Halk zene, kép sötét, majd lassan kivilágosodik, kamera felemelkedik, és az ablakból egyre több fény világítja meg a bútorokat. Középen egy nagy fotel, benne ül a Fiktív. Szemében kavarog a múlt, jelen s a jövő… kamera rázoomol a pupillára… hirtelen éles csengetés, pupilla óriásira tágul. A szem tükröződésében látjuk, hogy falon a naptár csenget, rázza a lapjait. Az egyik lap lehull, átúszik lassú libegésben a szobán… rajta a főcím, „Kampány és választás” Hirtelen hangzavar támad, a jobboldali falból is képernyők türemkednek ki, meg a baloldali falból is. Szórólap-eső hullik a plafonról, a fotel körül kavarog a kampányszélben… A hipnotizőrök mindkét oldalról zengve hirdetik az igét.
- Szavazz ránk! – kiáltja a jobbfal – Mi vagyunk a magyar, mi vagyunk a jövő!
- Szavazz ránk! – kiáltja a balfal – Mi vagyunk az ország, mi vagyunk a többség!
- És mit adtok cserébe? – kérdezi a Fiktív, miközben alig mozdítja a fejét.
- Krumplit osztunk a köztéren, meg tűzifát... meg Erzsébet utalványokat is! – így a jobbfal.
- Na, ez még nem jövő – morog a Fiktív.
- Jönnek a migránsok, megvédünk a migránsoktól! – próbálkozik tovább az oldal.
- De nem jönnek wazze, ezt a poént már ellőttük egy párszor, akkor se jött be. Magyarország határainak hossza 2.200 kilométer, ti meg ebből „védtek” 175 kilométert. Szóval ez nem az igazi… más esetleg?
- Jönnek a migránsok!
- Jó, volt már. Nem a hülye vagyok, hanem a Fiktív. Ez egy másik szó és mást jelent. Valami jövőkép, esetleg?
- Jönnek a migránsok! Le a Sorossal, le a civilekkel, le az EU-val, le az ENSZ-el…
- Na jó, hol a távkapcsoló… hát ti? Itt a másik oldalon? Van valami ötlet, amiért felemeljem a fenekemet ebből a fotelból?
- Mi vagyunk a többpártrendszer. – felelik azok – Vannak vitáink, és nehezen értünk egyet, de mi vagyunk azok, aki visszaadhatják neked a demokráciát. Abban mind egyetértünk, hogy a diktatúrának véget kell vetni. Ha mi győzünk, és ehhez te kellesz, akkor nem csak egyes emberek nyernek további javakat, hanem esetleg többen, a széles hazában. Lemossuk magunkról a legkorruptabb ország bélyegét. És jóba leszünk más nemzetekkel, nem a gyűlölet rugója dobogtat majd minden szívet.
- És mit adtok még vissza?
- A hitet és a reményt. A választás szabadságát. Hogy az lehess, ami szeretnél. Olyan hitet választhatsz, amilyent akarsz, olyan identitást, amilyen a legkedvesebb. Élj szabadabban velünk! Visszaadjuk a nemzet újságjait, TV-csatornáit, békéjét a népnek. Nem csak az elnyomóké lesz a hatalom.
- Ez biztos?
- Nagy áldozatokat hoztunk már eddig is ezért. Több helyen már visszaléptünk egymás javára, csak azért, hogy neked eljöhessen a felszabadulás. Csak azért, hogy megtörhessük a fenyegető gonosz egyeduralmát. Visszaadjuk a jogot, hogy egyenlő módon bánjon mindenkivel, ne legyen többé kivételezés.
- Ha így lesz, rátok rajzolom a jövőm! – mondja a Fiktív és egy teátrális mozdulattal kirántja a jobboldali falból a konnektort, ahol a sok kis Nógrádik, Spöttlék, Földik, Lázárok, Németh Szilárdok, Gulyás Gergelyek, és a többiek visszaváltoztak denevérré és kalimpálva hullanak bele a sötétségbe.