Csak azért így, mert ezt valószínűleg megint csak magamnak írom, akiket érint, akikhez szólna, azokhoz nem jut el. Nem azért, mert nem találkozom velük naponta, hanem azért, mert nincs közös kommunikációs rendszerünk, amin keresztül megérthetnénk egymást.
A kéregető nőnek nem annyira megalázó, hogy vettem neki két fánkot az újbudai központ aluljárójában tegnap hazafelé. Megbeszéltük, éhes volt, megkapta. Neki ez egy kényszer, hogy ezt kérje és ezt kapja tőlem. De neked, kedves veterán kortársam, neked igenis megalázó, ha rendszeresen eladod a lelkedet egy leértékelt cipő áráért az ördögnek. Aki ilyenkor leguggol hozzád, kezet fog, megpaskolja az arcodat és szelfizik veled egy jóízűt, amit kitesz másnap a reggeli Lokálba. Majd újra hazamegy a rablott vagyonból épült várába, miközben te maradsz Európa egyik legkisemmizettebb nyugdíjasa továbbra is. Csak a valódi statisztikákat kellene megnézned, az igazat mondó forrásokban. De te talán nem is tudod, hogy milyenek a valódi statisztikák valódi számai, annyira ellepett már az állami propaganda hitvány félrevezetése. De legyünk egészen őszinték: el sem hiszed. Hiába próbáltam meg magyarázni párszor, a piac előtt, a sorban állásoknál, az idősek otthonába vagy a kisközértben, nem, nem érted. Hogy a te hiányzó pénzedből tartanak fent hivatalokat, intézményeket, akik álhíreket gyártanak azért, hogy ebben az elképesztő tudatállapotban, garantált tudatlanságban tartsanak téged. Csak széttárom a kezem és nem hiszek a fülemnek, amikor beszélgetünk. Vagyis beszélgetnénk, mert én még hajlandó is lennék rá. Beszélgettem volna akkor is, amikor aláírásgyűjtő pultnál álltam, te viktoroztál meg hazaárulóztál egyet és elrohantál. Mert nem értetted, amit mondok. Mindig megpróbáltál inkább megsérteni, amikor segíteni akartam. Amikor azt a képtelen dialógust folytattuk az idősek otthonában, amikor azt mondtad, hogy az Orbán Viktor milliárdokat ad az egészségügynek, de jön a Gyurcsány és elveszi azt. Amikor a hentes előtt álltunk a pultnál, és te azt mondtad, hogy az Orbán Viktor szerencsére kikergette a négereket az országból. Vagy amikor a hosszú sorban álltunk, te a járókereteddel botladozva az iskola tornatermébe igyekezvén, hogy a helyi Döbrögi egy kis sütőporral meg Balatonszeletkével kiszúrja a szemed, amiért te a maradék szemeddel még hálakönnyeket is hullattál… hát ezért nincs közös nyelvünk, ezért nem értenéd ezt itt, még akkor sem, ha olvasnád.
Abszolút költői kérdés lenne, ha megkérdezném, hogy mi lenne, ha ezt egy német, osztrák, francia vagy holland nyugdíjassal tenné meg a saját uralkodója… nem, tudjuk, hogy nem értjük egymást. Azok a nyugdíjasok felszállnak a hajóra és elmennek egy kis tengeri pihenésre, a fedélzeten heverészve a nyugágyakon, amíg te hétrét görnyedve Tapló képviselő úr kezét csókolod egy marék krumpliért. És most még utalványi is jön, igen, lehet megint éjszakai imákba foglalni a kedves uralkodó nevét…
Én akkor ezt most feladom, boríték és bélyeg nélkül. Tudatában annak, hogy soha nem érkezik meg a címzetthez, simán elmegy a feje mellett…
Üdvözlettel
egy másik nyugdíjas

2019. augusztus 23.

- Nem jó, mert azok azt mondják, hogy hajnali kettőkor született, amikor az igazság az, hogy délután háromkor!
- És nem is télen született! A pásztorok csak egy könnyű ruhában vannak a képeken!
- Dehogyis… fehér elefánton jött és kék színű volt.
- Hát, ahogy vesszük... mert először a lótuszvirágon ült.
- Lótusz nincs is a sivatagban! Ott született!
- Te elismered a szentháromságot vagy nem?
- Én a festett képet, meg a bálványt nem tűröm! Csak a puritán tisztaságot.
- Én ortodox vagyok!
- Na, én meg neológ vagyok!
- Én meg kronológ!
- …én monológ! Mi meg patológok!
- Én meg csak úgy lógok.
- Mi tizenheted napi csütörtökisták vagyunk, az egyetlen és igazi!
- Mi magashegyi síiták vagyunk!
- Mi meg nappali szunniták!
- Mi meg kármeliták!
- Mi ferencesek, mi pálosok, mi meg kevinisták…
- Mi meg taoisták! Hát aztán!
- Valamennyien szélhámosok vagytok! – mondta Isten, akivel errefelé sétáltunk éppen.
Erre mind elhallgattak és ránk néztek. Érdekes kép ez… mint egy kimerevített velencei karnevál, valami nagy-nagy hatásvadász szünetet tartva. Isten mezítelen, mint mindig, hogy is lehetne másképp, mi a fenét csinálna a ruhatárával, már hogy állna rajta egy suhogós tréning vagy egy kiskosztüm, ezek meg ott csak néztek megrökönyödve, mindenféle prémben és palástban, csuhákban, aranyköntösökben, kaftánban, bíborban és bársonyban, fekete malaclopóban, a fejükön a legkülönfélébb alakú mókás dobozokkal, koronákkal, meg volt több is, akinek valami rátekert törülközőféle burkolta a haját, mint a nőkét hajmosás után, másoknak meg abrosz vagy függöny van a fejére, vállára terítve, szóval, egy darabig vörös fejjel nézték, csak nézték ezt a ruhátlan hajléktalant, akinek a jogos és teremtett otthona az egész világegyetem, aztán csak megtörték a csendet, hogy
- Na és??? – mondták szinte kórusban, de különböző nyelveken – Közöd?? Te hitetlen kutya! – és vadul rázták hozzá felekezeti malacperselyeiket, mint a rumbatököt.

2019. augusztus 21.

Nemrégen fejeződött be a beszélgetés a TV-ben Orosvári Zsolttal. („Van-e, ki e nevet nem ismeri?”) Talán mindenki tudja, talán nem mindenki., hogy az „ágyat az anyukáknak” dicső, de sokszor magányos harcosa most a kórházakba szereltet fel klímaberendezést, nem állt meg, teszi a dolgát tovább. A pártállam helyett, sőt, sokszor annak folyamatos akadékoskodása ellenére. A neten megjelent néhány cikk róla megint, omladoztak és gratulálgattak a hozzászólók, „szlává gerojam!”, zengte a nép, és visszahuppant a fotelbe és qwra nem csinált semmit továbbra is. Én beírtam ide meg oda, amit meg én szoktam, hogy emberek, nem lájkolgatni, szívecskézni, hülye integetős kutyusokat teszegetni, hanem támogatni, csinálni, tenni, ahogy ő! De ez, ahogy máskor, baromira senkit sem érdekelt. Előtte nem sokkal Borgula András volt a képernyőn, éppen szóba is került, hogy nem ő, nem áll le, folyamatosan csinál valamit jobbít és javít, vasárnap Heti Betevő, hétköznap mindig más, nem áll meg az élet, zajlik, idő sincs semmire. És azért van még pár ember, aki ingyen TV-t, ingyen bicikliket csinál, oszt rászorulóknak, ezt is mindig megtapsolja az árok széléről a nép, aztán visszafekszik és alszik tovább. Juhász Zoli. a shepherd hetente elmondja, hogy emeld már fel a segged, és csinálj valamit, mert végünk lesz nemsokára, na, ezt is megosztja a semmittevő, és azt hiszi, hogy ezzel már csinált is valamit, mert jól megvakarta a szervét.
Pár hónapja egy csoportban megint leírtam a szokásos szövegemet, hogy nekünk, magyarországi magyaroknak megvan a szokásos védekező dumánk genetikailag, hogy miért nem csinálunk semmit. Hogy csak beszélünk róla meg sopánkodunk. Most is látom azt a szöveget, 77-en lájkolták, 16 megosztották… úgy van, igaza van, tényleg… erre bedobtam egy konkrét témát, hogy na, akkor itt van. tessék, a János Kórház lépcsője, amin egy ember ki fogja törni a nyakát nemsokára. Csináljuk meg! Mit is mondjak, perceken belül kitalálták a 41. meg a 42. kifogást, hogy miért nem csináljuk meg. Ilyen ez.
Szóval, most akkor éljenezzük meg, de tényleg Orosvári Zsoltot, mert tényleg megérdemli, aztán a tapsika után lehet hazamenni, és magára marad, mint Sándor Mária a tér közepén.
És mi lenne, ha egyszer nem így lenne?

2019. augusztus 16.

Elég ritkán láttuk. valahol a mélyben volt mindig, mint valami Drakula, és olykor előjött. De leginkább a megtestesüléseire emlékszem. Fogalmam sincs, hogyan kerültem arra a gyűlésre, én nem voltam MSZMP-tag se azelőtt, sem azután, de mégis élesen emlékszem a következőkre: Lepkó elvtárs összehívott valami gyűlést, fekete overálban volt, az orvosok meg a nővérek meg fehérben, és Lepkó elvtárs valami noteszből eligazítást tartott, hogy hogyan kell az orvosoknak még jobban gyógyítani, a nővéreknek meg betegeket ellátni. Meg, hogy milyen ebben az irányban a szocialista megközelítés. Lepkó elvtárs volt a fűtő a MÁV Kórház azon részlegénben, és ő volt a párttitkár is. Mindez a 70-es évek elején volt… de a napokban-hetekben valahogy megint szóba került és fűt, motoz a fejemben. Aztán a következő munkahelyemen az az elvtárs, aki behívott az irodába, és azt mondta, hogy ej, nem lesz ez így jó, hogy én nagy nyilvánosság előtt március 15-ét tartom a legnagyobb magyar ünnepnek, amikor pedig az április 4. az! És jó lesz, ha ezt én is tudom, mert tovább akarok tanulni, igaz? De hát így éltünk, te is, meg én is, minek is mondom ezt az egészet… talán volt, aki nem is élt még akkor.
Régen volt, elmúlt… nem múlt el. Itt van újra. Valamilyen elvtárshoz megint igazodni kell, mert, ha nem igazodsz, akkor bajba is kerülhetsz. Elintéznek, hogy ne kaphass ezt meg azt, lejáratnak, kicikkeznek, megírják rólad, hogy öregasszonyokat és halottakat molesztáltál, kétszer megbüntet a rendőr, és ezentúl már a bejegyzéseidet is figyelik a Facebookon.
A püspök úr dönti el, hogy ki legyen az igazgató az iskolában. Feltételezem, hogy püspök úr annyit ért a tanításhoz, mint hajdú a harangöntéshez, azaz Lepkó elvtárs az orvosláshoz. De megmondja és dönt, mert felkenték rá. Ahogy a cölibátusban szenvedő is igencsak ért a házasélethez, meg a gyereknevelésről is megvan a nagyon markáns véleménye. Hát talán azért, mert hogy ő egy Jolly Joker, meg polihisztor. Mindenki, aki elvégez valami ideológiai szirszart, az rögtön érteni kezd mindenhez. Legyen az Marxista-Leninista Egyetem, vagy bármilyen teológia. Azt mondta a teológiát végzett nagyúr az egyik minisztériumban egy másik minisztérium szakképzett képviselőjének, hogy „te nem vagy az a szint, aki tárgyalhatnál erről a kalocsai érsekkel!” és közben fickósan rám is kacsintott, mert úgy vélte, hogy nyilván egyet is értek vele. Hát nem értettem egyet. Csak nem voltam olyan karakán, mint a másik minisztérium csaja, aki odacsapta az asztalra az anyagot és „akkor izéljétek meg” felkiáltással kiment a teremből. De nem, nem, nem!! Minden hasonlat sántít! Itt valami nem stimmel! Tegyük hozzá az igazság kedvéért, hogy Lepkó elvtárs dolgozott! Tényleg! Az egész házban meleg volt a keze munkája nyomán. Azért ez mégis csak egy különbség…
Mi lenne, ha ebben az országban egyszer végre nem ideológusok mondanák meg, hogy ki mit csináljon? Ne csak azt emlegessük, hogy tökhülye fideszes minisztereink vannak, a szélsőséges idióta tízparancsolattal akar gyógyítani, és röhög közben, a keresztény főideológus meg szórakozásból lövöldözi halomra az állatokat, más produktív tevékenységéről nem is tudunk, vagy az egyházi talajon sarjadt feketehülye Takaró most gyalázza át a magyar gyerekek tanrendjét, meghatározva ezzel, hogy ki milyen értéket képvisel és milyen mértékben lehet a hazához hűen lebutított… mert voltak itt nekünk tökhülye és simán alkalmatlan MSZP-s minisztereink, államtitkáraink is, regimentszám.
Szóval, csak úgy esti mellékgondolatként… mi lenne, ha nem ideológus főhülyék szívnák a vérünket, kormányoznák a nemzet hajóját, hanem szakemberek? De most tényleg… hülyeséget kérdeztem? Akkor bocs…

2019. augusztus 14.

- Donáth Anna és Cseh Katalin ment az utcán és közben minden szembejövő kamasznak benyúltak a nadrágjába és megráncigálták a fütyijét. Meg lányokat is zaklattak, persze. Egymással meg leszbikusok. Írtad? Na. Ezt kellene, hogy valaki tanúsítsa. Van ilyen gyerekünk?
- Van, persze, a keresztény ifjúsági tagozat tizenhét leventéje be van erre tanítva. A papok karmaiból szedtük ki őket, tudják, hogy megy ez, részletesen… Az egyiknek még fotója is van arról, hogy ezek a momentumos némberek bevonszolják a bokorba és megerőszakolják.
- És írjátok hozzá, hogy a Cseh Katalin meg akarta ölni a magyar magzatokat is...
- Azt már írtuk.
- Nem baj, most írjátok újra, hátha elfelejtették.
- De vegyük hozzájuk a Dobrev Klárát is.
- Az mit csináljon? Erőszakoljon vagy magzatot öljön?
- Valami betegséget terjesszen, szándékosan.
- …szán-dé-ko-san. Mikorra legyen?
- Hát csináljatok valami laboreredményeket, aztán majd leközöljük…
- Miket lépjünk még? Az idő rövid, nyakunkon a választások.
- Lehetne például az, hogy a civilek, akik kaját osztanak a rászorulóknak, mindig elkapnak néhány hajléktalant a Klauzár téren és orális szexre kényszerítik őket a bozótban.
- És tegyük hozzá, hogy AIDS-t is terjesztenek!
- Karácsony Gergely? Elég a parkolás-maffia?
- Nem, arra már van, hogy kutyákkal párzik és két kutyától is van már leleplező interjúnk…
- És mennyiért esküsznek meg erre az áldozatok?
- Ó, semmi probléma, már két üveg sörért is. A kutyák velőscsontért.
- De nem vetjük el egy kissé a sulykot? El fogják hinni ezt a sok baromságot?
- Kicsodák??? Ezek?? Akik egymást járókerettel taposva sorba állnak hajnalban egy Balaton szeletért meg egy zacskó sütőporért? Miközben Európa legszegényebb nyuggerei? És még hálakönnyeket hullatnak? Nyugi, ezek bármit, bármikor…

2019. augusztus 12.

Amikor Gajdics Ottó megpróbált buzizni valamit, emlékszem, olyan pozitív ellenreakciókat váltott ki, hogy a Pride nem győzte naponta közzétenni, hogy hány ember sietett villámgyorsan és egyre növekvő összegekkel támogatni a melegek fesztiválját, folyamatosan ketyegtek a számok, gyűlt a pénz és rendszeresen ki is írták, hogy „köszönjük, Gajdics Ottó!”
Most, hogy Boldog István nyomta itt az útszélit az üdítőipari óriás ellen, látható mindenki ész nélkül elrohant Colát venni, hogy kifejezze tetszését, pontosabban nemtetszését. Elég egy Vésey Kovács Lászlónak homofóbozni egyet a homokozóban, máris nyertek a melegek az ügyüknek újabb szimpatizánsokat. És nem azért, mert a fentiek csúnya emberek. Vonatkoztassunk el a külsőtől. Hanem azért, mert olyan vállalhatatlanul rosszindulatúak, amihez éplelkű ember nem társul. Amit első halásra elutasít. Mert van az figura, akit meghallgatva azonnal azt mondom, hogy inkább leszek meleg, cigány, muszlim, zsidó, szerb vagy román, vagy bármi, mint egy ilyen.
Most úgy ebbe belegondolva ne mondja senki, hogy ezek a ravaszok titokban nem a Coca-Cola vagy a Pride fizetett ügynökei. Mert nem csodálkoznék…
Ma délután az előttem fizető hölgy a Allee aljában lévő Intersaapban vagy 40 üveg Coca-Colát vett, és láthatóan nagyon büszke is volt rá, mosolyogva nézett körül, mint aki reméli, hogy sokan látják…

2018. augusztus 10.

akadémia = az értelmiség a munkás-paraszt szövetség ellensége
bűnüldözés = nem csatlakozunk az Európai Ügyészséghez, mert az bűnt üldöz
családbarát kormány = családok ezreinek kilakoltatása
demokrácia = közpénzből választási csalás
egészségügy = a tízparancsolat és a ráolvasás gyógyít
egyetemi tanár = Orbán Ráhel, Németh Szilárd
ellenzék = nemzetárulók, mert mindig leleplezni, hozzászólni akarnak
hagyományos magyar vendégszeretet = kutyákkal üldözés, éheztetés a határon
hazafiság = éjszaka maszkban, kapucniban rongálás
hála = dögöljön meg a Merkel, meg a Soros, meg a Brüsszel, és mindenki akiknek a pénzéből élünk
igazságszolgáltatás = Tiborcz István, Farkas Flórián szabadon jár-kel
illiberális = minden a miénk, 100 évre titkosítjuk, te még csak meg sem kérdezheted
jobban teljesít = a legszegényebb ország a leggazdagabb állami rablókkal
keresztényi szeretet = senkit nem akarunk itt látni rajtunk kívül
kormánymédia = propagandaminisztérium által gyártott kamuhír, ezer vesztett becsületsértési per
környezetvédelem = nem csatlakozunk a műanyagok uniós tilalmához
környezetvédelem (szinonima 2.) = halomra lőni minden erdei vadat
a legkeresztényibb ország = a pápa egy liberális hülye
magyar ipar = német autógyárak, olcsó magyar munkaerő
manna az égből = a főnök szotyolát köpköd a díszpáholyból vagy valamelyik repülőgépéből
nagy, fehér, magyar, hetero férfi = kis dagadt, homofób, rasszista seggfej
NATO = a szövetség tagjaként az oroszokkal való sunyi paktálás
Nemzeti Konzultáció = mindegy, mit válaszolt, úgyis mi nyerünk kétharmaddal
nyugdíjprémium = zacskó sütőpor és egy Balaton szelet
szociális támogatás = megtiltjuk a hajléktalanságot
új értelmiség = Boldog István, Farkas Flórián
új irodalom = patkányozós, homofób, rasszista, irredenta, soviniszta stb.
új zsoltár = hajrá Vidi! Hogy azt a jó qw anyádat, te botlábú paraszt!
üvegzseb = az a Gyurcsány vóóót!
vallásszabadság = itt aztán nem lesz mecset, hogy rohaggyanak is meg!

2019. augusztus 07.

Lassan alkonyodik. Csak pár szót de beszélgetünk, a nő ül a padon és szoptatja a kicsit. Én meg éppen kijöttem az imaházból és ezért a világ legtermészetesebb módján szóba is elegyedünk. Nincs ebben semmi feszélyezettség, a lét legnormálisabb helyzete, csak annyit jelent, hogy ő is ember, meg én is az vagyok. De ő lelkésznő. És nehezen kifejthető módon nagyon tisztelem.
Pár perccel korábban bent, az imateremben szót váltottunk egy sorstársammal. Ő is római katolikus, szerencsétlenségére. Aztán megbeszéltük, hogy mindketten mennyire szégyelljük magunkat, hogy mivé is lett mára ez az egész keresztény világ… Szóba kerülnek a zsidók, az elmúlt és az élő rendszer, az embertelenség, az álságos hitványság… az elveszett hitek, az erkölcsi csődbe zuhant egyházak. A királypárti megyéspüspökök megalkuvó aljassága, a másik oldalon a Takaró-tesók térnyerése, a Hegedűs-félék antiszemita nácizmusa, és minden fronton az embertelenség. Itt meg… de hiszen ez a Mandák Ház, az evangélikus gyülekezet háza, ők az eredeti hit, az embert valló, a kérdés nélküli szeretetet vallók egyháza, akárcsak Iványi Gábor házai pár utcával arrébb. Valahol itt kell keresni azt, amiről mások aranyzsákokon ülve félrebeszélnek. Az igazi, a valódi itt lakik, ezekben az utcákban, ezek között a falak között, aki nem éheztet, kiutasít, elítél, bűnösnek titulál, hanem segít, enni ad, fekvőhelyet, támaszt, lelket. Bolba Mártáról el is hiszem.
Később, amikor már sötét lett, megtaláltam a magam grálját, egy közönséges üvegpohár volt, bort töltöttem bele és visszalopództam a sötétbe burkolt imaterembe. Emlékeztem rá, tudtam, hogy hol van az oltáron a feszület, és tudtam, hogy itt van ő is. Ebben a teremben. Ezt el is mondtam neki. Tévedhetetlenül odamentem a sötétben és odaérintettem a poharat a kereszthez. Aztán megittam a vérét. Valahogy itt kezdődik minden. A hit, hogy nem vagy egyedül, hogy találsz egy pontot, amibe belekapaszkodhatsz, hogy vannak még jó utak, jó irányok is…

2019. augusztus 01.

- Szia, na mi van, voltatok valahol nyaralni?
- Ó, hát csak itt, Kalewandrában. Tudod, már régóta szerettünk volna…
- Kalewandrában?? Hááát, nem egy nagy szám… mi hétszer voltunk, persze, nem mindig ugyanazokkal, de már egy kicsit sok… és a Hózentróger Múzeumot láttátok? Neeem? Nem néztétek meg? Akkor mi a fenét csináltatok egész nap? Ott van a dísztér mögött, ahol a megfeszített Mária-szobor van. Hogy mit nem? Sehol máshol nincs megfeszített Mária-szobor, csak itt! Ennyit se tudsz? Nem volt nálatok térkép, vagy mi? Nincs okostelefonod? Na, és hol ettetek? Mi mindig az öreg Krotondosnál! Imádom!! Megvan még az öreg? Meg az a nagy tarka kutyája… hogy is hívták? Na mindegy… szóval oda jártunk, mert ott jó a csantonáj! A Palacontára jártunk ki minden este, délelőtt meg ott vásároltunk be. Várj, mutatok képeket. Küldöm. Ez itt a kis Guszti, ahogy labdázik a nagymamával, egyszer volt, hogy így mentünk együtt, ez meg a Veronika, na, az meg a Lajosék harmadik lánya, mit csináljak, ők is odajártak egy időben, de már nem beszélünk velük... várj, keresek még, küldök még… itt iszunk a tóparton. Hahaha… a Gazsó lehúzta a gatyáját… mindig röhögünk rajta, ha meglátjuk! A Guszti meg mindig odakakált, ebbe a bokorba, ezt azért fényképeztük le… van ám még! Ezek itt nem tudom kik, na mindegy, de ez is ott készült, ja, megvan, ezekkel utaztunk át Drapárára. A legtutibb hely a világon! Itt a Lajos fürdik, ott azon az anyósom gumimatracozik, meg van egy csomó, amikor traktánokon lovagolunk! Mind! Az de nagyon jó volt! A Géza lánya leköpte az egyiket és mekkorákat röhögtünk… várj, küldök még!! Te, mi van, azt írja, hogy betelt valami rendszer… nem tudsz több képet fogadni?? Milyen előfizetésen vagytok? Vagytok a középkorin?? Hahaha, jót mondtam, mi? Középkori… ezzel a Jenőéket is mindig megnevettetem! Nem is volt még internet! Hahaha! Na mindegy, a városról is küldök majd, meg a nyolc évvel ezelőttieket is beszkennelem! Valahol megvannak ám CD-n! Na jó, majd találkozunk!! Jaj, nagyon fog neked is tetszeni! És veletek mi van? Voltatok már nyaralni?

2019. július 31.

Azért akadnak még néha képek a nyárból, ha az ember turkál rovat
A képen egy ismert közszereplőt rejtettünk el. A felvétel egy krakkói bazár forgatagában készült és gondolathullámokat vet. Mondjuk, hogy én, a pult másik oldaláról spirituális kapcsolatba lépek a közszereplővel, akit talán Dzsepettó mester faragott így örökbe. És így gondolatilag beszélgetünk.
Ő: - De mi a f*t keresek én itt?
Én: - Hát, nos, izé… talán, mint művészeti termék, kiállítási tárgy, árucikk, miegymás…
Ő: - Akkor vegyél meg!
Én: - De hát mit csinálnék veled? Jó lenne, ha a lakásomban, otthon kérdeznéd ugyanígy, hogy „mi a f*t keresek én itt?” Én nem szeretném állandóan ezt látni…
Ő: - De itt ülök egy polcon egy törülközőben és mindenki bebámul a törülközőm alá.
Én: - Nem tudom, hogy ülsz ott, mert láthatóan már halálod után vagy. A sebeid mintha erre utalnának. Mi ez itt, sziklasír? Vagy már fel is támadtál?
Ő: - Hát ezen gondolkodom éppen.
Én: - Ha meg feltámadtál, mi a manónak hordod még mindig azt a koszorút? Nem fáj?
Ő: - Nem jön le, haver… ráfaragták a fejemre.
Én: - Akkor ráfaragtál!
Ő: - …de ha nem hordanám, nem ismerne meg senki. Így hátha megvesznek mégis.
Én: - De miért nem jó itt?
Ő: - Hát... ha megnézed a polcokat, gagyi angyalkák, kertitörpék, játékmackók… meg még egy egész klezmer-zenekar is… na, ezért ülök ilyen Rodin-i pózban.
Én: - Gondold azt, hogy forgatási szünet van és a lakókocsid előtt ülsz valahol Hollywood mellett valami sivatagban és nemsokára jön a rendező asszisztense, hogy mássz vissza a keresztre, jelenet indul, csapó!
Ő: - Ez jó ötlet! Tetszik!
Én: - Bocsáss meg, mennem kell… csinálhatok rólad egy képet?
Ő: - Persze, csak nyugodtan! Aztán tagelj be engem is, ha felraksz a Facére!
Én: - Meglesz!
Ő: - Mindörökké, ámen!
(mindez persze lengyelül zajlott és körülbelül így: - Wrtzysktretwzy klterwrtzyktry lokrtwcywrturtysky brahnyretwyckery…)