- Szeretne Ön a szép Azazália Tuileriával ebédelni? Nem? Akkor Ön egy szemétláda! Azazália ugyanis egy úgynevezett skunk, azaz bűzösborz. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Azazália házikedvenc! Márpedig ez az étterem házikedvenc-barát, ha tetszik a kedves vendégnek, ha nem! De jobb lenne, ha tágulna innen, mert utáljuk az ilyeneket, mint maga! Intoleráns seggfej!
  - Mi? Hogy büdös a teve? Nem tetszik, hogy rádlehel? Büdös ám a te szád, te toprongy! Hogy maradtál volna anyádba, miért engedik az ilyent az utcára a XXI. században normális emberek közé?
  - Házikedvenc! Nem érted, tahó? Házikedvenc! Velünk él, velünk alszik, a szánkból eszik, együtt fürdünk, még a hüvelykúpunkat is cserélgetni szoktuk! Nem tetszik, vagy mi? Nem vagy te trendi, egy elavult véglény vagy!
  - Nem használsz internetet? Ma már mindenhová magával viszi mindenki a házikedvencet, dolgozni is, persze! Nehogy már otthon sírjon szegény! Annak örülnél, mi, te frusztrált mocsok! Én például sebész vagyok, de mindig velem van Burkus, mert ragaszkodunk hozzá! Mit tudsz te a szeretetről, a ragaszkodásról? Hülye… Néha ledobok neki műtét közben egy-két darabot... és? Mit öklendezel? Közöd?
  - Nálunk a szülőszobán is bent volt Pamelácska, a drága kis aranybrokhauzer! Hogy az első pillanattól együtt növekedjen a kicsivel! Ő nyalta le Brendonkáról a vért és ette meg a placentát. Egy élete szóló kötelék! Miért, az összes barátunknak van ilyen videója a neten! Pont nekünk ne legyen?
  - Nem akarsz egy lámával együtt ebédelni? De rohadt vagy! Ausztriában meg Németországban, a világ civilizált felén már minden étterembe beengedik a lámákat! Nem úgy, mint ebben a tahó országban! Micsoda Balkán… Hogy a láma köp? Na és, nem tetszik? Ugorj el, van lábad, nem? Hogy a levesedbe? Nálunk otthon mindig beleköp, de mi így szeretjük. Meg a macskát is az asztalon, ha néha belekajál. Nem zavarjuk le, nem utáljuk az állatokat! Csak az ilyen intoleráns tetveket, mint te!
  - Nem tetszik, hogy összeszedtem a kutyapiszkot?
  - Nem az nem tetszik, hanem az, hogy hogy utána a stanglik között turkál itt a boltban a szaros kezével…
  - Na és? Az én kutyám szara tisztább, mint a te szád, köcsög!

De tényleg, miért pont Göncz Árpád? Miért tőle búcsúzunk ilyen szomorúan? Nagyon egyszerű lenne azt mondani, hogy azért, mert vele még élt a remény, most meg talán vele halt az is. Ez így kevés, mert miért pont vele? Mert az utolsó igazán szerethető ember volt a magyar politikában, és ezt mi nem felejtjük el. Azért nem, mert nem nagyon volt más, akit szerethettünk volna. Persze lehet, hogy pártpreferencia szerint van, aki szereti Orbán Viktort, Vona Gábort, Gyurcsány Ferencet vagy akár Torgyán Józsefet is. De ez azért nem mérhető. A pártpreferencia általában elvakult szurkolás, mindegy, mekkora botlábú hülye a csapat, csak azért is neki szurkol a népe, mert hát a szín az szín, a zászló az zászló, ahová tartozik. Szóval, a kritikátlan pártpreferáló csak annyi, mint egy analfabéta fociultra vagy egy vallási fanatikus. Éppen ezért nem is érdekes, amit ír vagy mond.
Göncz Árpádban nem a pártpolitikust szerettük, és egyáltalán mindegy volt, hogy ő az SZDSZ tagja vagy sem. Én SZDSZ-es voltam egykor, de eszembe sem jutott, hogy ő nekem un. párttársam lenne. Ő csak úgy elnök volt, a maga egyszerűségében. És azért hittük el, hogy szebb lesz a jövő, mert ő volt az elnök. És azt is elhittük, hogy minden magyar elnöke. Ránéztünk, meghallgattuk a szavát és szerettük. Azóta sem volt magyar pulpituson senki, aki ugyanezt kiváltotta volna belőlünk. És teljesen mindegy, hogy bal- vagy jobboldalon politizáltak a többiek. Én egyikről sem hiszem, hogy Magyarországot szereti, a magyar érdekeket tartja szem előtt. Orbán Viktornak már szinte semmit sem hiszek, azt sem, hogy magyar, legfeljebb azt tudom, hogy önös érdekből magyarkodik, ügyesen gyűjt ezzel határokon túlról is híveket, azt sem hiszem el, hogy keresztény, akárhány pápával fényképezkedik, vagy akárhány misén ül az első sorban. Mert egyébként nem úgy viselkedik, mint egy magyar vagy egy keresztény és nálam már nem jön ki ebből. De van, aki ezt elhiszi, akinél bejött ez a trükk, szép számmal. Nálam nem. Az elhiszem róla, hogy focidrukker, meg azt is, hogy jó barát és a barátai érdekét képviseli. Ezt viszont fenntartás nélkül. Gyurcsány Ferencet egy bohócnak tartom, inkább kártékonynak, mint hasznosnak, Áder Jánost erőtlen és meggyőződés nélküli bábnak, Horn Gyulát jelentős tetteket végrehajtó, de alapjában véve átlagos képességű politikusnak, Antall Józsefet ellenszenves, szerethetetlen hivatalnoknak, Mádl Ferencet semminek, Sólyom Lászlót ambivalens személyiségnek, Medgyessy Pétert jóindulatú, de tehetségtelenül erőtlen embernek, Schmitt Pált minden szempontból mindenre felháborítóan alkalmatlannak… és akkor mi maradt nekem, nekünk? Árpi bácsi, a mi szeretett reményünk, aki most sírba száll. Hát ezért…

2015.10.11.

Anyai nagyanyám, aki számtalan szempontból csodálatos asszony és feledhetetlen nagymama volt, valahogy verbálisan nem nőtt együtt a XX. század második felével. Akarom mondani, ahogy haladt előre az élete lehajló ága mentén, napról napra kevesebbet értett meg a számára misztikusan tudálékoskodó televízióból, pedig hideg estéken rendszeren elé ült, bekapcsolta és nézte, hallgatta. Amikor már véglegesen kicsúszott alóla az intellektualitás talaja, a megnemértést dühösen reagálta le, letegezte és lehazugozta a Junoszty TV-ben éppen beszélőt, mondhatott az akármit, lett volna az bár híradó, szórakoztató műsor, ismeretterjesztés, vagy bármi. Ezt az effektust később is tapasztaltam az ország épp ellentétes végén, steprokonom mikor már egy szót sem értett a mondandómból, ravasz, hazug pesti stricinek titulált. Pedig semmit nem tudtam még akkor a magyarok szövegértéséről, meg PISA-felmérésről, de a szomorú adat már akkor előrevetült.
Ma ez másképp realizálódik. Megnyílt a világ és néha szóba elegyedünk egymással, különböző fajsúlyú, ismeretlen emberek. Valami deja vu érzés tölt el, amikor pár szavas megjegyzés után a gyengébben felfegyverzett partner a „ballib” jelzőt veszi elő kínjában, párhuzamosan lebuziz, leköcsögöz, de tulajdonképpen ugyanazt jelenti a dolog, mint a nagyanyám esetén, ezzel jelzi konvencionálisan, hogy egy qw szót sem ért az egészből, amit írtam. Viszont modern ember, internetet használ, ismeri a betűket, és mégis. Ennyi jutott neki.
Gondolkodtam azon, mi a ballib ellentéte, esetleg a jobbkon? De ez azt jelentené, hogy valami konzervatív, hagyományos értékeket szerető és képviselő, tiszteletre méltó emberrel állsz szemben. Helyette általában egy kapucnis, feketetrikós, kopasz, tetovált, félanalfabéta focitahó az, akivel éppen értekezel, vagy valami hasonló. Mindenesetre maradt egy csomó nyitott kérdés a következő eszmefuttatásig…

2015.10.09.

Bozontos reggel volt. Az öreg konstatálta, hogy még mindig él, kibotorkált és kis idő után a civilizációs szokásoknak megfelelően alsónadrágot keresett a további tevékenységek tisztes megéléséhez. Maga elé tartotta a boxert, hogy az ősi rutinnal belelépjen. Azután elborzadt. Mi a fene ez már megint? Kiszakadt a gatyám hátul? Kihíztam volna, vagy csak szétment a mosásban, vagy mi? Kétségbeesetten nézte a tekintélyes hasítékot. Mindaddig, amíg fel nem ébredt a maradék józanabb énje, aki morcosan rászólt:
- Na, te sem leszel már hülyébb, szenilis farpofa! Kapcsolt fel a villanyt, igyál meg egy kávét és fordítsd meg azt a gatyát, hogy elől legyen a slicce! Istenem, mi lenne veled nélkülem?

2015.10.09.

Ma, valahol az országút mellett észak felé… facsemete-lerakat, virágok. Vegetáriánusoknak nyilván megindulna a nyálelválasztása. Virágföldet veszünk, míg az eső esik. Az eladó széplány két fejjel alacsonyabb nálam, de életrevaló. Hát az a nagy zacskó föld kellene… nézem, nézem, autó vagy 50 méterre, nagy, nehéz zsák, meg hát csupa sár az egész cucc. Kislány is nézi, nézi ezt az öreg mamlaszt, aki itt szerencsétlenkedik, de ő sokkal gyakorlatiasabb: felkapja és viszi. Én vörös fejjel botladozok utána a cserepek között, mondom, hogy jajnemár, elnézést, ugyan-ugyan, majd én… de nem is érem utol. Elvitte vidáman a félmázsát, csak arra vár vigyorogva, hogy kinyissam a csomagtartót. Makogva dicsérem, köszöngetek sűrűn, de megnyugtat, hogy nem is ez a kedvenc foglalkozása, hanem az erdei favágás. Ő abban van igazán otthon. Némi hülye mellébeszélés után otthagyom ezt a nagyerejű mesebeli kis tündért, elhajtunk, az eső meg esik tovább.

2015.10.08.

(ex)ismerősöm buzgón lájkolta az oldalt, mely valahogy imigyen szól: ejnye, nahát, ez a felháborító bolsevik történelemoktatás, múlthamisítás, fúj, meg hát nem tanítják őseink nagyszerű győzelmeit, csak mindig azt a fránya augsburgi csatát, nem azt kell tanítani, hanem a dicső győzelmeket, mi aztán egész Európát alaposan, nem a vereséget kell tudni, hanem a szárnyaló felemelkedést. Töménytelen rablás, hadizsákmány. és igen, nagyon büszkének kell lenni erre!
Mondom, hogy jó, hát igen… akkor azok a legények is nagyon pazar tettet hajtottak végre, akik tavaly betörtek a garázsodba és elvitték a kocsit. Most biztos nagyon büszkék.
(ex) válasz: - Most ez hogy jön ide? Ja, értem. Az baj veletek büdös komcsikkal, hogy nem vagytok magyarok! Nem tiszteltek sem Istent, sem embert! Az őseink szellemét sem! Hazaárulók vagytok! Azok meg biztos cigányok voltak! Azoknak a rohadt cigányoknak adsz igazat, akik kiraboltak engem, mi? Hát nyald ki nekik! Ilyenek vagytok mind, k*b*tt cigányszopók…
Egér. Ismeretség törlése. Biztos? Biztos. Katt.

2015.09.29.

Nézem az új országimázs filmünket. Na, nem azt, amelyik csodaszép, és méltán díjazott lett a columbiai Medellinben, az egyszerűen gyönyörű! Hanem azt, amit most tettek közzé a román-magyar meccsről. Úgy tűnik, a teremfoci ugyanolyan kreténeket vonz tömegével, mint a nagypályás. A román Himnusz alatt háttal állnak népem hulladékai és kórusban cigányozzák a románokat.
Mit is tehetnénk ehhez hozzá? Undorító. „Vendégül” látni valakit itt, a földünkön, majd ilyen tróger módon viselkedni vele? Pedig épp most kapott az ország ugyanezért súlyos büntetést pár hete.
Hogy a románok is kifütyülték valahol vagy valamikor a magyar zászlót és Himnuszt? Igen? És meséld el, szellemi szegényember, ez a helyes válasz? Találkoztál egy tahóval és nem győzöl azonnal bizonyítani, hogy te még tahóbb vagy? Te tudod. De ha azok a játékosok ott a pályán „cigányok” voltak, akkor te bizony legfeljebb zuzmó vagy barnamoszat. Milyen remek, férfias, bátor tett is ez! Idejött hozzánk játszani egy csapat és mi pompásan megadtuk nekik, ahogy a csövön kifért! De az, hogy te életvitelszerűen tahó vagy, még a te dolgod lenne, de hogy egy filmen magyarnak mutatkozol és ráadásul én is az vagyok, az már egyáltalán nincs rendben!
Megbocsáthatatlan, hogy ezt az erkölcsi fogyatékos réteget jobboldali pártok kinevelték, szaporítják, belőlük táplálkoznak, ők emelik a pajzsra a magyarok jelenkorának vezéreit és semmi, de senki nem szab gátat nekik! Az értelmiség elmenekült, már valahol máshol keresi a pénzt. Ezek meg itt maradtak nekünk. Hát, köszönjük szépen.

2015.09.23.

Szép vagyok! Napról napra szebb! És ezt egyre többen mondják! Olyanok veszik észre, akik eddig nem vették. Ha kimegyek az utcára, tapsra fakadnak ismeretlen emberek, és könyörögnek egy közös szelfiért. Jobban teljesítek!
Okos vagyok. Napról napra okosabb! Különösen az elmúlt év azonos időszakához képest, kimutathatóan 47,2 %-al vagyok okosabb! Minden ismerősöm észreveszi és még azok is, akik eddig nem ismertek, elismeréssel szóltak teljesítményemről!
Kalória bevitelem hónapról hónapra növekedik, anyagcserém a reformok hatására gyorsul! Minden szomszéd házból tisztelettel integetnek az ablakokból az emberek, ha kitárom a miénket.
Gyorsabb vagyok, mint eddig bármikor! Növekedek! Ruháim szebbek, divatosabbak bárkinél! Jótékony hatással vagyok a közízlésre, soha nem látott mértékben fejlődöm! Sokkal jobban fejlődöm, mint bárki, akit ismerek! A reformok működnek!
(Jól van na, nem hülyültem meg… Ugyanaz a kopott, kövér, agyatlan öregember vagyok, aki tegnap. Csak megpróbálok én is készíteni valami hasonló önfény-brosúrát és elküldeni nektek… Csak az az egyetlen nagy különbség az enyém és másé között, hogy ezt nem a ti pénzetekből csinálom.)

2015.09.22.

Budaörs, Auchan. Öregember fekete trikóban, elől valami szárnyak rajta, meg hogy ő bizony gój magyar. Ettől úgy látod az arcot, igaz? Valahol a májmohák osztálya szintjén… Kettővel állok mögöttük a sorban a pénztárnál, de őt csak szemből látom. Kártyahasználat van, túl nagy falat. Hogy is kell? Először mit nyomunk meg? Nem jó, csak üdvözöl meg kiír valamit. Nem baj, van másik kártya. Az is valami hibát jelez. Ember elsüti a nagyon eredeti viccet, hogy ő bizony magyar kártyával jól tud ám kártyázni, de ezzel nem. Türelmesen várunk. Segítőkészen megkérdezem, hogy nincs esetleg egy gój kártyája? Na, az lenne jó, mert, hogy ez itt ám egy gonosz ellenséges multi. Mögöttem álló hölgy érti. Pénztárosnő érti. Célszemély nem. Majd bevillan neki valami, hogy ááá, ja, gój vagyok ám, és büszkén körbeforog. A hátán nagymagyarország, meg valami olyan szöveg, hogy mindenkit utálunk mint a szorulást, akik nem mi vagyunk. Elszégyellem magam. Helyette is. Valamivel fizet, aztán elmegy. Itt él valahol közöttünk és gyorsabban szaporodik, mint az amőbák.

2015.09.22.

Ilyenkor utolérhetetlen a Balaton. Máskor sincs párja, de ez az időszak az, amikor minden körülmény a tökéletességet erősíti. Égkék meg vízkék a víz, a nádas felé zöldarany, és a világ táncoló tükre az a felület, amibe üdvözült arccal beleereszkedsz. Mint egy ökumenikus keresztelő. Úszni benne olyan, mintha pogány ősanyád fogadna vissza testébe. Lemossa a bűnt, a gonoszságot, az élet nyűgét.
Kijössz a partra, nincsenek fékezhetetlen habzású kisgyerekek, nincs Arany Ászokkal a kezében száz méter sugarú körben káromkodó „vicces” pithecanthropus, nincs szivárvány naptejfolt a vízen, nem úszkál rajta törmelék vagy szemét, csak a tiszta napderű, a füvön sincs semmi szétdobálva, üdezöld a szőnyeg a lábad alatt.
Mondom, kijössz a vízből csöpögve, a friss megváltás glóriájával a fejed felett, amikor odalép az ember:
- Böhöhö… csak nem fürdött?
(Nem, wazze, csak nyilván lebrunzoltam meg összeköpködtem magam…) De hangosan csak annyit mondok, hogy hát ez itt Közép-Európa legszebb és legnagyobb tava, a vize selyem, a homokja bársony, zuhog ránk a verőfény, miért ne fürödnék?
- Hallod, asszony, fürdött! – tolmácsolja a felöltözött. – Nem túl hideg ez?
Én közben ott állok, mint a riói Krisztus, kitárt karral szárítkozom, lelkem fent szárnyal, mint sasban a saslik… majd nézek kissé hülyén.
- Hideg? Miért lenne hideg?
- Mér, hány fokos a víz, he?
Körbeforgok, hogy ez itt rajtam egy fürdőnadrág, nem hőmérő, de hőfoktól függetlenül…
Még pár okosabbnál okosabb szó, aztán a szerencsés és boldog ember állva marad a parton, a másik meg fejcsóválva, értetlenkedve elmegy.

2015.09.21.