Kedves Barátaim és Ellenségeim!
Ha szeretnénk, de tényleg csak akkor, ha ezt szeretnénk, kaptunk egy újabb esélyt a társadalmi békére. Most, hogy a tébolyult zsarnok kirekesztő, gyűlölködő politikája nemzetközi porondon is megbukott, együtt beláthatnánk, hogy értelmetlen tovább egymás nyakán harapni az ütőereket. Sötét időket éltünk meg az elmúlt 70 évben. De talán már régebben is. Ilyen-olyan elnyomó rendszerek adták egymás kezébe a jogart meg az országalmát, vagy éppen csavarták ki egymás kezéből. Most van egy új alkalom, hogy abbahagyhatnánk ezt az idióta testvérharcot.
Ne üldözzük egymást. Ne az legyen a kommunikációs viszonyunk, hogy a qwanyád, hazaáruló! Ennél azért lehetne gazdagabb a szókincsünk. Ide jutottunk, ebbe a mocsárba, mindenki keresztbe-kasul fidesssnácizza, komcsizza vagy libsibolsizza az összes többi embert magán kívül. mert magán kívül van állandóan. Feszültség, harag és düh, a gyűlöletünk hungarikummá vált, és már-már kicsap a hullám a Kárpát-medencéből. Ne, ne csináljuk! Legyen vége!
Én nem akarlak megölni, elpusztítani, te se akarj engem. Lehetsz bármilyen vallású, bőrszínű, jobb- vagy baloldali, liberális, konzervatív, zöld vagy bármi, ne bánts! Ne akarj betiltani, ne vedd el a TV-csatornáinkat, ne vedd el az újságjainkat, legyen neked is, nekem is, a harmadiknak is, sőt, minden nézetnek legyen ne is egy, de kettő! De a többinek is legyen, persze! Lehessen minden faluban vagy kerületben templom, zsinagóga, mecset, sztúpa, bármi, ha igény van rá. Vonulhassanak egyszer a Krisna tudatúak is, a Pride is, de Szent Patrik napon az írek is, legyen Élet menete, Ramadankor meg az böjtöljön, aki akar. A vegánok legelhessék a füvet bárhol.
Viszont valamennyien elítélhetnénk a terrorizmust, az erőszakot, kapjon minden bűnelkövető példás, méltó büntetést, ha muszlim, ha zsidó, ha keresztény, ha jobb- vagy baloldali, akkor is! Minden közösség elsősorban a sajátjai közül taszítsa ki a bűnöst, a nem vállalhatót, és állítsa a közös pellengére. Akkor majd hiszünk egymásnak, bízunk egymásban újra, nem arra megy el az alkotó energiánk jelentős százaléka, hogy egymást gyalázzuk és öljük, hanem arra, hogy közös országot építsünk. Csak egyet ne lehessen, a jelen szörnyű tanulságai alapján, hogy olyan közösségeink legyenek, amelyek nem fogadják el a többit. Elférnénk itt fizikailag, szellemileg egyaránt. Színesebbek lehetnénk, érdekesebbek, változatosabb zenével, gasztronómiával, művészetekkel, tánccal, de mindennel csak gazdagabbak! És akkor újra helyet kapnánk, mint megbecsült, európai polgárok a nagyobb közösség asztalánál, emelt fejjel utazhatnánk bármerre, és fogadhatnánk örömmel bárkit.
(utópia rovat)

(2018.09.12.)