Harry S. Truman elnök idején születtem, bár fogalmam sem volt arról, hogy ki éppen az Amerikai Egyesült Államok elnöke, valószínűleg Ratkó Anna nagyobb befolyással bírt pillanatnyi létemre, mint az amerikai elnök. Eisenhower idején folytattam pályafutásomat, de akiről először igazán tudomást szereztem, az Kennedy elnök volt, a halálára is pontosan emlékszem, meg Lee Oswaldra, meg Jack Rubyra is… ekkor nyiladozott az értelmem. Az osztrák TV-ben Szombathelyen meg sokkal többet láttunk mindenből akkor, mint az ország többi részének viharvert és információfosztott lakossága. Johnson előrelépése a szükség esetén a fejemben van, láttam a felvételt, amikor letette az esküt. A dicstelen Nixon belebukott abba, amit mindenki tudott később róla, Fordra semmi különös nem emlékeztet, Carter, Reagan, Bush, már fokozatosan enyhülést hozott a világra, ezzel párhuzamosan többet tudhattunk róluk, az újabb és újabb fegyverkorlátozó egyezmények a két világ között meg reményt adtak arra, hogy megússzuk a nagy háborút, Korea, Vietnam, Kuba, Afganisztán és minden más konfliktus ellenére. Clintonnak nem a gondolataira emlékszem, hanem inkább másra, de nem ítéltem el. Az ő idejében jártam a Fehér Házban. Eszembe is jutott, amikor az ovális irodában, na, néztem is, hogy itt hol…. ekkor jártam a Capitoliumban is. Szent helyek ezek. A világ sorsa dől el itt, s te megérintheted a tárgyakat, ajtót és kilincset, szobrot, széket ott, ahol a Föld jövője, milliók élete és halála dől el. Még az is eszembe jutott, hogy jártam a Kremlben is, igaz, sokkal régebben, a világ sorsának másik boszorkánykonyhájában. Gorbacsovra meg örökké őszinte és mély hálával gondolok. Nagyon nagy dolog, hogy a kortársa lehettem. Aztán a világ élén jobbak és rosszabbak, erősebbek, gyengébbek sorban váltották egymást, mindig közelebb volt a veszély, meg lazult is egy kicsit az emberiség nyakán a hurok. Talán, ebben a 70 évben tényleg komoly lépéseket tettünk a béke felé. Talán, az időben, ahogy haladunk előre, a normálisok lesznek egyre inkább többségben. Vannak ugyan még az elkülönülésnek, ellenségeskedésnek mániás hívei, vannak Putyinok, Orbánok, Trumpok, Bolsonarók, muszlim hadurak, de azért mindig valahol felröppen a remény, hogy megállítható a rothadás. Biden nem látszik egy erős elnöki ígéretnek, de a jószándék, amit hozott a modortalan, műveletlen bunkó helyett, olyan, mintha sokévi ború után felkelt volna a Nap. Európa kis zsarnoka máris két kézzel ássa az alagutat a keleti diktátorok irányába, mert a nacionalista tahóizmus világuralma megtörni látszik. Lázasan dolgoznak a fiúk a várban az új stratégián. Talán ma letette az esküt a remény, és ha nem benne van a jövő békéjének záloga, akkor talán az alelnökében, környezetében csírázik éppen!

Sok sikert kívánok Önnek, Mr. President! És nekünk is sok sikert és reményt, hogy közelebb kerüljenek a világaink egymáshoz.

2021. január 20.