Én már beszéltem olyan emberrel, aki azt mondta, hogy a jelenlegi magyar miniszterelnök egy tehetséges, nagyformátumú politikus. Az illető, azaz az illetők, akik ezt mondták, rénézésre semmilyen rendkívüli megkülönböztető külső jegyet nem viseltek magukon. Csak éppen ezt gondolták.

Én meg azt gondolom, hogy egyáltalán nem olyan nagy tévedés ez, mert valóban valamiben nagyon tehetséges. Csak nem tudom a pontos kifejezést, svindler? szélhámos? pozőr? önimádó? vagy mi? De mondhatnánk azt is, hogy ügyes. Nagy túlélő. A fene tudja, hogy mi, de még mindig a helyén tartja valami… félnek tőle? Lehet. A Batman visszatérben a Dany DeVito által hozott torz kis pingvintől is féltek, ki tudja, miért…

Valójában itt élünk még mindig, és mindennek ellenére is a Kárpát-medencében, és párhuzamosan éljük meg ezt a szürreális valóságot. A környék valamikori éllovas országából, egy ilyen kis meghatározhatatlan képződmény lett, valójában már közel egy évtizede fogalmunk sincs, hogy mi az államformánk. Mert a köztársaságot erőszakkal eltörölték, demokráciának még viccből sem nevezhető, klasszikus kapitalizmusnak sem, inkább amolyan szocialista egypártrendszert továbbéltető, feudális, klerikális, de meg nem nevezett diktatúra. Valami egyszemélyi zsarnokság, ami még nem királyság, de ami teljesen kiszámíthatatlan. Nem élünk jobban, mint mások, tényleg elhagyott minket szinte mindenki a jólétért vívott küzdelemben, mindenféle számadat szerint Európa végén kullogunk, államadósságunk rettentően nagy és csak tovább nő a kormány szándékai szerint, és hiába is emelkednek a fizetéseink néha a leírt számok tükrén, ha az élet ára mindig két lépéssel előttünk jár és távolodik. A fizetőeszközünk egy kazal papír, nem ér semmit másokéhoz képest. Emberek tömegei élnek a nyomorszint alatt, itt velünk, ezen a szélességi és magassági fokon. Az ország sikertelen. De egy valamit nagyon tud: a sikerpropagandát. Ez a teljesítmény. Plakáton, rádióban, TV-ben, neten, mindenhol. Mi szép, mi jó, mi bátor és nemes és mindenki más gonosz libernyák, LMBTQ állat. Kb. ennyi a propaganda-tudásunk, és ezt nyomjuk is ki csövön, ahogy kifér. Minden élet számít, mindenkit mindentől megvédünk, mindenkit szeretünk, jólét, boldogság, gazdagság, farkcsóva, kacagva szülés… aki ezt tízszer elolvassa naponta, annyira elhomályosodik belül, hogy táncra is perdül örömben. És hálás lesz a mindenható nagyúrnak, akitől ez a sok-sok jótétemény ered. Bezzeg a Gyurcsány már mindenkit meg is ölt volna az utcán, meg rájuk gyújtotta volna még a házakat is.

Szóval, itt van ez a nehezen meghatározható valaki, aki túlzás nélkül élet és halál ura lett. Ha ő egyszemélyben úgy dönt, bezár minden, ha másnap másként kel fel, akkor meg kinyit. Ha valaki rajongói levelet ír neki, hogy de a patkolókovácsok meg a ló-műkörmösök maradjanak nyitva, akkor szívélyesen megenyhül és azokat nyitva is hagyja. Ő, egyszemélyben. Ez így önmagában semmi a belső átérzéshez képest. Hiszen ő a magyar nép maga. Ha őt szidják, a magyar népet szidják. Ha ő tahó és neveletlen, akkor a magyar népet bántják ezért. A magyar nép gatyája harmonika, a magyar nép köpköd szotyolát, és a magyar népet vágják ki az európai pártcsaládokból. De nem baj, majd eljön még az igazság! Bosszút forralunk, pozsonyi csata! A kisállam kisuralkodója ma elhatározta, hogy na, akkor majd ő, innen a peremről, az árnyékból újjá is építi az európai jobboldalt! Hátha akad valahol egy kiselejtezett újmussolini, meg egy leamortizálódott Le Pen. Hiába mondta neki vagy húsz nagyobb, erősebb állam, hogy bírjál már magaddal öcsi, a mi pénzünkből élsz sok év óta, mit áskálódsz örökké, az ugrifüles csak kapirgál és furkálódik tovább. Talán ez az életeleme. És mondjuk ettől az embertől függ, hogy hány oltást és milyent vesz az ország, hogy ki és mikor kapja meg és melyiket, hogy hány orvost vagy ápolót üldöz el zsarolással a pályáról a legnehezebb napokban, hány ember veszíti el az életét, az állását, a hitét.

Magyarország, én így szeretlek? És te is így szereted?

2021. március 04.