Szeretném, ha velem együtt elhatárolódnál minden aljasságtól! Sietek leszögezni, hogy minden plakáttépkedés, lefújás, rongálás, ráírt mocskolódás undorító dolog, akárki követi el, akárki ellen. Teljesen mindegy, hogy a kormánypárt, vagy az ellenzék vagy titkos harmadik háttérhatalom, a becstelen az becstelen, az éjszaka lopakodó kártevő csak egy alacsonyabb rendű létforma, bármilyen színű. Viszont tegyük hozzá, ha mocskolódó plakátot látsz bárki részéről, olyant, ami nem pozitív üzenettel bír, hanem másokat járatna le, azt jelentsd, fényképezd le, tépd le, tüntesd el, a hűlt helyét hintsd be sóval… valahogy vissza kellene nyernünk a becsületünket és a méltóságunkat.
Ugyanígy elhatárolódom minden olyan aljasságtól, ami az ellenfeleket primitív, koholt vádak alapján próbálja besározni, családjukat járatná le, feketítené be, alantas módon vájkálna a magánéletében.
Legyen a választásunk olyan, hogy mindenki jeleníthesse meg magát, látható lehessen mindenki más számára, azonos feltételekkel mérkőzhessenek a felek, ugyanannyi állami forrás jusson minden jelöltre és mindegyik álljon ki emelt fővel egy vitára, megmérettetésre a választók elő, hogy valóban a lehető legjobb kerülhessen ki a közvetlen összehasonlításból. Bátor, látható, becsületes emberek közül szeretnénk választani!
(Utópia rovatunkat olvasták…)

2019. szeptember 15.

Amikor a nőnapon különféle pártok kisebb-nagyobb csapdákat állítottak a téren, a hajtásba betévedt nőstény egyedeknek alig volt esélyük, hogy úgy átszlalomozzanak a túlsó térfélre, hogy valamelyik ünneplő el ne kapja őket, a narancssárgulók meg éppen csokisdobozt osztogattak. A dobozkán rajta is volt a regnáló földesúr neve, és persze ez így még nem elég, alá is kellett írni a csokifanoknak a papírt, hogy éljen a földesúr. Szépen, sorban, minden adatukat. Kérdeztem is, hogy ugyan ezt mivégre? Hát, hogy jobban megismerjük egymást, hogy tarthassuk a kapcsolatot… - mondta nagyon kajánul a gyűjtő, miközben írta ki egy néni összes adatát.
Amikor Újbuda polgármestere azzal alázta a kerület élemedettkorú lakosságát, hogy kis zacsi sütőporért és egy, azaz 1 darab Balatonszeletért álljanak hosszú sorba, amit némi liszt kíséretében narancssárga szatyorkában lehetett átvételezni, mint a jegyrendszerben a döglött ló húsát, akkor én is sorba álltam, benne lévén a korban, és próbáltam a Facebook-on társakat találni, hogy ajánljuk fel, mert hátha van, aki jobban rászorul, akkor bemutattam a kerületi 60+ kártyácskámat, ami igazolja, hogy igen, én vagyok és agg testemet elvonszoltam ide a könyöradományért, akkor egy bőséges listát töltöttek ki rólam és minden szerencsétlenről, különös tekintettel az elérhetőségeinkre… és ezt ugyan mivégre, kérdeztem a mindig magamnál hordott, erre a célra rendszeresített naiv arcocskámmal. Hát, hogy jobban megismerjük egymást, fel tudjuk venni egymással a kapcsolatot és tudjuk, kire számíthatunk, jött a cinikus válasz. Egyébként kipróbáltam, elvileg, hogy használják-e ezt az összesítést, átmentem egy másik iskolába, és megkérdeztem, hogy mi van akkor, ha én, pofátlan, rakoncátlan nyugger, végigjárom a kerületet és mindenhol felveszem a kis alamizsnaszatyrot és így illegális anyagi gyarapodásra teszek szert? Hívtak egy főilletékest, aki némi gondolkodás után megválaszolta, hogy hát egy-két nap múlva úgyis kiderül! - mondta szigorúan. És? – röhögtem el magam – visszaveszik a Balatonszeletet? Hát azt nem, ugye, de azért mégis…
Amikor már régen befejeződött minden aláírásgyűjtés, mindenki leadott már minden cuccot, ajánlást mindenhová, a narancssárgisták akkor is buzogtak a piac előtt, a migránsoktól rettegő agyonhülyített öregasszonyok fürtökben lógtak a pultokon még mindig, és csak ontották, ontották az adataikat. Azok meg csak söpörték, söpörték be a kis zsákjaikba…
Amikor időköz választások voltak, a két Tabaki, akik az állampárt részéről az asztalnál ültek és érdekes módon igencsak pertuban voltak az elvileg állami alkalmazott közszolgálatiakkal, konkrét lista alapján vadászták végig a környéket, csapták be az írástudatlan szegényeket a rémhírekkel, és néha még össze is röhögtek, amikor amazok betántorogtak a szavazóhelyiségbe, és bután kérdezték, hogy hol kell aláírni azt, amit mondtak, hogy kell, vagy mit kell behúzni., akkor a sakálok személyesen sugallták, majd buzgón farkcsóválva gratuláltak egymásnak, hogy ezt az utcát is jól megdolgoztuk… a listájuk alapján.
2019. szeptemberében kikerült egy kép valahonnan valahová, hogy Pikó András polgármesterjelölt kampánystábja számítótógépet használ… valamire. Számítógépet!!! Amikor a király éppen most jelentette be új államformánkat, a digitális feudalizmust! És a rendőrség másodpercek alatt megszállta a kampányhelyiséget, mert itt az adatokkal nyilván visszaélés történt…
Érted??? Érted, vagy nem érted? Ha nem érted, én már nem tehetek semmit érted!

2019. szeptember 14.

- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megemlékezzünk eleink nagy dicsőségéról, akik itt harcoltak és vérükkel festették pirosra a füvet és az itt csörgedező Parenyica vizét! – mondta vitéz Tornyatarjai-Mongúz Stég címzetes helyettes államtitkár, miközben leleplezte a 74 méteres Karangázus emlékművet, melyet 47 milliárdból állított fel a Monumentális minisztérium Szoborállítási államtitkársága – Ezzel történelmi folytonossági hiányt tapasztunk be sorsunk nagy könyvében, amely idáig méltatlanul eltagadta a feltörekvő ifjú nemzedék előtt a vizanézekkel vívott sorsdöntő csatát.
- Csakhogy ezen a helyen akkor egy békés vizanéz falu állt! – mondta a 17 fős hallgatóságból az egyik ember, akit senki sem ismert idáig – Nem volt itt semmiféle csata 844 éve, itt egyszerűen népírtás folyt! – kiáltotta keserűen…
- Hogy merészel… - sziszegte a címzetes helyettes – Ki engedte ezt ide?
- Magukat ki engedte ide? - kérdezte a vizanéz – ez a hely Vizanéz Autonóm Terület Nagy Szaroszján óta, és ezt azóta sem változtatta meg semmiféle törvény vagy rendelet!
- De úgy ám! – mondták az újabban érkezett vizanézek, akik most jöttek le a dombról, vizanéz zászlókkal és nem látszottak nagyon barátságosnak.
- Tengelice, tengelice! Itt lila ökörszem! – kiabálta a vitéz helyettes a karórájába – Erősítést kérünk!
- De, ti rohadt vizanézek elmehettek a falutokkal a lóvérbe! – mondák a tabondok, akik direkt erre a napra utaztak vissza az őshazába – egy tabond temetőn állt a falutok, minden nap meggyaláztátok az általatok megölt halottainkat a hülye táncotokkal a tűz körül! A sírokon táncoltatok, ti görények! Ti meg adjátok vissza múzeumotokból a kirabolt sírjainkban talált csontokat! – fordult a vitéz államtitkárhoz – az ősanyánk feje nem egy nipp egy vitrinben!
- De nem tiéd, sem te, sem te, sem te! – morogta fenyegetően egy hordányi ősember, akik éppen kitörtek az idő erdejéből – itt Zung törzs vadász, itt nem szobor, itt ős hal meg mienk! – és megcsóválták a parittyákat.
- Raorrrr! Graorrr! – mondták a barlangi oroszlánok és kardfogú tigrisek, akik szintén erősen vitatták a hely tulajdonjogát…
*****
- Akkor most mi a kányát tanítsunk? – kérdezte kétségbeesve a történelemtanár, amikor meglátta az új, nemzeti tankönyveket.
- Ne törődj te azzal! – mondta a bekattant szakállas öreg – majd mi mindig megmondjuk neked! Csak az igazságot, édes fiam! Meg azt, ami hazafias! Írd: Szűz Mária egy magyar parasztlány volt, aki erősen óvta nemzeti erényeit… később meglátta őt egy székely pásztorfiú Csobotfalván, oszt űzőbe vette. Kettőjük nászából lett a csodaszarvas, meg az Imre herceg…
- Na de ezt a hülyeséget azért már mégse… - nyílt tágra a szegény tanerő megviselt szeme.
- Nem? Na jó, máglyára el! Jöhet a következő! Hol végeztél, leányom? A lidércesi teológián? Akkor jó… akkor veled könnyebb dolgunk lesz. Tehát…

2019. szeptember 05.

Hosszú volt a nyári szabadság, és addig kénytelenek voltunk nélkülözni őket. De nekik is járt a pihenés, természetesen! Főleg, hogy Misi olyan súlyos műtéten esett át, de azért valamennyien megnyugodtunk, hogy már sokkal jobban néz ki! Te is láttad? Visszahízta! – vigyorogtunk egymásra, amikor ki meg bementünk az ajtón. És mintha minden egy kicsit megint jobb lenne…
Móni és Misi a környék kedvencei voltak már egy ideje. Sok viszontagság után vitték azt a kis boltot a sarkon, mellettük 5 méterrel van egy másik kisközért is, de oda szinte nem járt senki. vagy csak végszükségben. Minek is, amikor a „miénkben” nem csak gyümölcsöt, ebédet, kávét kaptunk, hanem jó szót is! Misivel és Mónival mindenki pertuban állt, az egész környék apraja-nagyja. Nehéz lett volna úgy belépni oda, hogy ne azt kiáltsd, hogy „Sziasztok!”, beleértve a boltosokat, meg az éppen ott tartózkodó vásárlókat is. És éppen jó is volt ez így! Misi mindenkinek a kedvébe járt, ahogy csak tudott. Azt rendelt, amit szerettünk, ha valami új és érdekes volt neki, akkor abból ingyen tukmált rám kóstolót, és várta a véleményemet. Voltak közös, titkos kedvenceink, például az a dianás cukor csokibevonattal, amit más nem annyira, csak ő meg én szerettünk. Választások előtt hosszan nézegettük akkor tavasszal a felső polcot, ahol a márkásabb italok sorakoztak, hogy majd melyikből iszunk áldomást, ha mi, magyarok nyerünk! Teljesen összetört, emlékszem, amikor másnap beléptem… hogy az állampárt tarolt itt is. – Ne is mondj semmit! - és napokig nem is beszéltünk róla. Magába zuhant, hogy az a sok ágyban fekvő öreg néni, akiknek ingyen, szívességből felhordta az ebédet az emeletekre, mind az elnyomókra szavazott. De aztán megbékéltünk valahogy a világgal mégis... ment az élet tovább.
Hosszú volt a nyári szabadság, és vártuk, hogy visszajöjjenek. Aztán augusztus vége felé újra kinyílt a bolt és én vidáman, vicceskedve elő is adtam a belépőmet.
- Misi tegnap meghalt – nézett rám üres, vörös szemekkel Móni. Azt sem tudtam, hogy mit mondjak… leültem, felálltam, kimentem, bejöttem, talán mondtam valami teljesen feleslegeseket…. csak megöleltem és elrohantam.
Azóta égnek a mécsesek a sarkon, a bolt ablakában, nappal és éjszaka. A környéken élők folyamatosan látogatják a helyet, mindenki segít, ahogy tud, volt, hogy ketten-hárman is pakolgattak a polcokon. Aztán be is állt valaki a pultba, hogy Móni intézhesse az ilyenkor szükséges nehéz dolgokat. Én is megkérdeztem ma, hogy van-e még számomra hely a kalákában… nem, nincs, van mindenhez mindenki.
A néhány sarokkal arrébb álló evangélikus templomban veszünk majd búcsút. És akkor is ott leszünk mind.

2019. szeptember 04.

Amúgy te mit tudsz Hévíz város polgármesteréről? Ha nem ott laksz, akkor körülbelül két dolgot: nyilván egyrészt azt, hogy diplomát kamuzott magának, amikor nem volt neki, és még ő nyert pert, pedig nyilvánosan megállapították, hogy tényleg nincs… ezen kívül meg talán azt, hogy ő volt az a neves rasszista fazon, aki hevesen és nyíltan elhatárolódott attól, hogy akár csak a környékre is, de menekült emberek, gyerekek betehessék a lábukat egy picit pihenni… és persze erősen ostorozta ezzel a humanitárius segítséget nyújtó civil szervezeteket is. Nem, nem kirúgták, lemondatták, elküldték az ördög kapucnijába, hiszen azért ez mégis csak egy idegenforgalmáról nevezetes magyar város, hanem most éppen, miközben újra indul a posztért, megjutalmazták, az Év Zala megyei adományozója elismerést vehette át, a civil szervezeteknek nyújtott példaértékű támogatói segítségért. A díjat Szalay-Dobrovinczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára és Czotter Csabáné, a Zalai Civil Életért Közhasznú Egyesület elnöke adta át.
Ezt annyira nem kell kommentálni, önmaga magyarázatát hordozza a történet. Ha valakinek mégis kellene kiegészítés, akkor ez egy olyan országban történik éppen, ahol Bayer Zsolt káromkodásért és mások folyamatos alázásáért lovagkeresztet kapott, Németh Szilárd lengyel feszületet és vérereklyét disznóvér- és birkafejevésért, de Semjén Zsolt is, cserébe a mániákus erdei tömegmészárlásért és lopott doktori disszertációjáért nagykeresztes lovag és a Ronald Reagan Nemzetközi Szabadság díj tulajdonosa… ne keressünk szavakat, mert ezekre a dolgokra nem találunk. Ha Horthy szobra előtt imádkozhatnak az általa halálba kényszerítettek leszármazottjai, ha magukat a zsidó Jézus Krisztus híveinek vallók lehetnek antiszemiták, szobrokat is kaphatak, iskolákat is neveznek el róluk, sőt, még a nemzeti alaptantervet is csak zsidózó horthysta készítheti el, patakvérrel és turulvijjogással, akkor nincs már erkölcsi gátlás semmilyen téren.
Kapjanak hát a TV-ben buzizó kormánypárti homofóbok Toleranciáért Érdemérmet, kapjon a Társadalom Megújulásáért és Szociális Jóságért Lovagi Pajzsot a segítő civileket aljas, kitervelt forgatókönyv és megrendelt feljelentések alapján rendőrökkel naponta vegzáló Sára Botond, de mi az nekünk, hát majd kapja meg dr. Mengele nevét is valamelyik orvosi egyetemünk, érdekes biológiai kísérletei emlékére…
…te meg kaphatnál már végre a fejedhez, ha nem akarsz megfulladni ez alatt a trágyadomb alatt!

2019. szeptember 04.

- Én ezek mellé nem ülök!
- Kik mellé?
- Ezek mellé a mit tudom én, kik mellé… én csak magyarok mellé, én magyar vagyok.
- Itt nincsenek magyarok. Ezek itt az emberek lelkei, akik valaha végigjárták a földi élet valamennyi mennyét és poklát. Ki hosszabb, ki rövidebb idejű boldogság és szenvedés árán jutott ide. De itt vagytok.
- De mi különbek vagyunk ezeknél!
- Kik azok a ti, Kirekesztő János?
- Mi, magyarok…
- Hát, ezt mondták a sumérok, a rómaiak, a frankok, a germánok, meg a románok is, meg még sokan mások, de már nincsenek itt.
- A haza minden előtt!
- Nincs haza. Emberek vannak, közös a múlt. Van, aki 500, van, aki 1000, de van, aki 50000 évvel ezelőtt elbitorolt egy részt magának és azóta harcban áll a többi bitorlóval. De a múlt is közös, meg a jövő is. Itt álltok valamennyien. Ha egy szót is megértettél volna a saját hitedből, most te magyaráznád ezt nekem.
- Hősi harc az! Hősi vér! Vesszen az ellen!
- Nincs hősi vér, meg nincs másik vér. Aki itt van, annak éppen hétezer színe és sorsa van és éppen hétezerképpen képzeli el a hitét. De ez nem változtat semmin. Ide kerül mindenki, a nagy, örök asztalhoz.
- De én ezekkel nem….
- Rendben, nem vitatkozunk. Nyissátok ki a lejáratot.
- Figyelj, Kirekesztő János, most fél óráig zuhanni fogsz… a végén borzalmasat esel, irgalmatlanul fog fájni, de nem halsz meg újra. Meghalni csak egyszer lehet. Szenvedni viszont akár örökké. De neked nem lesz nehéz, hiszen te már az életedben is halott voltál.
És fejcsóválva, szomorúan néztek a gyorsan távolodó lélek után.

2019. augusztus 30.

Most éppen a Föld katasztrófájának, kizsigerelésének, elpusztításának korát éljük, és jelenleg a pro és kontra magyarázathullámok lengik át a sajtó tengerét. A mélyhülye most is azt magyarázza, hogy ugyan már, semmi az, eltúlozzák a zöldek, itt-ott talán ég valami, hát aztán… de a mélyhülye megint ugyanaz: aki ott sem volt. Az unokatestvére látott bozóttüzet 40 éve, az is a kerítésre rajzolva. Aki meg bent ég a tűzben éppen, az azért másképp érez. De a mélyhülyének minden háború, éhínség, járvány igen messze van, de egyáltalán, a mélyhülyének minden nagyon mesze van. Mindössze az a kb. 8 méter létezik a számára, ami a szájától az alsó nyílásáig tart, és amelyen a körmös pacal végigér a tányértól a fajanszig.
És még ennél is keményebb szindrómák akadnak. Azt írja a lény, hogy lám, lám, közelg az idő, eljön ő megint, na, minden ennek a jele… és persze, ha eljön majd rendet is tesz. Sitty és sutty, visszanöveszti majd az erdőket, mi az neki, a múltkor is megcsinálta balkézzel hét nap alatt az egész cuccot, ha akarja, hát megint lenyom egy kört, mit kell ezen rugózni… jön, oszt jól megbünteti a rosszakat. A jók meg ülnek a virágos fűben és boldogan piknikeznek és kárörvendenek vala…
Azért néha nálam is kiakad a hülyeség-potméter, és a mutató fejjel beleütközik a „Red alert” végébe a skálának. Mi? Hogy jön és igazságot tesz? És ezt már megint úgy teszi, hogy a Föld túlsó végén szénné éget millió és millió ártatlan élőlényt?? Csak úgy, példázatból… felemeli a mutatóujját és lám, ég az erdő! Nem a gonosz, hanem az erdő!! A vadakkal, akik semmit, de az égvilágon semmi rosszat nem tettek, ahogy az özönvíz nevű performance idején sem, ők csak éltek, szerettek, ettek és ittak, de az ember nagybüdös gonosz volt és aztán ezért megszívta az egész bolygó. Példázatul. Mindez többek között arról a két kis, ártatlannak tűnő lányról is eszembe jutott, akik ma beszabadultak a lakásunkba, a feleségem beszólt nekem, hogy én jövök, nekem való páciensek, a csajok meg meghallgatták a kis szemináriumomat. Azt hiszem, ők szerettek volna inkább tanítani, valami ravasz kérdéssel nyitottak, hogy mit szólunk a betegségekhez, elmúlnak-e vagy sem… Nem, nem a Kásler volt, mondom, két fiatal lány. Szellemileg totál védtelenek voltak, a hitük lecsupaszította a gondolkodás képességét a tekervényeikről, így én csúnyán visszaéltem ezzel és kéretlen felvilágosítást adtam az amerikai szekták mibenlétéről. Pánikszerűen elmenekültek, hiába tartóztattam őket.
De nem is ezt akartam… hanem. A pápa ugyan megint megszólalt a bolygó érdekében, de azért lássuk be, a magyar püspöki kar túlnyomó többsége ma is azzal szórakozik, hogy a kormány számolatlan vesztegetésének segítségével aranyba borítsa egyháza javait. De nem csak itt, az egész bolygón. Az uralkodópárti, elnyomáspárti egyházak szemérmesen mosolyogva temetik nem túl piruló képüket a bársony redők közé, és hallgatnak. Ott ülnek a legtöbb diktátor oldalán, és füstölnek nekik, énekelgetnek, szentelgetik a bigyókat, amikre a kormány rámutat, és a reverendás potrohuk odadörgölőzik az állampárt gyűrött öltönyéhez. A szegénységre, emberekre, éhezésre, erdőtüzekre, nagy ívben tojnak. vagy megszentelik rutinosan azokat is… de tegyem hozzá rögtön, hogy nem mindenki volt ilyen, és ma sem az. A múltban is volt, aki inkább megtagadta a bűn és szenny szellemét, és visszatért a hite eredeti gondolatához, a gyökerekhez… például Francis Assisi tájáról származik ugyan, de most Torinóból jött, Don Bosco székesegyházából, hogy beilleszkedjen a többiek közé. Ő ezt a mai torzulást nem hagyná szó nélkül, de ő már csak egy szobor.

Igen, azért járok autóval az Auchanba már sok év óta, mert a Tescoban többször előfordult, hogy nem volt Pilsner Urquell. És mivel Esterházy Péter már régen megmondta, hogy egy bizonyos szint fölött nem megyünk egy bizonyos stb. nyilván nem fogom beérni valami Arany ászokokkal vagy Soproniakkal, vagy egyéb folyékony pótcselekvéssel. A csapda meg az, hogy a szegény nyuggernek minden kis kupon számít, az Auchan meg úgy működik, hogy éppen hétfőnként van nyugger-nap és ilyenkor háromszoros pontot adnak a senyvedőknek, hát hétfőn járok. Viszont hétfőn, különös tekintettel a kánikulai hétvégékre, elég sokszor előfordult, hogy kifogyott a sör minőségű sör, maradnak az ilyen meg olyan savanyú, keserű, szomorú izék és ilyenkor a hajamat tépve jövök el a tett színhelyéről. Reménykedő kérdésemre általában azt a választ kapom a belső erőtől, hogy hát kifogyott, oszt még nem gyött meg a kamion… de ez mind semmi, mert mindig viszem a kis pilsneres rekeszemet, tele üres üvegekkel, és kb. 30% esély van arra, hogy aznap úgy működik a visszaváltó automata, hogy befogadja az egész rekeszt, szó nélkül, egy próbálkozásra. Ilyenkor mindig meghatódom és ünneplek egy kicsit. Kezet rázok magammal, megemlítek pár angyalt hálaképen és perselypénzt ígérek St. Cizelláriának, az üvegvisszaváltók védőszentjének. De még mindig nem itt kezdődnek az izgalmak, ez csak elterelés volt idáig. A bejáratnál kell az első meccset lejátszani a biztonsági őrrel. Matricát kell tőle szerezni. Ez 10-ből 7-szer szó nélkül sikerül, máskor meg magyarázkodnom kell. Nem kell arra matrica, minek az? Mert a pénztárban csak így fogadják el, hogy otthonról hoztam. Miért, nem leadja? Leadom, ha van érte cserében másik. Ha nincs, nem adom le. Ha ezen a szellemi vetélkedőn győzedelmeskedtem, akkor felcímkézve ronthatok a vásárlótérbe. Ha szerencsém van, van Pilsner, rekesz is van, vissza is váltja a gép az enyémet… de ehhez általában sok bolygó együttállása szükséges, a Marsnak a Vénusz negyedik kvadránsába kell lennie, a nagy áprilisi háromszög negyedik csücskében, és a Pluto kell, hogy éppen kitakarja a Napot. Ma például az volt, hogy a biztonsági ajtónálló kajánul azt mondta, hogy vigyem inkább az egész cuccot a vevőszolgálathoz, mert amúgy is rossz a gép… pfff… rohanás a sörökhöz, 80 méter, megnézni, áá, tényleg van, de csak egy rekesz, nem kockáztatok, bepakolom, elrobogni a géphez, ááá, tényleg nem működik, galopp vissza az ügyfélszolgálatra, másik 80 méter. De már fél siker! A következő akadály, mint a Taxis Pardubicében, hogy az ügyfélszolgálat kívülről fogad, te meg nem mehetsz ki a még ki nem fizetett cuccal, tehát belül, a korlát mögött szökdécselsz, mutogatsz és adsz ki panaszos hangokat jó sokáig, amíg egy empatikus nő, talán egy gyakorló édesanya megsajnál és odajön. És ilyenkor nem blokkot adnak, amit majd visszaválthatsz, hanem mindig készpénzt, ami minden esetben kevesebb, mint amennyit az automata blokkja adna. Talán a szervízdíj is benne van. Na, és akkor, ha mindez megvan, lepapíroztunk, elintéztünk mindent, összeszedtem a szükséges egyéb javakat, teljes diadallal tolom a gazdagon megrakott szekérkét a pénztárak felé.
Ma a sors még egy tréfát rádobott bónuszként a szokásos készletre. Azt mondja a pasi, miután végigálltam a sort, mint ahogy a nagytemplomban szoktuk az ostyáért, hogy ááá, nem lesz ez így jó, nem adhatja el nekem a rekeszt, mert új a program és nincs benne a gépben!! Először valami artikulálatlan hangadást próbáltam indítani, de aztán visszakapcsoltam magasan fejlett sapiensbe és nyájasan próbáltam érdeklődni a kandikamera helyét illetőleg… nem, sajnálja, mondta a tag, már volt itt ember, aki a háromszorosát ráígérte, hogy kifizeti a rekeszt akármennyiért, nem, nem lehet… Felettest!!! – bőgtem. – Hívjunk azonnak fel illetékest, főtisztet, tábori lelkészt, bárkit, csak jöjjön és intézkedjen!! Nem fogom kipakolni és rekesz nélkül elvinni a 20 üveg sört, amit ilyen keservesen szereztem! Mi az ára? Fizetek én is! Ember telefonált, hogy itt van ám megint egy bevadult vevő, rekeszt akar, gépbe nincs, mi legyen? Én sűrűn elnézést kérek a várakozóktól a sorban és magyarázom a helyzetet. És a második telefonnál, még magasabb helyről, közbeszólt az ég. Igen, mondta a pasi, letette a telefont és közölte, hogy jelen esetben a rekesz a cég ajándéka, vigyem Isten hírével, minden jót kívánnak…
Adekvát Coelho-idézet: Minden jó, ha a vége sör!

2019. augusztus 26.

- Ég az esőerdő, a Föld tüdeje!
- Majd kialszik…
- Hogy aludna már el, egyre jobban ég!
- Majd eloltják!
- De nem oltják el, csak kiirtják!
- Az ő dolguk, az ő országuk… mi közöm hozzá.
- Hogy nem lesz levegő, és megfulladunk…
- Dehogy fulladunk! Itt lélegzünk a levegőn és senki sem fullad meg!
- De leégett fél Szibéria is!
- Hát aztán! Majd visszanő!
- 100 év múlva! Addig meg meghalunk!
- Ugyan már, dehogy halunk! Itt élünk, és jól. Mindenki törődjön a saját országával. A többi ország meg le van szarva. magyarok vagyunk, nemde?
- Figyelj, igenhülye, ha a szlovákok vagy a románok teleszennyezik a Dunát vagy a Tiszát, akkor mit mondasz?
- Hogy rohadjon ki a belük, a tetves tótoknak meg a gennyes oláhoknak! Dögöljenek halomra!
- De a saját országukba azt csinálnak, amit akarnak, nem?
- Sose volt az országuk! Soha nem is volt semmilyen országuk! Még olyan nép se volt soha!
- Na jó, de a szennyezés idefolyik, nemde? Van közünk hozzá?
- Már hogyne volna! Tönkretesznek mindent!
- Na, hát így van ez az Amazonasszal meg Szibériával is. A folyó nem áll meg a határnál, a levegő sem áll meg, meg a radioaktivitás sem…
- Dögöljön meg mind, aki a vesztünkre tör! De a szittya ősök megvédik a hazát… Csaba királyfi eljön seregével… a hunok majd legázolnak mindent…
- De semmiféle izé királyfi nem jön el, Orbán királyfi már itt van, és nem véd meg kutyaszart sem, tíz éve módszeresen vágja a fákat a haverjaival, perzseli a nádasokat, inkább a lebetonoz mindent, mint füvesítene, és csak hozza, támogatja a szennyező ipart, a halált a természetre…
- Ha ő hozza, akkor igaza van! Éljen Orbán Viktor!
- Az összes környezetszennyező ország a haverja, nem lép be semmiféle változást elősegítő egyezménybe, nem korlátozza a műanyagokat, csak harácsol, rabol kíméletlenül, mint a többi milliárdos…
- Akkor igaza van! Éljen Orbán Viktor!
- De meghalunk, bmeg, az én gyerekeim, unokáim is, meg a tieid is mind!
- Akkor is igaza van, mert éljen Orbán Viktor!
(függöny…)

2019. augusztus 24.