Lehet, hogy a 2018-as választásokat a menekültek döntik el, akaratukon kívül. Itt most nincs más ütőkártya, ezt veri az állampárt szakadatlanul, az összes kezében lévő lap erről szól, és bármi is az adu, ő előveszi, és kijátssza az asztalra. Egy nem létező kártyát, de érdekes módon, van neki kilószám, még a nadrágja hajtókájában meg a zoknijában is, de még a mandzsettagombja alatt is tárol párszázat. A kártyapartnerek meg hiába is mondják neki, hogy folyamatosan csal, ő mindig csak azt válaszolja, hogy reménytelen helyzetben lévő lúzerekkel nem foglalkozik, és különben is, a biztonsági őr, meg a kassza is vele van…
Közben Georg Spöttle, a nemzeti ultramagyar „szakértő”, akinek már a nézése is igen nyájas és jóindulatú, és aki már Árpádnak is adott tanácsokat Levédiában, naponta meg fogja írni, hogy Nyugat-Európában már minden keresztény város elveszett… az összes szőke nőt megerőszakolták vagy rabszolgasorba vetették, a templomokon nincs már kereszt, hullámokban terjed az AIDS, minden fehér család hörögve haldoklik, és már a disznókat is mind kiirtották az iszlámmal szembeni új tisztelet miatt. 
Bözsi néne meg Pista bátyó, akiknek nincs más kapcsolatuk a világgal, csak a képernyőre ráhímzett Spöttle és tettestársai, szorosabbra zárja az ablakot meg az ajtót Aprajafalván, és riadtan kér imában segítséget a felcsúti hőstől, aki vére árán naponta leveri a támadó oszmán birodalmat Nándorfehérváron. Na, menekülnek is ám azok, annyuk, az Allahjukhoz fohászkodva, és még a mobiltelefonjaikat is szerteszórják félelmükben!
A külső ellenséget a belső ellenség támogatja: megnevezzük őket, kitesszük Bözsi néniéknek a nagy-nagy plakátra… ezek azok! Hazaárulók! Naponta szigorodnak a törvényeink, Oroszországban, Erdogániában csak letartóztatják vagy lelövik az ellenzéket, így ezek az országok a barátaink és példaképeink. Itt talán a követező rendelet varratni fog az ellenség kabátjára egy jelvényt, és a város egy elszeparált részébe kell majd költözniük, ahogy a dicső elődök csinálták ezt régen.
Közben, amíg ez a szomorújáték megy a TV-ben, meg a valóságban is, a gázszerelőmester, aki csak félkegyelmű arccal áll és vigyorog, és fogalma sincs arról, hogyan döntik a ládafiába naponta dömperrel a pénzt, zavartalanul csontra lerabolja a húst az országról, és persze semmi jóra nem költi, csak a saját terméketlen, öncélú gyarapodására. 
- Hát ezek az esélyek vannak… ezért megyek el. - fejezte be mondandóját csüggedten a Józan Ész, és folytatta az utat a határ felé, vállán a kis batyuval.