Szép az idő, hál’Istennek. Ablak is nyitva végre! Talán majd a madárcsicsergés, tündérszárnyak susogása… de nem, valami ótvar berregés, torokhangú krákogás a kertből… mi a fene ez? Persze, egy qw, fekete troll macska. Megyek, szólok neki:
- Hát izé, wazze, nem vagy ám egy Pavarotti…
- Közöd?
- Már miért ne volna? Én hallgatom, te meg itt nyomod.
- Nem tetszik? Költözz el! Tágas a vidék!
- Ééénnn? Én költözzek el? 20 éve itt lakom! Hát te honnan jöttél és kié vagy?
- Nem vagyok senkié! A Szabad Macskák Szövetségének alapító tagja vagyok.
- Na jó, itt nincs semmiféle kampány, ott a park az utca végén, lehet ott is zúzni!
- Te, figyelj, állatbarátok, állatvédelem… megvan? Csak szólok ez első itt elsétáló macának és neked annyi!
- Mit annyi? Talán megdobáltalak vagy megrugdostalak, vagy mi?
- Mindegy az. Az én szavam számít! Fenn vagy a Facebook-on? Akkor tudhatnád, ha macskával nem illendően beszélsz, akkor percek alatt idejönnek százan, bedobálják az ablakodat, felgyújtják a veteményest, kiszúrják a kerekeidet meg a szemed, a beledet kihúzzák a szádon meg a seggeden és masnit kötnek rá, és még a sírodat is telepisálják…
- Elég! Micsoda szemtelenkedés! Ez magánlaksértés! Itt nem zabáljuk a bokrokról a kis feketerigókat…
- Te tudod… én szóltam! – mondta a fekete macska és továbbállt. Egy darabig nézegetett a járdán, aztán behasalt egy parkoló autó mellé, és várt. Sokáig nem jött semmi, ez egy mellékutca, meg egy ilyen derűs, napsütötte délután. Aztán, amikor éppen jött egy autó, ugrásra készen nekifeszült, és kb. 5 méterrel a kocsi előtt átiramodott… láttam, hogy a sofőr tátott szájjal a fejéhez kap és fékez, majd félig hátrafordul kétségbeesve, közben majdnem begurult a jobbos kereszteződésbe a sarkon. A troll meg, mint ki jól végezte dolgát.

2017.03.08.

A kisbíró abbahagyta a dobolást, körülnézett a rongyos embereken, akik lélekszakadva futottak össze a harang hívó szavára a közeli s távoli földekről.
- Közhírré tétetik! Országszerte kidoboltatik, hogy a mi boldogságos országunkban mindenki még jobban életik! Királyurunk mérhetetlen jóságában vélem és általam megizenteti, hogy a gyarapodás végtelen és megszámolhatatlan, a hit erős, és az ország minden itten élő jámborlelkű lakója az elmúlt esztendőben fejenként és átlagosan 4 millió aranyakkal lészen gazdagabb ismételten!
A nincstelen nyomorultak zavartan állottak a templom és a kocsma között elterülő téren, és nem éppen szerelmetes pillantásokat vetettek a hegyen terpeszkedő, aranytornyokkal szikrázó palota felé. Özvegy Jobbágyné fia, a kis Pisti újra elájult az éhségtől a napon.

2017.03.07.

Na, most már publikus, megint válok. Nem először fordul elő velem, szóval felülvizsgálnám megint a szimpátiámat az eddigiek felé, valami elmúlt, újat kell találnom. Na nem, nem, nem azért, mert megöregedett valaki! Állítom, fantasztikus dögös csajok vannak 40 felett, sőt, az 50+-ban is! Én meg akikkel szakítanék, azok inkább olyan huszonévesek vagy fiatalabbak, de hát így alakult. És most elmentem, úton vagyok, máshoz pártolok, mással állok össze. Nincs az eddigiek között senki, akit sajnálnék otthagyni.
Voltam már jóban ezzel is, azzal is. Mindig a lelkiismeretem súgására a hitt legjobb választásra bíztam magam, hogy mit kellene a legkevésbé szégyellnem, kiben bíznék meg a leginkább. Mára elkopott minden korábbi bizalmam. Szavaznék én akár jobbra is, meg balra is, nincs ilyen kizáró ok, csak találnék magamnak egy jó kapaszkodót. Értékek, társadalmi berendezkedések mentek tönkre, koszlottak szét az életemben. Nem szeretnék soha többé szocializmust! Viccesen romantikus mese az egyenlősdi, meg a társadalmi igazságosság, meg a dolgozó rétegek uralma, nem, soha többé a tahók bizalmatlanságát, a hozzá nem értő tökhülye vezetőket, az általános félelmet az államtól, az elszigeteltséget, az ostoba korlátokat! De nem szeretnék már ennyire devalválódott konzervatív, klerikális ostobaságban sem élni, bűnözőknek falazó, talpnyaló, lefizetett államegyházzal, törvényfeletti szemforgató disznók uralma alatt, akik csak akkor nem emberek, ha az emberség, mint tulajdonság egyáltalán szóba kerül és bizonyíthatóan kirekesztő, másokat semmibe vevő, gondolkodást és szabadságot korlátozó törekvéseik vannak. Szeretnék már szimplán csak Magyarországon és tágabb értelemben Európában élni. Minden pártot a tűz vessen fel, aki ebben akar akadályozni. Igazából az van, hogy nem szeretném az ilyen tetűket olyanokra cserélni, meg vissza. Az életem, a hazám, a velem élők élete ráment erre.
Újat szeretnék. Másokat. Bárkit, aki jót akar nekem, azaz nekünk. Mindegy, hogy mi a neve, mindegy, hogy milyen a jelvénye, mindegy, hogy hogyan hívják a vezetőit, mindegy, hogy ki finanszírozza, csak segítsen, hogy segíthessünk eltakarítani ezt a sok sarat, ezt az országnyi Kolontárt és Devecsert valahová a francba, szeretném, ha a jövő tavaszi árhullám a levonuló olvadó jéggel és elsodort szeméttel együtt elvinné a Balkánra a Fideszt, a KDNP-t, az MSZP-t, a DK-t, a Jobbikot és a többit, legyen minden tiszta a rakpartokon, kezdhessük végre a saját életünket építeni, élni újra, csak kelne már fel valahol egy reggel a Remény.

2017.03.06.

Azt írja az (állítólag) Pécsi Tudományegyetemen dolgozó biológiai szerveződés, hogy ha azok a „mocskos férgek” az ő városukba mennek, akkor majd „tojással, rohadt gyümölccsel, fekáliával” stb. fogadják őket. Ezt a bejegyzést 75 azonos kórismével rendelkező másik ilyen is lájkolja… Ez itt a világ egyik közösségi oldala az interneten, és rajta egy magyar, kormánypárti sajtóorgánum… Az illető mocskos férgek meg nem kormánypártiak, azok csak elmennének egy bemutatkozó előadást tartani a baranyai városba. Nem bankot vagy ártatlan gyerekek szerveit rabolni, nem felgyújtani a szénaboglyát, csak beszélgetni. Más nagyvárosba egy láncait vesztett Mikulás ellenprédikál, amúgy meg teljesen értetlen és éretlen bácsik gagyi kérdésekkel igyekeznek megzavarni egy lakossági fórumot… az önmaga paródiáját játszó szegényember azt firtatja, hogy honnan a kénköves pokolfenekéről van valakinek 17 millió forintja egy politikai akcióra, és hogy meri csinálni, de biztosan nem kérdezte soha, hogy másnak honnan van 17 milliárdja csak úgy mellényzsebéből minden útjába eső kacatot megvásárolni, amit csak a keze elér…
Mert szeretünk provokálni. Ez valami sport, olyan lehet, mint a bázisugrás esernyővel, vagy beülni az ellenfél szektorának kellős közepére és ott qwanyázni az ellencsapatot. Vagy az aktív eutanázia.
Amúgy mindegy, hogy melyik oldalról provokál valaki és melyik oldalt, ha már oldal. A provokátor egy perverz, egy lányiskola előtt ballonkabátot tárogató gatyátlan, akkor is, ha balról lóbál jobbra, vagy ha jobbról balra. Ugyanilyen hülye a Putyinhoz kivonuló „balos” fütyülőkórus, bár itt a fütyülő másképp értendő természetesen, meg ugyanilyen nagyon kretén a Pride-ot megzavarni kívánó trágyázó, az a kordon mögül bebuzizó elmerokkant, akárcsak egy keresztény körmenetet megdobáló vagy sértegető ellensérült.
Egyre kevésbé férünk el egymás mellett… valószínűleg túl homogének vagyunk.

2017.03.03.

- Gyere már be! Amíg kint voltál a retyón, ide pakoltuk neked a zsozsót!
- Ja, jövök már, mi van? Milyen zsozsót? Megint nyertem? Ja persze…
- Persze, hogy nyertél. Csak mondjuk, hogy tudd!
- Ja, jó, persze, mit tudok?
- Hát, hogy amíg nem vagy itt, addig is játszol. És ha nyersz, akkor iderakjuk neked.
- Rakjátok? Mit?
- Jaj, ne legyél már hülye! Te vagy a világ legokosabb embere! A legsikeresebb!
- Ja, én? Hát persze…. én vagyok a legjobb Béla!
- Jaj, a francba! Ezt se tudod megjegyezni… te nem Béla vagy, a te neved Mészáros Lőrinc!!

2017.02.28.

A kisfiú ült a járdán, egyik kezével az aszfaltra támaszkodott és elmerülten rajzolt. Igazából nem zavart senkit, bőven el lehetett férni mellette, kikerülni, ő meg csak próbálta képpé formálni a gondolatait. Néha megálltak mellette, rokonszenvvel figyelték, volt, aki meg is dicsérte, hogy milyen ügyes, nahát, miért itt koptatja el a tehetségét a színes krétákkal együtt. Mások meg máskor álltak meg, szigorúan szemlélték a gyereket, csóválták a fejüket, és néha rá is szóltak, hogy te, kisfiú, nem jó ám ez így! Azt a vonalat én máshová húztam volna! Meg ezzel a színkombinációval aztán tényleg nem értek egyet! Így teltek, múltak a napok… a kisfiú néha arra gondolt, hogy milyen sokfélék ezek a nénik meg a bácsik… a nagyarcúnak nagy lépte is van, miért nem lép át vele, kerül ki, vagy húz el a horizontra…
Néha van, hogy ideírok valamit a Facebook-ra. Volt már rá példa. Néha tetszik másoknak, néha meg nem… meg olykor egyéb csatornákon üzeneteket is kapok, hogy ezt nem így kellett volna, nincs igazam. másképpen van az, túltoltam a bicajt, no comment, meg mit képezlek én magamról, hogy mit osztom itt az észt…
Na, akkor most fellapozom a munkaköri leírásomat… keresem mindenhol a kérdéses passzust. De hülyülök ám viharosan, sehol nem találom azt a paragrafust, bekezdést, hogy csak olyan dolgot írhatok le, ami mindenkinek egyformán tetszik! Aki jogban jártasabb nálam, megmondaná, hogy hol van?
Tudod mit? Akárki vagy, mindegy, hogy hová jártunk együtt, hol dolgoztunk, söröztünk, csajoztuk, sütkéreztünk közösen, vedd úgy, hogy nem neked írtam. Elég nagy lábad van, lépd át bátran!

2017.02.27.

Szeretnél ma is kórképet a földrajzi helyről, ahol élsz és az országról, mely ott található, és amelynek állampolgára vagy? ? Mondom (idézek):
„...a Semmelweis Egyetem Medikus Zenekara jótékonysági koncertjét, amelynek teljes bevételét az I. számú Gyermekgyógyászati Klinika javára ajánlja fel. A befolyt összeget az intézmény a Csecsemő és gyermek intenzív osztályra szánt betegőrző monitorok vásárlására fordítja.”
Érted? Persze. A csóró, köztudottam alulfizetett orvos, azaz annak rügykezdeménye, a medikus zenél kínjában, hogy gyerekeket gyógyíthasson. Mert másképp nem lenne monitor ebben a veszettül erősödő, egyre gazdagodó Kánaánban. Aztán, ha zenélt néhány monitort, rájön, hogy itt nem fogja tudni a tudását hasznosítani, amiért annyi évet beáldozott az ifjúságából az egyetemen, mert nem él meg belőle és elmegy… de legalább zenélt nekünk pár monitort.
Persze, csak úgy ábrándosan kérdezném, hogy a havonta egy- vagy több millió forintot vagy még annál is többet kereső magyar labdarúgók, akik méregdrága, de töküres stadionokban rúgják a bőrt fűtött gyepen, és általában már az óvodában kétszer jártak minden osztályt, szóval, hogy ők a teljesen elfogadhatatlan teljesítményük mellett kényszerülnek-e arra, hogy mondjuk labda, fűmag vagy kapuháló megvásárlására segélykoncerteket adjanak, szájukba vett kalapokkal könyörögjék össze a pénzt az öltöző újrafestéséhez vagy szappanra a zuhanyzóban? Szóval érted.
És tegyük ehhez hozzá, hogy olyan emberek is élnek, nem kis létszámban ebben a bizonyos mesebeli országban, akik szerint ez bölcs és igazságos…
A többit meg tedd hozzá magadban magad.

2017.02.26.

- De mi a szent kutyaszart akarsz még?
- De Uram, egy Isten nem használ ilyen szavakat!
- ??? Mi az, hogy nem használ? Most hallottad, hogy mondtam, nem?
- Hát, izé… csak gondoltam, hogy nem. Mert, hogy ilyeneket nem szoktak… Az Isten olyanokat szokott mondani, hogy Hallelujah, meg Hozsánna… ha jól gondolom.
- Hallelujah??? Ez én mondanám? Gondolod, hogy magamat dicsérgetem?
- Jaj, dehogy.. . persze, hogy nem, bocsánat! Egy Isten olyanokat mond, hogy bizony mondom néktek, meg ilyesmi.
- És úgy képzeled, hogy mindig ilyen hülyén beszélek? Most így, mi itt ketten, nem teljesen normálisan beszélgetünk?
- De, persze, csak hát a sztereotípiák, ugye…
- Most úgy csinálsz, mintha nem beszélgettünk volna már korábban eleget.
- De, persze, csak hát van ez a minden emberben élő kép.
- Milyen kép?
- Hát hogy lepedőben ül az öreg szakállas, és lógázza a lábát és igen kenetteljes…
- Most tényleg, minek nézel? Valami szökött ápoltnak a Lipótról?
- Isten őrizz! Dehogy!
- Mit őrizzek?
- Ja, nem, nem úgy mondom! Csak ilyeneket szoktunk mondani.
- Miért, mit őrizzek? Mi vagyok én, hogy őriznem kéne?
- Hát ugye valami pásztor.
- Pásztor a húgod! Most szórakozol velem? Te szívtál valamit?
- Dehogy, dehogy, sok éve nem dohányzom, drogozni meg még soha…
- Na, akkor térjünk a tárgyra. Szóval mit akarsz megint?
- Tudom, hogy nem lehetek telhetetlen… hiszen mindent megkaptam, de…
- Mi van már megint, bökd ki! Nem voltál elég szép helyen?
- De, de!
- Nem voltak elég jó csajok az életedben? Soroljam?
- Nem, dehogy, nem, nem szabad!! A fele itt van a Facebook-on!!
- Na és, ők nem tudják? Álmukban lepted meg őket, vagy hogy is volt ez?
- Nem, dehogy, nem! Csak az ilyenekről nem illik beszélni!
- Nem illik? Miért nem? Ez valami szégyen? Ha kecskék vagy szamarak voltak az életedben, azokról szabad lenne?
- Jézusom, dehogy!!
- Milyen Jézusod van neked? És honnan?
- Nem, nincs, ez is csak egy mondás…
- Nem vagytok ti így testületileg lököttek?
- De, ha te mondád!
- Na, szóval, mit szeretnél?
- Ha lehetne… szóval csak azt a három napot! Woodstock, tudod!
- Hát, wazze, ezért hívtál ide? Én hülye, meg megint bedőltem! Nincs Woodstock! Vége! Elmúlt! Nélküled! Na jó, elég volt, itt hagylak! Na, szevasz… mekkora arc! – mondta az Úr, majd visszafordult 20 méter után – de azért továbbra is kedvellek, tudod? - és ezzel huss, elszállt.

2017.02.22.

Habony Árpád állampolgár egyszerű koronagondnok volt. Gondolom, a látogatók után leesett forintokat összeszedegette a vörös szőnyegről takarítás előtt, így gazdagodott meg. Ma már birodalma van, és senki, de senki meg sem kérdezheti, hogy honnan. A feladata, hogy ordenáré módon mocskoljon be mindenkit a média hatalmával. Ennyit tudhatsz róla. A kormányon lévő erkölcsőrök szerint ez dicséretes és nagyon derék dolog.
Andy Vajnának adóznia sem kell a mérhetetlen bevétel után, az csak úgy elveszik a köztudat szeme elől, valahol a senki földjén, külföldön meg cimborák zsebében landol. Nem tudsz arról semmit, hogy a köznek dolgozna bármilyen formában is. Nem is szabad tudni. Annyit tudsz a képességeiről, hogy fiatal felesége van, és nagy szivarja. A szájában.
Mészáros Lőrinc egy teljesen képtelen jelenség. Még a kóbor kutyák meg a költöző madarak is látják első ránézésre, hogy semmiféle képessége nincs, ami bármit is megmagyarázna a körülötte történő dolgokból. Minden gyógypedagógus álma, mint esettanulmány. És nem tudsz olyan dolgot mondani, amije még nincs, a külföldi focicsapattól a yachtig, kastélyokig. Tilos firtatni, hogy honnan jött, mit csinál.
Matolcsy György a közelebbi és távolabb rokonságát juttatja milliárdokért vagyonhoz, földhöz, kastélyhoz. Barátnőjével utazza be a világot a pénzünkből és párzik. Meg sem kérdezheted, hogy ezt hogy képzeli…
És…
Enyedi Ildikó 420 millió forintot kapott a mi pénzünkből. Nem titok, hogy mire költötte. Nagyon sok éve nem kapott pénzt, hogy dolgozhasson. De ezt most az utolsó fillérig megszolgálta, a belefektetett pénz busásan megtérül, a siker utáni első percekben a fél világ megvette a filmjét! És olyan elismerést szerzett nekünk, amit 40 éve nem szerzett meg magyar. De amikor a nyilatkozott, még azt is elmondta, hogy rettenetes egy országban élünk. Mindenki tudja,, hogy így van, csak van, aki nem akarja tudni.
Most Enyedi Ildikót anyázza ezért a fél ország. Nem a fenti urakat, Enyedi Ildikót. Ebből is tudhatod, hogy itthon vagy.

2017.02.20.

- Ekkora állatokat! Barmok! Olvastátok ezt itt?
- Húú, még nem! Mennyi idióta seggfej!
- Lájk. Lájk. Lájk.
- Jól megmondtad nekik!
- Tudjátok, mi a véleményem? Hányok.
- Lájk. Lájk. Lájk.
- Gyerekek, ezt biztos nem a nyilvánosba írtuk?
- Nem, biztos nem.
- Akkor jó!
- Lájk. Lájk Lájk.
- De én hányok.
- Lájk. Én is. Lájk.
- Köszönöm szépen a befogadást! Igazán csodálatos ilyen nagyszerű emberek között lenni!
- Lájk. Lájk. Lájk.
- Gyere, te is okádj velünk!
- Lájk. Lájk. Lájk.
- Ide trollok nem jöhetnek! Csak a legjobb, legklasszabb emberek!
- Lájk. Lájk.
- Olyan büszke vagyok rátok!
- Lájk. Lájk.
- Szevasztok, most dolgom van, de majd jövök! Fantasztikus volt veletek ma is!
- Jól megadtuk nekik! Csupa hős. Istenem, ha mindenki ilyen nagyszerű lenne, mint mi, nem tartana itt az ország!
- Jól mondod!
- Lájk. Lájk. Lájk. Lájk.

2017.02.20.