- Apu, apu, segíts! Nem értem!
- Mit nem értesz, János Pál?
- Az erkölcsöt, apu… mindig mást tanulunk, és nem tudjuk, hogy ebből mi a jó, meg mi a nem jó! Meg a pap bácsi is összevissza beszél.
- Ilyent nem mondunk, János Pál, a pap bácsi sohasem beszél összevissza! Szégyelld magad!
- De akkor sem értem!
- De mit nem? Például?
- A háború az gonosz dolog?
- Hát, ugye… attól függ. Vannak nagyon gonosz emberek, meg nagyon gonosz népek, akik másoknak rosszak akarnak…
- De ha a magyarok indítanak háborút és megtámadnak valakit?
- Az nagyon szép és dicső! Istennek tetsző cselekedet! A magyarok született hősök! Emléküket örökre megőrzik a keresztek és kopjafák! De hogy kérdezhetsz ilyent?
- És a rablás?
- A rablás is nagyon mocskos dolog! Undorító bűn és fertő!
- És a magyarok kalandozásai meg rablásai?
- Te, rögtön pofon váglak! Hogy merészelsz... az csodálatos, hősi, nemzeti dicsőség!
- És a más országának elfoglalása?
- Na, az a gazemberség legjava!
- És a honfoglalás?
- Te pimasz gyerek! Hol tanulsz ilyeneket? A honfoglalás századokon át ragyogó hősi tett, nemzetünk létének talapzata!
- És a lopás? A lopás az mi?
- Nem tanultad a Tízparancsolatot? Hogy mered ezt kérdezni?
- És ha Mészáros bácsi lop vagy az a Farkas Flórián?
- De buta vagy, te gyerek… az gyarapodás! Az dicsőség, mert gondolt a családjára! Meg sokat dolgozik! És ezt illetlenség is megkérdezni.
- De akkor meg a paráznaság?
- Attól függ, ki…
- Hát a Matolcsy bácsi, a Hende bácsi vagy a Deutsch bácsi… meg néha a pap bácsik is.
- Azok nemzeti bácsik, azok nem paráználkodnak, csak így alakul éppen az életük.
- Brühühü…
- Most mi van? Most mit bőgsz, János Pál! Azonnal válaszolj az apádnak!!
- Mert most meg még jobban nem értem…
- Na, ne sírj, gyere, elmagyarázom… könnyű ám megérteni. Amit mi csinálunk, az mindig nemes és jó, amit meg az alacsonyabb rendű más népek, a más gondolkodásúak, más hitűek, más színűek, az mindig fertő. Ilyen egyszerű az útmutatás. Amit mi nem gondolunk helyesnek, azt betiltjuk. Azt nem engedjük. Arról tudomást sem veszünk. Ha mi égetünk román zászlót, az történelmi bátorság, helyes kiállás a népért, a leszakadt nemzettestért, a becsületért, ha a románok égetnek magyar zászlót, az alantas, aljas, mocskos, vérlázító, szőröstaplú gazemberség… na, érted már?
- De apa, ez maga a fasizmus – mondta halkan Ferenc Benedek, a nagyfiú, aki éppen most ért haza, és akibe ki tudja honnan, talán a rohadt libsi barátai hatására szorult némi tisztesség.
- Takarodj a házamból! Etettelek, neveltelek és sértegetni mered az ősi hitet és a vérrel szerzett hazát?
- Hát inkább menekült leszek Mezopotámiában! – mondta Ferenc Benedek, aztán összecsomagolt és köszönés nélkül elment.