Tegnap Szombathelyen (Savaria / Stein am Anger stb.) öcsémtől megtudtam, hogy családunk meghatározó oszlopa nem ott gyökerezik, ahol eddig véltük, valójában nem szudétanémet és tót eredetűek vagyunk, hanem a legvalószínűbb, hogy az ősök egyik ágon csehek…
Sokk ért, csilingelve átkattant bennem egy kapcsoló, és e gyalázatos kor idióta szokásainak megfelelően nézetem a világ népeivel szemben azonnal megváltozott!
Hazatérve első dolgom volt, hogy rögvest kilépjek a „Felvidék a tótoké!” nevű pártból, leszaggattam a falról a számtalan szlovák címert, összetörtem az eddig a lakásunk felét elfoglaló Bratislava gipszmodellt, kiöntöttem a csapba a Zlatý Bažant söröket, majd jól megvertem a sarkon egy, a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat épületéből kilépő ellenséges mocskot, levizeltem az épület falát, és mától
- Hajrá csehek! Éljen Nagy-Csehország! Európa a cseheké! Előbb voltunk itt, mint a kardfogú tigrisek és a barlangi medvék! A cseh nők a legszebbek! A cseh sörök a legjobbak! (Hopp, itt baj lesz, mert eddig is ezt mondtam mindig..) Éljen Prága! Éljen Bohumil Hrabal! Éljen Jiří Menzel! Mi voltunk az első keresztények, már időszámításotok előtt 70.000-ben! Vesszenek a büdös tótok, a tamilok, a hutuk, a tuszik, és a pananganánok is!
Na!!

2017.11.16.