- Isten segíts! – bömbölték a seregek és egymásra rontottak megint. Éjszaka mindig eltemették az előző napi halottaikat, és zokogó gyászszertartás keretében szörnyű bosszút esküdtek másnapra.
- Isten segíts! – bőgte a kürt és megszólaltak megint a kelő nap ágyúi és vágtára horkantak a lovak…
Ám amikor már majdnem összeértek, már majdnem újra egymás torkába csapták volna az edzett vasakat, egyszer csak megjelent. Ott állt középen, csípőre tett kézzel, és pontosan olyan volt, mint amit ki-ki látni szeretett volna: kinek sokfejű, sok kézzel handabandázó férfi, kinek mázsás fenekű, lógó mellű, buja és termékeny nő, kinek szakállas férfi, kinek bagzó kecske, kinek tollas kígyó és így tovább. A lovak riadtra tágult szemekkel és döbbentre kerekült orrlikakkal, patával rögöket kapálva álltak meg, torlódtak egymásra, a hátukon ülők még levegőt is elfelejtettek venni, csak ámult szájjal lefordultak a nyergekből…
- Itt vagyok! – mondta Ő, ezer nyelven - Kinek segíthetnék és miben?
- Nekünk! – ordították minden nyelven a seregek, miután valahogyan magukhoz tértek a határtalan elképedésből – Nekünk!
- Igen? És miért pont nektek? – kérdezte az ezernyelvű.
- Mert mi vagyunk a kedvenc, kiválasztott néped! Mert mi voltunk itt előbb! Mert mi énekeltünk neked a leghangosabban! Mert mi vagyunk csak az igazak, a többiek meg nem! Mert csak mi szeretünk téged, védjük szent helyeidet! – kiabálták össze-vissza a küzdők.
- Állj! Csend legyen! – emelte fel ezer kezét Ő – Nekem nincs kedvenc, kiválasztott népem! Nekem ti az élő teremtmények egyik faja vagytok a világmindenség milliárd és milliárd bolygója közül az egyiken! És itt nincsenek kiparcellázott, megjelölt birtokok, ez a föld, ez a bolygó mindenkié! Az, hogy néha elfoglaltok belőle egy darabot, más színű jelvényeket tűztök ki a megölt és elégetett lobogók helyett, az a ti játékotok… ezt ne kenjétek rám, én ilyent nem mondtam soha. És nincs megvesztegetés! Nekem itt ne áldozzon senki felperzselt vetéseket, leölt nyájakat, mert nem érdekel. Egyetlen hízelgő sem ért még célt ezzel. És senkinek sincsenek ősibb, nagyobb, szebb jogai, hagyományai, mint a többieknek. Párezer éve még ugyanannál a tűznél melegedtetek, táncoltatok, és ugyanazt a dalt énekeltétek. Hogy azóta mániákusan irtjátok egymást, azért már én nem leszek felelős! Felejtsétek el az összes neveimet!
Ezzel maga köré ívelt egy hatalmas gömböt „Not in my name! Nicht in meinem Namen! Pas en mon nom! Nem az én nevemben!” feliratokkal, majd eltűnt a szemük elől.