Ő Kagyellán. (Persze, ha igaz, hogy jól értettem a nevét, miután olyan szótár nincs, ami megfeleltetné a nyelveinket egymással.) A teraszomon látogatott meg Ábrahámhegyen, más dolgunk nem volt, ejtőztünk a koraőszi verőfényben, és elbeszélgettünk. Azt mondta, nem kér megosztást, sem szívecskét, sem semmi egyebet. Sokkal jobban örülne neki, ha békén hagynák. Nem keres gazdit, bár fajtiszta és fajtatiszta, amúgy meg nem vegyül. Jól elvan így. Nem lehet megvenni, nem lehet örökbe fogadni, mert nem eladó. Nem szolgál senkit. Független állat. Így akár, mint egyenlő felek is beszélhettünk egymással. Érdekes, hogy nekik is van pl. vallásuk. Csak az a lényegi nagy különbség, hogy Isten, az ő olvasatukban az utolsó előtti napon nem az embert teremtette meg, hanem a poloskákat, mint kiválasztott népet. És nekik is adta a Földet, mondván: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.” Kagyellán szerint Isten a saját képére teremtette a poloskákat, de ezen nem vitatkoztunk egy percig sem.
Nem is az volt a fő kérdés, hogy ők hogyan viszonyulnak hozzánk, mert ismerjük be, mi, emberek egyáltalán nem érdekeljük őket. Inkább fordítva, hogy mi, emberek, hogyan viszonyulunk az állatokhoz? Ez így bonyolult, mondtam neki zavartan. Az emberek hatalmas összegeket fordítanak két dologra: egyrészt, hogy termeljék, mentsék, gyógyítsák stb. a természetellenes állatokat, amelyeket a saját szórakozásukra találtak ki és hoztak létre, másrészt arra, hogy a természetben élő, eredetileg is, már korábban földlakó állatokat mindenféle rafinált módszerrel korlátozzák, ritkítsák és irtsák. Itt egy kicsit elpirultam, de nem tudtam a szemébe hazudni, ez az őszinte igazság. Mi az a pénz, mi az, hogy összeg? – kérdezte Kagyellán, hosszabb, kínos csend után. Hááát, ilyen papírdarabok, amivel valaki megvehet valamit, mondjuk egy másik állatot… Kitől? – kérdezte Kagyellán döbbenten. Ööö, izé, hát egy másik embertől…. – fogalmam sem volt, hogy mászok ki ebből. Milyen jogon? Hát, csak úgy, a saját jogán… És a többi állatnak nincs joga? Csak a mesterségeseknek van, akik behódoltak az uralkodónak. Furák vagytok – mondta Kagyellán. Aztán elmesélte, hogy nemrég egy sipítozó asszony rá akart lépni, „fúúj, te ocsmány, ronda dög!” felkiáltással. Alig tudott elmenekülni. Kérdezte is, hogy az emberek is megölik egymást, ha nem tetszenek egymásnak? Hát igen, vannak háborúk, ugye… de azért nem lehet csak úgy megölni valakit, mert csúnya. Akkor őt miért, kérdezte a partnerem. Ezt így nem tudom…. figyelj, Kagyellán… meg tudsz nekünk bocsájtani?
- Azon leszek! De megpróbálom – mondta, és elrepült.