Most, hogy szezonja van, lépten-nyomon fellobbannak a kis budártüzek a neten, szivárványszínűeknek mennek fekete-fehérek, ilyen fóbok támadnak olyan fóbokra és nincs belőle semmi haszon. Senki nem győz meg senkit, csak elmondja a frusztrációja által megkövetelteket, aztán duzzog tovább…
Mindeközben egy párhuzamos Univerzumban:
Egyszer volt, hol nem volt… talán az Üveghegyen is túl. Mennek, mendegélnek az utcán a keresztények. Egyszer csak mit látnak, jönnek az utcán a melegek. Erre azt mondják a keresztények: - Szevasztok, meleg testvérek! Hallottuk ám, hogy mintha bántottak volna titeket. De mivel mi emberszeretők vagyunk, mindig az üldözöttek oldalára állunk és az Úr minden gyermekét egyformán szereti, szívesen segítünk nektek, veletek vagyunk!
Melegek: - Jaj, de jó, milyen kedvesek vagytok! Gyertek velünk, lesz egy vidám felvonulásunk, szívesen látnánk titeket is!
Keresztények: - Köszönjük szépen, örömmel megyünk, minden vidámságban benne vagyunk mi is, nem csak a sötét rosszkedv járja nálunk sem! De akkor ti is gyertek majd el a mi körmenetünkre, ahol örömmel fogadnánk titeket is, és együtt örülhetnénk a mi ünnepünknek!
Melegek: - Köszönjük a hívást, boldogan megyünk veletek mi is!
Mese vége…
Mindeközben a mi Univerzumunkban…

2015.07.08.