára üldözték… mert, hogy csak ment, mendegélt és hát üldözőbe vették, nyilván… a jog meg még meg is hurcolta ezért a tulajdonát visszakövetelőt, azután – hál’Istennek – felmentette. Ez nem ide tartozó dolog, a fenti esetek nem tartoznak össze, nyilván. A bácsi áramot vezetett a kerítésébe, ki is írta rá, hogy vigyázat, mert áram, és a tolvaj belehalt az áramütésbe. Jog meg azt mondta, hogy halált okozott a bácsi, mert a tolvaj szegény csak lopni akart. Ez sem kapcsolódik a fentiekhez. Emlékszem posztokra, amikor jelentős erők védték a nőt, akivel csúnyán bántak az ellenőrök, pedig szegény üldözött csak bliccelni akart! Micsoda erőszak erre a válasz, hát hol élünk, kérem, hörgött a tábor, és ismeretségek szakadtak meg ezen, többek között az egyik volt ismerősöm is itt vérzett el. De ez még mindig nem összetartozó dolgok. Megalázták, meghurcolták szegény diáklányt a boltban, pedig csak néhány csokit meg cigit lopott, vagy mit… és piszkosbiztonságiőrözött a magyar megint.
Itt ülök a szobámban, egyébként ebben a szobába is szoktam aludni, és most elképzelem, de tényleg, csak úgy elképzelem, hogy éjszaka bejön valaki és a sötétben itt lopakodik rossz szándékkal. Én meg mint rossz alvó, és hegyesfülű nyugger felkelek és alaposan ellátom a baját a szarházinak, eltöröm a fogait és kirugdosom a lakásból. Vagy leszúrom egy amazonasi bozótvágó késsel, mert az éppen itt van a polcon, elég régóta használatlanul. Mert, mondjuk nem volt alkalmam dulakodás közben feltárcsázni a rendőrséget. Erre másnapra megjelenik az újságban, hogy a hős behatolóra rátámadt a dühöngő házigazda és jóvátehetetlen sérüléseket okozott neki. Hiába küzdött a kis héró, a brutális nyugger nem ismert kíméletet… ez is csak fantázia, és nem tartozik a többihez, persze.
Napok óta olvasom, hogy a január szörnyű hidegében, épp ilyenkor a hős magyar honvédekre rátámadtak a szovjetek. Megtámadták őket, a saját országuk közepén. Ők hiába tettek meg minden tőlük telhetőt, a támadók voltak fölényben és szinte megsemmisítették a hős magyar harcosokat. Pedig ők csak védekezni mentek oda. Dicsőség ezért népünk fiainak! 
De mondom, ismétlem, nem tartoznak össze ezek a dolgok sehogy…

2019.01.12.