- Szevasz, kis Jézus!
- Üdvözlégy, Iván!
- Öööö… bocsánat, dicsértessék!
- Hagyjuk a formaságokat, örülök, hogy látlak!
- Én is! Karácsony előtt többször is itt voltam, kerestelek!
- Mikor kerestél?
- Minden este.
- De én csak karácsonykor születtem!
- Ja, tényleg, igaz is… hát akkor ezért, persze!
- Szeretnél tőlem kérni valamit? Kérd és megadatik!
- Igen, Uram, most, hogy itt nézzük együtt… te is látod. Zúg a tér, eljöttek ide az emberek, a te országod népe és panaszát az égre kiáltá… látod, együtt lobognak a zászlók, régen ellenséges seregek vonulnak itt egymás mellett. Szivárványszínű zászlót látsz lengeni az árpádsávok oldalán. A cigányok kerekes zászlói is békében megférnek itt… mindenki itt van az egész ország, az elnyomó uralom ellen. Tehetsz értünk valamit?
- Mégis, hogy gondolod? 
- Gyújts lámpást a fejekben! A bitang, a harácsoló kizsákmányoló nem több, mint 30-40 család ezen a szép földön! A többiek megtévesztett, egyszerű emberek. Tedd, hogy a Fidesz zászlai is ide csatlakozzanak, hozzánk, és akkor az ország végre valóban együtt, az elnyomatás ellen, azt a néhány naplopót meg lekergetnénk a várból a domboldalon, egy hitvány hordóban, mint annak idején Gellért püspököt, és újra béke lenne itt az országodban. A nép örvendene vala, s táncolna a te még nagyobb dicsőségedre, s zengené a neved…
- Uram! – lépett oda egy szomorú tüntető – nem veszi észre, hogy csak a gipszszobrokhoz beszél?

2019.01.05.