Állandó választás elé állít az élet. Nem csak engem, mást is. Az elágazásnál mindig el kell döntenünk, hogy merre tovább. Jobbra nézel és balra fordulsz. Van, amerre mocsár van vagy szakadék, másfelé meg üdezöld erdők... és akkor elindulsz, amerre szeretnél.
Nem is minősítenék most senkit, én döntöttem. Dönts te is! Stefka István (nézz rá) azt mondta tehetetlen dühében, hogy akik aláírták a népszavazási kezdeményezést Budapesten, azok hülyék. A jelenlévők hálás tapssal és rivalgással fogadták ezt a kis szóvirágot. Keresd meg a videót, nézz rájuk. Nem mondok semmit, minősítsd te. Aztán nézd meg a videót, amit lent megosztottam és válassz, Erre ez van, arra meg az. Na, milyen könnyű volt, igaz? Az az arc, aki ezt mondta, és aki mellett annál az asztalnál jobbra is ül egy arc, meg balra is ül egy másik, akik szintén elsütöttek már egy nyilvános, százezreket érintő becsületsértést, most azt mondta, hogy trappolni fognak megint, mert majd abból a masírozásból fognak érteni ezek, gondolom, azt reméli, hogy megijednek, azaz megijedünk. Talán csatlakoznak még hozzájuk ugyanilyen importábrázatok, lengyelek vagy székely komák, ők is szeretnek egy ilyen vicces fenyegetésen részt venni.
Ne mondjuk azt, hogy intézzék el a dolgot négy fal között, akárhogy néznek ezek ki, ne mondjuk, hogy hányunk tőlük, ha az utcáinkon felvonulnak. Ha te is benne vagy, menjünk ki a békének csúfolt menetelésükre, és integessünk nekik. Szabad rajtuk nevetni is. Végül is... nem egy gyászmenet lesz, vagy mi. Le is fényképezzük őket, kis vidám videókat is csinálunk, de félni, azt nem félünk.
Elképesztő mennyiségű emberrel találkoztam az utolsó hetekben. Fantasztikus, kedves, szimpatikus emberekkel, akik mosolyogtak, biztattak vagy panaszkodtak szomorúan, és hihetetlen arcokkal, akik ott ólálkodtam, csikorgatták a fogukat, fenyegetőztek, hülyéztek, zsidóztak, hazaárulóztak... sokszor csak odaordítottak valami nagyon sértőnek szánt dolgot és elpucoltak… Ránézésre is meg tudod őket különböztetni egymástól, meg se kell, hogy szólaljanak. És most már hiszem, tudom, nyugi, mi vagyunk többen. Így válassz te is magadnak! Sok szerencsét hozzá!

2017.02.19.

Süvítés. Koppanás… a hatalmas test tántorog, arcán a megkövült döbbenet, aztán meginog és mintha már dőlne is…
Néma, ámult csend a csatatéren körbe-körbe… aztán egy pillanatra mintha kitörne az egetverő éljenzés!! Ezt azért nem hitte volna senki!! Sem az izraeliek, sem a filiszteusok. Hogy ez a kis nyikhaj hárfás fazon legyőzné azt a baromnagyot! Nahát! Azután beszélgetni kezdtek a körülállók.
- Honnan volt ennek a kis senki hülye pásztornak parittyája? Ráadásul valami külföldi parittya!
- Szerintem a Moszad embere! Azok dolgoznak ilyen módszerekkel…
- És látta a tógáját, uram? Nem is itthoni fazon! Még az anyag sem ismerős. Honnan van ezeknek? Ki pénzeli őket?
- Ugyan már! Kamu bolt az egész! A Góliát csak ott állt, nem is hajolt félre! Mindenki látta, hogy kamu!
- Biztosan tudom, hogy Dávid filiszteus volt! A sógorom látta őket, amikor a éjszaka beszélgettek a szikla mögött!
- Hülye maga! A Dávid a Saul ágyasa, már régóta használja a maga örömire a kis bársonyseggűt!
- Ezt nézzék! Itt a videó lassítása! Nem is kő volt, hanem szivacs! Hát, bmeg, megint valami néphülyítő baromság az egész!
- Inkább a völgyzáró gát ellen kellene fenekedni, nem a filiszteusok ellen! Azok ősidők óta a barátaink!
- Egy nagy szar az egész! A Góliát már tegnap írta a kőtáblájára, hogy ez lesz! Itt van, ni, a mindenegyben kövön!
- Ááá, mind marhák vagytok! Az egész látványosság csak arra volt jó, hogy elterelje a figyelmet! A háttérben a Saul meg a filiszteusok már régen kiegyeztek egy döntetlenben és tovább fosztogatnak kajakra!
(A történelem mindig ismétli önmagát rovat)

2017.02.18.

Kitörtek az ismeretlenség homályából és mára megkerülhetetlenné váltak. Két hónapja még 10 emberből 8 biztosan nem tudta volna, hogy mivel kellene azonosítani azt a szót, hogy Momentum, mára pedig legyőzték a legyőzhetetlent! Még csak nem is párt ez a mozgalom, de már bekönyökölt a felmérések szerint a maga 2%-ával a létező pártok palettájára.
Mivel is? Hogy csinált valamit. Nem bénázgatott, nem vakarózott, nem ideológiákat fabrikált, nem ígérgetett, hanem lehajolt, felvette az ügyet és beleállt. Lehet persze ezért őket szeretni meg nem szeretni, hibáztatni, kritizálni, de tények vannak, megjeleníthető tények. Az összes klasszikus ellenzéki gyülekezvényhalmaz bambult, totyogott egy kicsit, ásítozott, ébredezett, aztán kapkodva elkezdtek rohanni a Momentum után, csobogni egy kicsit a motorcsónak farvizén, hogy hátha nekik is jutna valami a dicsőségből… gyűjtöttek is pár hét késéssel ezt-azt, összességében egy töredékét annak, mint amit a Momentum gyűjtött, de szép is ez, hasznos is ez, rendben is van, ébresztő megvolt, köszönjük, vége, nincs tovább.
Közben fogcsattogtatva nekiment mindenki a Momentumnak, tépték, rágták azt a pár srácot jobbról is meg balról is, kik ezek, ki pénzeli őket, zsidók ám mind, tyúkmellűek, nem is tudnak úszni meg futni, mindenkinek ÁVÓ-s, komcsi, bármi a felmenője, ráadásul pont olyanok, mint a Fidesz, az csinálta őket, hogy elterelje a figyelmet, szóval, ennyi nemtelen támadás csak egy jó kezdeményezést érhet. Csináltak valamit Pató Pál országában, hát természetes, hogy azonnal gyanúsak lettek.
De az emberek vették a lapot. A harminc nap alatt hihetetlen mennyiségű emberrel és ugyanennyi reakcióval találkoztam, és egyre gyakrabban fordult elő, hogy odajöttek, megnézték a pultot, rákérdeztek, mert biztosak szerettek volna lenni abban, hogy a Momentum pultjánál járnak, annak írnak alá. Másnak nem! Mert a többiből elegük volt. És odahajol a többség, szélesen elmosolyodik, gratulál és azt mondja, hogy nagyon-nagyon drukkol nekünk, hogy végre valaki eltakarítsa ezt a bűnöző maffiát az országból, mert a kórház, a rendelőintézet, a nyugdíj, a külföldre menekült gyerekek, az gazember tolvaj milliárdosok és így tovább…
Mi, un. aktivisták hatalmassá tettük ezt a mozgalmat, cserében meg ez a mozgalom hatalmas élményt adott valamennyiünknek, akik most meghatottan köszöngetjük a neten, hogy részesei lehettünk ennek a történelmi tettnek, minden gonosz áskálódás, mesterkedés, fenyegetés ellenére! De néha még maga a gonosz is segített, tudtán kívül. Amikor a közismert bolond közzétette a „hazaáruló, aki aláír” című hírhedt songját, érezhetően meglódult a nép és bőszen trappolt, hogy „igen, én is hazaáruló akarok lenni, ha már az a szemétláda azt mondta!” És dühből, dacból, büszkén, felemelt fejjel aláírt ezer és ezer további ember. Gondolkodjunk el ezen. Van itt a népben rejlő erő, indulat, harag, elfogyott a türelem, érik a gyümölcs, Hajrá!!
Egy év van még hátra.

2017.02.17.

- Baktorka, most már aztán elég, miért kakiltál megint a homokozóba? – kérdezte az óvónéni a sunyi képű kisfiút.
- Nem én voltam, óvónéni, a Bracfel Pálmonostor volt!
- Ne hazudj megint! A Pálmonostor két éve járt ide az oviba, már régen iskolás!
- Akkor is ő volt! Igaz, gyerekek? – nézett körbe a kis simlis.
- Udvan főnök, udvan, ahogyan a főnök mondja! – tapsikált a kissé elmaradott Behemóci, akit az integráció pedagógiai elvei alapján vettek fel az épértelműek közé annak idején.
- Behemóci, te miért mondod mindig Baktorkának, hogy főnök?
- Merad kaját, Behemóci éhes! Behemóci szeret Baktorka főnök!
- De azt a konyháról lopja a konyhásnéniktől! Nem tudtad?
- Nem baj az! Behemóci eszik, főnök jó!
- Baktorka, te azért egy elég értelmes fiú vagy. Miért ezekkel behemóci-félékkel vagy mindig együtt?
- Mert megvédenek, és szeretnek. Bármit megtesznek nekem.
- De még mindig itt van ez a rondaság! Miért kakiltál ide!
- Nem én voltam! Pálmonostorka volt!
- De Baktorka, most már elég! Még gőzölög, olyan friss ez itt!
- Mert a Kohn gyerekek melegítik! Lehelik, hogy gőzölögjön!
- Jaj, fejezzük már ezt be! Itt sincsenek a Kohn gyerekek! Ott vacakolnak az udvar másik végén…
- De idáig lehelnek!
- Szégyelld magad az összevissza hazudozásért! Ti meg ott hárman miért álltok a bokor mögött?
- Nem engedi a Baktorka, hogy bemenjünk és játszunk! A Behemóci meg megvert minket! – szipogta egy kislány.
- Mi ez már megint, Baktorka?
- Hát, ugye, óvónéni kérem, az apukám színképelemzőjét behoztam és azoknak a gyerekeknek a bőre színe, nos, nem egyezik a miénkkel…
- Nahát! Ez felháborító! Hogy képzeled ezt?
- Mert ez itt ugye egy nemzeti homokozó…
- Mióta?
- Tegnap óta. Átneveztük. Ide nem jöhetnek a másfajták. Menjenek máshová játszani!
- Gyalázatos vagy! Elegem volt már belőled! Mi leszel, ha így nősz fel?
- Miniszterelnök. Sok Behemócival.

2017.02.16.

- Hát aztán milyen zsidók fizetik ezt? Milyen zsidók gyűjtenek itt megint a magyarok ellen? – kérdezte a nagydarab öregember talpig feketében.
- Én volnék – szerénykedtem – többek között magyar római katolikus. Miből gondolta a zsidót?
- Hát azok vannak mindig a magyarok ellen. Azok pénzelik ezt.
- Beszéjük meg! Az olimpia miatt vagyunk itt, népszavazást szeretnénk. És teljesen ingyen csináljuk.
- Milyen népszavazást? Ti csak ártani akartok az országnak!
- Nem, mi meg akarjuk menteni az utódainkat attól, hogy 50 évre eladósodjanak!
- Hát tíz év múlva csak gazdagodna az ország! Most is gazdagszik!
- Nem, most is szegényedik. Minden nap nő az államadósság most is.
- Hát ki fizette ki az államadósságot? Ez a kormány! Amit a Gyurcsány okozott! Aztán ez fizette ki! Tudod te, mi a dzsidípi? Az is van! Meg nincs már ájemef!
- Rosszul tudja. Nem éltünk még ilyen pocsékul soha. Itt mesélik az emberek egész nap nekünk a nyomorúságos napi gondjaikat
- Mit értesz te ehhez, b*meg, hülye vagy b*meg! – mondta az ember, legyintett és elment.

2017.02.15.

A legtöbbször az volt a humor, ha hasra esett a bohóc a cirkuszban. Úgy emlékszem rá, meg talán mások is, hogy a bruhaha mindig akkor keletkezett, ha szaladt a pirosorrú kifestett a félméteres cipőjében és belebotlott a vödörbe, vagy jól fejbe verték egy bottal, kapott egy nagy pofont és elesett. És ekkor mindenki boldog volt a nézőtéren, világnézetre való tekintet nélkül. Ma ugyanez van, csak videókon, kiszakad a plafonból a rúd rúdtáncolás közben, elesik a biciklis a sárban, leesik a melós a tetőről… Ez éles, szemből szembe bruhaha, ezt mindenki érti és hálásan nyerít is hozzá. Az abszurdot már nem annyira és nem annyian.
Meg aztán mindig van, amivel szabad viccelni, meg amivel nem szabad. Vannak, akiknek a valamicsodájuk szent és tabu. Emlékszünk a Charlie Hebdo mészárlásra. Az arab terroristának nem volt humorérzéke. A magyar terroristának sem volt. Itt írták a Facebookon magyar Istenfanok, hogy de azért bizony igaza volt azoknak az araboknak, mert a szent izéjével azért nem lehet viccelni ám senkinek! És az övével sem lehet viccelni, de nem bizony! Amúgy 2015-öt írtunk. Meg amúgy milyen bumfordi Isten lehet az, akivel még viccelni sem lehet? Az enyémmel például akármikor! Azt gondolom, hogy többek között ettől jófej még egy Isten is. Na de… ne kalandozzunk el, van az, hogy valaki érti a viccet, és van, aki nem. Aki nem, az megsértődik. Rosszabb esetben kitilt, feljelent, megüt vagy megöl. Az ő humortalansága így reagál, mert másképp nem tud. Neki nem lehet megsérteni az Allahját, a Trianonját, a koronáját, a focicsapatát, semmijét. Hát így jártunk, ő meg külön így járt. És így járunk jobbra meg balra egymás mellett.
Amikor meg iszonyatosan eleged lett a világból, mert azt látod, hogy síkhülye a horizont, hiába tekintesz kétségbeesetten jobbra vagy balra, akkor arra úszik az árban egy mentőcsónak, és kikiabálnak belőle, hogy gyere, legalább röhögj egyet velünk, ha már mást tenni nem tudsz! Kapaszkodj belénk!
Egy Kovács Gergőt lépten-nyomon feljelentenek. Mindössze csak annyi a bűne, hogy derűsen fogja fel az életet, nem sértődik meg. Azt mondta egy nyilatkozatban, hogy a feljelentés jó, mert annyi támogató segít rajta azonnal, hogy még a büntetés fölött is marad pénz mindig bőven. És vigyorgott. Talán ez a népszerűségének a titka. Tegnap például kiadta azt az ingyenes újságot, amit ez alatt a szöveg alatt látsz az idővonalamon. Még ki sem adta, de már feljelentették. Képzeld el a feljelentő arcát. A feljelentő azt tudja, hogy na, ez a kétfarkú is egy nagy Soros György ám! Mert mindenki mögött áll a Soros. Tegnap aláírást gyűjtöttem, nem a Kétfarkúnak, hanem a népszavazásért, és oda is jött a mai magyar valóság jelenése. Bácsi, olyan arc, amilyen csak a pszichiátriai évkönyvekben van, azt mondja nyomatékkal, hogy háá, itt vannak a Soros-fiúk! Meg, hogy mi óránként 35 dollárt kapunk ezért a Sorostól. Most csak gondolj az arc mögé… nem volt pofám lefényképezni, pedig nagyon sajnálom, mert akkora szám. Szóval, az az arc, aki valahonnan úgy tudja, hogy a miniszterelnökünk a mi jótevőnk, a lángfalloszos keresztény harcos a vár fokán, a ronda Ferenc pápa meg nem… ő, izé, nem folytatom. Na, szóval, mit tehettem volna, hát igen szemérmetlenül kiröhögtem ezt a szellemi rászorulót, ott, a piac előtt. Kétrét görnyedve. Erre nem volt fegyvere. Ha qwanyáztam volna egyet, amit ő is ismer, azon a pályán otthon van. Ezen nem volt. Állt, tátott szájjal nézett, aztán elment.
Szóval, ebben az agyviharos borzolt korban igenis szükségünk van a maradék intellektusunkra.

2017.02.14.

Ha szociológus lennék, a létező legjobb tanulmányhely lehetne a népszavazásért folytatott aláírásgyűjtés. Néhány órán át figyelni az emberek reakcióit egy un. „megosztó” kérdésben, igazi nagy élmény! Ráadásul nem kell fizetned érte, ingyen van, az előadás odajön neked magától a saját lábán. Mivel már több alkalommal posztoltam bizonyos kultúrák jól meghatározható mezsgyéjén, pontosabban egy piac és egy himihumi bevásárlóközpont határán, érdekes, tanulságos szórakozás.
A baráti nénik, bácsik viszonylag egyszerűbb esetek: nyíltan jönnek, egyenes vonalban, sokan már 5 méterre a célszalagtól előveszik a tárcájukat, tudják, hogy szükség lesz az okmányra, a nyolcvan százalékuk nem is kér magyarázatot, tudják, miről van szó, igen, eljöttek, alá akarnak írni! Eljöttek mozgássérülteknek készült motorral, mankóval, csoszogva, sok szatyrot cipelve, de akarnak véleményt nyilvánítani. Ma is, több százan, amíg ott voltam. Fiatalabbak is, kedvesek, mosolygósak, hallották, igen, ők sem akarnak életük végéig adósságok mocsarában kapálózni. Két bájos erdélyi kislány is tiltakozni akart, de sajnos meg kellett mondanunk, hogy most nekik nem lehet. Sok szimpatikus ember, tízből egy vagy kettő doktor a neve alapján, és csak jön és jön és biztat, buzdít, hogy csak csináljuk, hajrá! A Fideszbarát kifejti, hogy ő ugyan szereti a Fideszt, na de azért ez az olimpia, ez mégiscsak sok, hát azért, legyen ám mindennek, a költekezésnek is egy határa! Szóval, rengeteg pozitív élmény! Aki meg végre talált egy beszélgetőpartnert és úgy érzi, a megfelelő fórumot ehhez, abból csak úgy ömlik a szó, a panasz, leélt egy életet, máskor ez nem így volt, nem jut orvosi ellátáshoz, még hetek, hónapok múlva sem, hát uram, hová jutottunk, mivé tettek ezek minket? Én meg reagálok, persze…
A gonosz-féle bácsi az meg más. Már messziről látszik. Van ám, szép számmal! Kereng egy darabig… felturbózza magát. Hogy majd mit is mond kőkeményet ezeknek a nyikhajoknak ott! Aztán a legtöbbször úgy félig elsurranóban beszól valamit. Alapjában véve választ nem vár, nem is vitatkozni jött, talán már megszokta az élet során, hogy az nem is menne neki, amolyan muníciótlan szegényember. De most tettre sarkallja magát, úgy félig elszaladtában azt mondja az egyik ilyen pszeudohős, hogy „hullaházra kéne gyűjteni! Az ilyeneknek, mint maguk!” És huss, el. Én meg hát válaszolnék, hogy nem halni vagyunk, hanem élni, de a választ nyilván nem várja meg. A másik koma, akivel azért nem lennél büszke, ha közös fotón kapnának rajta a barátaid, odajön hozzánk, egy nagyon helyes egyetemista kislány áll velem a pultnál, és azt mondja, hogy idejött jól megnézni, hogy milyenek a hülyék! Azok a hülyék, akik aláírást gyűjtenek itt! Én meg hát megint mondanám, de már csak a hátának mondom… Testes idős néni valami ilyent szól a velem párban lévő lánynak, hogy maga egy ilyen fiatal? És nem akar olimpiát? Nem szégyelli magát? És még mondaná, de politológusnak tanuló társam már oltja is le, hogy igen, ő ilyen fiatal, és szeretne ebben az országban élni, nem akar külföldre menekülni a sokévtizednyi adósság elől, amúgy köszöni és jól van… néni elfogy fizikailag a horizonton…
Zajlik az aláírásgyűjtés, megmutatkoztak az erővonalak, ma is megúsztuk fizikai atrocitás nélkül, nagyon pozitív élmény, és közben felszólok – mivel szabad ég alatt állunk – oda, annak a felső mindentlátónak, hogy „köszönöm, Uram, valahogy mindig kibulizzuk ezt, valahogy mindig választanom kell és azt hiszem, megint a jó oldalon állok!” Ő meg visszakacsint egy felhővel, erre kicsit elkezd havazni, de azért nem annyira, hogy ne tudjuk folytatni a kalandot tovább.

2017.02.09.

Neked is mindig jön valami kéretlenül a nagy hálóból? Átok vagy áldás?
A legtöbbször előkerülő ajánlott ajándékocskám a kaukázusi Mandili Trió. A három lányka a fehér kucsmában, amint a hóban énekelnek. Helyesek, kedvesek, de hogy gyönyörű hangjuk lenne, azt erősen vitatnám. Szegény szervező, aki rájuk áldozott, hogy fog ezzel a cuccal megtölteni egy csarnokot? A soktízezer megtekintés azt jelenti, hogy mindenkinek kínjában elindul ez, ha éppen ideér, akár akarja, akár nem, és kettyen egyet a számláló. Hozzászóló, érdeklődő meg csak elvétve akad.
Felgördül a BPA hivatalos oldala. Görbicz Tamás vasárnapi prédikációját ismerhetjük meg, amelyből kiderül, hogy mivel tudjuk legyőzni az ádámi mivoltunkat és engedni Istennek. Ettől mindig egy kicsit rám tör egy más irányultsággal kapcsolatos fóbia, hogy fel kéne adnom férfi mivoltomat és magamba kéne engedni ezt a másik fazont, hát most inkább nem… annyira nem vonz a kaland lehetősége. Majd a börtönben, ha leejtem a szappant a zuhanyozóban és le kell hajolnom érte, akkor úgyis jön.
Van itt aztán ez a rendszeresen visszatérő koma, aki szakasztott olyan, mint egy minyon a filmből. Nincs rajta kék overál, nem is sárga, de a többi stimmel! Állandóan felbukkan és valami boldogságvarázsló, valami pozitívista, megtölt egész sportcsarnokokat népekkel, és azt kiáltja, hogy a jövő szép, csak szépnek kell látni. Bizakodni kell és nem nem bizakodni. Bizonyos Péter Szabó és ezrek kavarognak már a szárnyai alatt. Én meg nem állok meg neki a görgetésben, továbbengedem téríteni másokat.
Bevilágít jobbról zölddel a téglalap, amely csak egyetlen számjegynyire van a 888 nevű kikötői kocsmától, talán rokonlelkek is, szóval 777, három akasztófaszerű cucc áll a dombon és azt mondja a téglalap felirata, hogy valakinek a misztikus meggyőződése az nem magányügy… de még mennyire, hogy az!!! Az enyém is az! És nem erőltetem senkire. Halj meg hittel, vagy hitetlenül, a végeredmény szempontjából igazán mindegy. Isa pur es chomuu vogymuk. Nekem van Istenem, fogjál magadnak te is, ha kell, az enyémtől meg el a kezekkel!
Van még oldalt mindig Kim Kardashian akkorát villantott, hogy ez még…
A mindenegyben blog lila-sárga-zöld gusztustalansága meg egyenesen felháborító. Mindig bejön valahonnan ez a digitális agyhártyagyulladás. Tudnodkell, Eztnezdmeg… vajon a fényképem vagy a szövegem alapján látszom ilyen hendikeppeltnek?
Később bepottyan ide nekem ajánlásképpen a Magyar Idők… de mit vétettem, tényleg? Így ismer engem a közösségi háló? Na, kenje a hajára a mesterséges intelligenciát az oldal, ne az enyémre!

2017.02.09.

A derűs délutánokon a sárkány kint ült a teraszon és lenézett a Dunára. Tulajdonképpen elégedett volt. Reszelgette volna a körmét, de éppen nem tudta, hogy hogyan is, mert általában zsebre volt dugva a keze. Úgy meg nem lehet körmöt reszelni. Ült hát a lelátó-formájúra épített teraszon és körbe köpködte a szotyolát a lentélőkre. Alapjában véve a sárkány mindig is egy neveletlen tahó volt.
Lent, a folyó túlpartján néha lovagi páncélokon csillant meg a Nap fénye. Mivel évek óta nyögték a pikkelyes uralmát, állandóan duruzsoltak, szervezkedtek, próbálkoztak… jöttek innen is, onnan is, hogy most már aztán elég, le a gonosz sárkánnyal, aki sárkány az nem magyar, stb. Évek óta ment ez a kis lótás-futás… a lovagok különféle csapatokba álltak össze, különféle kis zászlócskákat, logócskákat, szlogenecskéket alkottak, de közös sereget, azt nem. Mindig felment valami kis nagyhangú a pódiumra a mikrofonhoz, hogy valami lelkesítőt mondjon, egyesek tapsikáltak, mások fújocskáltak, de alapjában véve nem változott semmi. És az évek csak teltek meg múltak. Így aztán, hogy a lovagok csak ilyen kis hülye bandákban rohangásztak fel és alá, meg csörömpöltek a gagyi páncéljaikkal, a lakosság egyszer csak elunta a dolgot! Elmentek ám a sunyiba, ti semmire való rozsdahuszárok! – kiáltotta a lakosság és elkezdett inkább ő maga szerveződni! Létre is jöttek úgynevezett „civil” képződmények, csupa-csupa jóakaratú, jószándékú, jóarcú emberből. Volt itt „Folyosóügyeletes Tanárok Egyesülete”, „Szőke nők a barnákért Csoport”, „Legalizáljuk a kutyákkal és macskákkal való házasságot Mozgalom”, „Kacagógerlék Védegylete”, „Indiai Vigyorgóvallás Szabadsága Tömörülés”, „Déltengerek Barátai” stb. És a sok kis lelkes, ügyes és hasznos szerveződés mindig meg is hívta egymást minden tüntetésre, aztán már mikor mindegyik csoportnak volt 5-6 tagja, akkor a szónok felhívta mind a színpadra az elnököket, főnököket, varázslókat, képviselőket, szóvivőket és reklámarcokat, és egyszer csak megtörtént, hogy a színpadra feltömörült pártok és civil csoportok vezetői döbbenten vették észre, hogy nem is maradt senki a téren, aki figyelné, hallgatná őket, hiszen mindenki felment a színpadra pózolni a közös fotó kedvéért.
Na, és a sárkány igen elégedett volt, pikkelyes zsebébe dugta a kezét és csak köpködte a szotyit tovább. Itt a mese vége…
De az ég szakadjon rátok pártok, nem lehet itt vége!!!

2017.02.07.

Luigi igazi nagy szemétláda volt. Csóró kis prolinak született valamikor, ahogy az összes Luigik szoktak, kezdetben még aranyos is, meg kedves is volt, többen emlékeznek rá, hogy átvezetett egy nénit a túloldalra… vagy vitte a csomagját… vagy valami ilyesmit. De nem is ez a fontos, később iszonyú nagy rabló lett, de főleg és elsősorban bankrabló. Elvette az emberek pénzét a bankból és másra költötte. Mert, hogy még a környék urának is megválasztották, ahogy az ilyeneket mindig. Később elvette még a várat is a hegyen, és a saját hobbijára költötte a befolyt adókat. Védte is a saját őrsége rendületlenül. Egyszer aztán már majdnem elfogyott a kizsigereltek türelme és már majdnem fel is lázadtak ellene, amikor egy ravasz húzással rámutatott egy piti kis tolvajra, hogy:
- Nézzék, ott szalad! És csokit is lopott a boltból! Meg még talán kabátot is a fogasról!
És a nép, amelyik már majdnem agyonverte a rohadt Luigit, mint varázsütésre egyből a kis tyúktolvaj után eredt átkozódva, botokkal hadonászva, komcsizva, míg Luigi vidáman a tenyerét dörzsölve tanácsadójának átadott egy zsák aranyat. A nép pénzéből, persze.
Van-e ennél korruptabb, részrehajlóbb, csalóbb kormány a földrészen? Most, hogy előszedték hirtelen az Alstom metrók ügyét, néhány kérődző, aki 10-20 éve rágja már ugyanazt a fűcsomót, se lenyelni, se kiköpni nem tudja, azonnal vette is az adást, bőszen elkezdett gyurcsányozni, hornozni, demszkyzni, meg megyózni, mert hát itt az alkalom, szolgálatba kell helyeznünk magunkat akkor is, ha nem vagyunk munkaidőben. És hát félreértés ne essék, dehogy védeném én egy percig is Demszky Gábort, Medgyessy Pétert vagy akár Gyurcsány Ferencet, Hagyót vagy Hunvaldot, dehogy, dehogy! Ha bűnt követtek el, bűnhődjenek! Ha kiderül, hogy csaltak, loptak, igenis bűnhődjenek!
De azért legyen ám már valahol jogállam! Valahol Európában, és ha lehet, akkor éppen itt! Legyen! Mert milyen jog az, ahol Simon Gábort 200 millió forint tisztázatlan vagyonért megrohanják, megbilincselik, el- és meghurcolják, Mészáros Lőrincet vagy Andy Vajnát viszont 200 milliárd tisztázatlanért meg nem? És ezt meg sem szabad kérdezni sehol, hogy miért van ez így, mert Lázár János vagy Orbán Viktor nyilvánosan kiröhög? Hol van ez arányban egymással? Ha a Simon Gábor vagy Hagyó, vagy Medgyesi Péter félék elítéltetnek, meghurcoltatnak, megaláztatnak, akkor egy Habonyt, Mészárost vagy Tiborczot a tűzhangyák közé kellene ásni egész családjukkal együtt, hogy a dolgok arányban legyenek egymással, hogy egyensúly legyen!
Vagy ekkora hülyék vagyunk és maradunk most már végleg? Tényleg?

2017.02.06.