Szeretném, ha vasárnap zárva tartanának a boltok. Már, hogy az a bolt, amelyik zárva akar tartani. Amelyik meg nyitva, az meg nyisson ki, és árulja azt, amit megvesznek tőle. Vagyis… hogy magyarázzam meg? Mit tehetnék azért, hogy a fajtársaim többsége azért mégis csak értse… a legtöbbször totális kudarc, amit írok, egy-két óra múlva olvasom, hogy semmi, de semmi nem ragadt meg sehol. Talán nincs felület, ahol megragadhatna. Olvasom már én is több helyen, hogy nahát, ezek a tetű balosok csak elérték, csak megcsinálták, hogy ezentúl embertelen módon a családok vasárnap is boltba mennek. Nem sétálni, nem egymásnak örülni, nem kirándulni, hanem vásárolni, a szemetek!
Jó, tudom, nem érted. Megismétlem, én szeretném, ha vasárnap zárva lennének a boltok. Nem azért, mert a klérus ezt mondta, hanem azért, mert az emberek nem akarnak vásárolni. Mert kirándulni akarnak, meg templomba menni. És ekkor a boltok belátják, hogy nincs vevő, hát bezárunk, kész! De maguktól teszik ezt, a saját üzleti érdekeiket szem előtt tartva! Akkor jó. Én például nem vásároltam szinte soha vasárnap. Igaz, szeretek egy vasárnap nyitva tartó Balaton-felvidéki piacra járni, de az az összes többi üzlettől független dolog. Tehát tőlem a boltok bezárhatnak. Vagy kinyithatnak, ahogy az embereknek jó. És tőlem összeházasodhatnak a melegek is, én attól még nem fogok melegházasságot kötni, de ha ők szeretnék, hát tegyék! Ahogy például abortuszom sem lesz, szinte egész biztos vagyok benne. De ha valaki be akarná erővel tiltani, én is tiltakoznék, annak ellenére, hogy nem érint. Érted? Nem? Na, sebaj, én megpróbáltam…

2016.04.12.

Amikor akaratod ellenére átkerülsz az Erő Sötét oldalára
Piac. Eszünk a közös jászolnál. És ekkor váratlanul rendkívüli dolog történik! Hölgy feláll az asztal végén és otthagyja a tálcáját a félig elfogyasztott pörkölttel! Hölgy amúgy kilóg a környezetből, korban még csak-csak belefér, de egzisztenciában nem a piacon kajáló nyugger prototípusa. Sokkal finomabb annál. De a nép felhördül:
– Látta ezt, uram? Feláll, aztán csak úgy elmegy!
Morgok én is illendően. De azért hozzáteszem, talán visszajön, hiszen ott áll, 50 méterrel arrébb.
Hangulat fokozódik: - Az ilyennek még a bugyiját is anyja cserélte ki otthon, mi?
Gondolom, kihúzom a helyzet méregfogát, hősiesen felajánlom, hogy utána sietek a hölgynek és megtudakolom, van-e még további szándéka a pörköltmaradvánnyal. Nép helyesli a tettre kész „fiatalember” készségességét. Odalépek a hölgyhöz, elnézést, vissza tetszik jönni, vagy őrizzük esetleg hűlőfélben lévő helyét… Nem köszöni, nem szándékozik, visszajönni, nyugodtan vigyem el a tálcát onnan. Ezen meg én ütközöm meg, hogy bocsánat, márhogy én? Igen, a hölgy megengedi.
Én vissza, megnyúlt arccal, ennék tovább, de befut a hölgy is, vesztére! Csak erre várt a népharag!
- Büdös vén p*csa! Hülye öregasszony! Nem b*ta meg senki, mi? Elgurult a Cavinton? – hogy csak szemelvényeket említsek… hölgy még szabadkozik, ő nem járt még soha erre, nem tudta, mit kell tennie, aztán feldúlva jobbra el…
Én meg próbálom az indulatokat csitítani, de magamra maradtam… két szék között a pad alatt búsan és kétségbeesve.
De minden jó, ha a vége jó! Negyed óra múlva összefutottam a hölggyel a szomszéd bevásárlóközpontban, odahajlongva elhatárolódtam az elhangzottaktól és a történtektől. Kölcsönösen elnézést kértünk, és tényleg minden jóra fordult, még a Nap is vidámabban sütött tovább!

2016.04.12.

Rendelő intézet. Recepció. (Mert nem úgy van ám az, hogy csak fáj, aztán bemegyünk az orvoshoz!) Zöld lámpa, nyíl, mehetek. Állunk a jászolnál sorban.
  - Kezét csókolom! Urológiára szeretnék menni!
  - Járt már nálunk?
  - Igen.
  - Neve?
Mondom. TAJ is kell, keresem.
  - Mi a panasz? – kérdé a fruska.
(Pfff… jobbra is egy nagyfülű öregasszony, balra is félméterre… mit mondjak? Hogy félrehord? Vagy, hogy fél hatot mutat? Vagy, hogy elvesztettem? Persze, kevés az orvos, most dől el, hogy fél év vagy egy…)
  - Hát szóval…
  - Mutassa!
(Na, tessék!)
  - Nem azt, hanem a TAJ kártyát!

2016.04.08.

Ha az embernek van párszáz ismerőse, akkor érdekes elfoglaltság megfigyelni, hogy a mindenkit érintő, alapvető morális kérdésekben hogyan polarizálódik a faj két populációra. A tieid is. Úgy vélem, mostanra jól érzékelhetőn kikülönült halmazok alakultak ki. Elvétve azért akadhatnak szigeteken élő kivételek. Az adatokat a Várhelyi Politikatudományi és Közvélemény Kutató Intézet engedélyével teszem közzé. Nevezzünk meg tehát főhabitus szerint „A” és „B” csoportot. „A” csoport: jellemzően szabadelvű, ateista. Az életben hisz. „B” csoport: jellemzően nem ateista, a halálban hisz, illetve a halál utáni létben.
Hírek: Milliókat tettek zsebre 2010. előtt a vezetők (korrupció, pénzmosás, megvesztegetés, stb.)
„A” típus: - Hát izé, ez most vagy igaz, vagy nem.
„B” típus: - A rohadt büdös komcsik lebuktak végre! Még az anyjukat is fel kell akasztani!
Hírek: Milliárdokat tettek zsebre 2010. óta a vezetők (korrupció, pénzmosás, megvesztegetés, stb.)
„A” típus: - Elég volt a szemét kizsákmányoló tetűládákból! Le velük!
„B” típus: - Nem baj az. Legalább most nem a zsidók lopnak, hanem a magyarok! Minden csak jó lehet, ami magyar! A Gyurcsány is lopott! Végre a mieink gyarapodnak!
Hírek: Felmentették a korrupciós vádak alól a volt vezetőket.
„A” típus: - Na, megmondtuk!
„B” típus: Ájtatos csend.
Hírek: Világszerte százszámra derül ki papokról, hogy szexuálisan zaklattak gyerekeket.
„A” típus: - Mert az a hülye cölibátus! Mikor veszik már észre, hogy mennyire nem normális és mennyi bűnhöz és tönkretett élethez vezet?
„B” típus: - Jaj, hagyjuk már ezt! Minden kosár almában akadhat egy-két férges! Megbánták, most csendesen pihennek egy jól felszerelt otthonban. Felejtsük már el! Dicsértessék!
Hírek: Bevándorlók érkeztek Európába.
„A” típus: - Megyek, viszek nekik enni, segítek az embereken. Hazátlan szerencsétlenek.
„B” típus: - Rohadék négerek meg arabok, el akarják árasztani Európát! Nem etetni kell ezeket, hanem lőni rájuk, már a határon! De majd a mi szent vezérünk megment minket megint! Hozsanna!
Hírek: Elfogtak egy régóta bujkáló náci tömeggyilkost.
„A” típus: - Hogy rohadna meg, halála napjáig sínylődjön a börtönben, hollók vájják ki a szemét!
„B” típus: - Szemetek! Mit akartok még egy ilyen szerencsétlen kis öregembertől?
Hírek: Elfogtak egy (amúgy nem bujkáló) Biszku Bélát.
„A” típus: - Szemetek! Mit akartok még egy ilyen szerencsétlen kis öregembertől?
„B” típus: - Hogy rohadna meg, halála napjáig sínylődjön a börtönben, hollók vájják ki a szemét!
Hírek: A tanárok tiltakoznak, sztrájkolnak.
„A” típus: - Minden tiszteletünk a pedagógusoké! Veletek vagyunk! A gyerekeink jövője a tét!
„B” típus: - A kockás ing egyenlő az ÁVÓ-s pufajkával! Retkes komcsik nem akarnak dolgozni, de több pénzt azt akarnak, mi? És úgy lesittelném az egész kurva bandát, hogy belegebedne!
Hírek: Kiss László úszópápa nemi erőszakot követett el régen.
„A” típus: - Nincs irgalom! Azonnal takarodjon, ez soha nem megbocsátható!
„B” típus: - Ugyan már! Rég volt, leülte, megkapta a magáét, felejtsük el, különben is, a nők minek mutogatják magukat? Mind úgy öltözködik, mint egy kurva! Aztán akkor ez van!
Amúgy nem vonnék le semmiféle következtetést. Mindenki vonjon le olyant, amilyent szeretne.

2016.04.07.

Mostanában vannak Jehova Tanúival élményeim. Régen is szóba álltam velük, de akkor nem kedveltem őket. Mindig valami zupás öregasszonyok ugrottak elő a sarok mögül, kezükben összetekert „Ébredjetek!” meg „Őrtorony” és gazul rárontottak a gyanútlan járókelőkre… én azért mindig megúsztam és az első ijedtség után elegánsan leszeretem őket. Amúgy nem vagyok valami nagy embergyűlölő, még néha tanácsot is adtam, hogyan fogjanak maguknak másik balekot és kajánul továbbsétáltam.
Ma már sokkal aranyosabbak, békésen ácsorognak a kis álványkáikkal meg könyvikéikkel az aluljárókban, rendezettek, jóarcúak, tiszták… sokszor jártak is nálam, mert ők olyan kis kijárósak. Ellentétben már klubokkal, házhoz hozzák az Istent. Én, meg mint egy kis megtérítendő bennszülött indián, fényes arccal hallgatom a kis érzékenyítő szöveget. Aztán persze én is mesélek nekik mindig, volt, amikor Krisnáról, Hanumánról, csatabárdos Rámáról, a vogul mondákból az asszonyról meg az öregemberről, vagy Zeusz vidám környezetéről… azt hiszem, fogalmazhatok úgy, hogy „lövésük sem volt” az Iszlámról, a Bahái hitről, de a Moon-szektáról sem... Ők úgy választottak maguknak vallást, hogy ezt az egyet ismerték és passz. Egyből választottak. Szép. Ráadásul egy ilyen amerikait. Bár, amerikai vallással el vagyunk látva bővel, az Üdvhadseregtől a Hit Gyülekezetén át a Mormonokig mindenki jelen van, gyengítve ezzel a mi fejhangon éneklő, aranysújtásos szűrben pompázó bácsijaink hagyományát és nyájait. De nem is ez a lényeg, hanem az egy közül választás. Lehet, hogy az emberek jelentős része úgy választ magának hitet, világnézetet, hogy a többit nem is ismeri? Hogy esélye sem volt megtudni semmiről semmi sokfélét, csak azt az egy bizonyosat? A többiről, bármiről a Földön, meg csak annyit tud, hogy az biztos nem igaz, az elvetendő. vagy talán ellenség. Vagy még inkább: gyűlölendő nézet.
És megy és szavaz. És ugyanúgy szavaz, mint te. Ő is egy, meg te is egy.
(P.S.: mentségükre legyen mondva, Jehova Tanúi nem szavaznak és nem is politizálnak. De a többi igen!)

2016.04.06.

Beismerem, életében semmi, de tényleg semmi szimpatikust nem találtam Biszku Bélában. Külsőleg sem volt vonzó figura, a politikai szerepe meg hát, na igen, vállalhatatlan. Az a fajta irritáló személy volt, akin egy csöppet sem csodálkoztam volna, ha élete virágjában kivonszolják az irodájából, agyonverik az utcán, vagy megégetik a város főterén. Idegen hatalmat szolgálni a magyar forradalommal szemben megbocsáthatatlan!
Másrészt az sem tetszett, hogy később, amikor már reszketeg öregember volt, „igen bátran” nekiállt sok ifjú „hős” rúgni és gyalázni, végigvonszolni a bíróságok folyosóján… az meg még annyira sem tetszik, hogy most majd „még nagyobb hősök” páros lábbal ugrálnak a friss sírján, nyilván összeköpködik, levizelik a még fekete hantokat, mert ilyenek a „még nagyobb hősök”.
Na és akkor újra: nem szerettem Biszku Bélát, ma sem szeretem. A gyávákat sem. Ma térdig járunk a verbálrambóban, tizenéves iskolakerülő suttyók büdöskomcsiznak vagy zsidóznak minden megjelent hírnél, talán nem is trendi az, aki nem ezt teszi. Talán nem is tudja, mit ír.
Baradlay Richárd a haldokló ősellenség, Palvicz Ottó gyerekét magához vette annak halála után. A haldokló Palvitz nem is kételkedett ebben, mert tudta, hogy legnagyobb ellensége becsületes ember. Az indiánok és más természeti népek is tisztelték a legyőzött ellenséget a halála órájában. A haldokló vagy halott már nem ellenség. Csak a keselyűk, hiénák lakmároznak rajtuk a csata után, a hullarablók kutatják át zsebeiket. A hősök nem. A férfiak nem.
Semmit sem tudtam volna Biszku Béla életében a javára, mentségül felhozni. Most is csak annyit, hogy mindegy mihez, de elveihez hű maradt. Akármilyen kártékonyak is voltak ezek az elvek. Nagyon kevés ember mondhatja ezt el magáról.

2016.04.01.

- Mocskos vén kujon! – dorgáltam az öreget erényesen – Hogy nem sül ki a szeme az ilyennek! Itt settenkedik, a temetők meg üresek! Vén kecske is megnyalná a sót, mi? – aztán azonnal abbahagytam, amikor rájöttem, hogy én vagyok az… azért még egy lopott pillantást elküldtem a miniszoknyás lány után, és inkább bementem a boltba és vettem egy kis sót… (Bár, azt mondják, nem tesz jót a vérnyomásnak…) Tavasz van!

2016.04.01.

Azt mondja az ember - aki igen nagy állatvédő – az országos képernyőn, hogy lám, lám, micsoda ronda dolog ez itten, az a gonosz lélek gazda hagyta a kutyáját szenvedni az utolsó percéig, ahelyett, hogy elaltattatta volna! PfúJ!
Máskor meg az van, ugyanilyen hírcsokrokban, hogy ha valaki szenvedő embereket segít a halálba, akkor az meg Fekete Angyal, sorozatgyilkos, átok és ármány, az emberiség szemete. És pfúj! Most akkor mi van?

2016.03.31.

Elment mellettem egy arab. Azután találkoztam egy másikkal is. Persze, ha ez egy izlandi zsinagógában történik, nyilván csodálkozom. De ez itt Budapest XI. kerülete, évtizedek óta rengeteg arab él itt, van, hogy öt emberből legalább kettő arab az utcán. Az is igaz, hogy a nőket könnyebben megismerem, mint a férfiakat. Vagyis, jobban feltűnnek a kendő miatt. Viszont az is igaz, hogy nagyon sok közöttük a színmagyar nő, aki valami arabhoz ment férjhez és áttért a kendős vallásra. Együtt játszanak a gyerekeik a gyerekeinkkel a téren, együtt járnak óvodába, iskolába a mieinkkel, együtt vásárolunk a boltban…
Ma azon gondolkodtam, hogy félek-e tőlük? Pontosabban ez nem igaz, azon gondolkodtam, hogy miért nem félek tőlük? Hogy elmegy mellettem és felrobbant… Mert nem félek. Egyáltalán nem az jut eszembe, hogy jön velem szembe és meg akar ölni.
Vasárnap egy 175 éves bécsi K. und K. kávézóban az egyik nő a pult mögött arab volt. Semmi rosszat nem gondoltam sem a kávémról, sem a tonikomról.
Sokszor fürödtem együtt orosz turistákkal Budapest elegánsabb fürdőiben, de nem azt gondoltam, hogy nagy tankokkal jövő oroszok, hanem azt, hogy milyen jó csajok az orosz nők, és ezeknek a dagi milliomosoknak ebből is a legjobb jutott, a fene beléjük…
Ha sráckoromban csehszlovák csajokkal találkoztunk a Balaton partján, nem arra gondoltam, hogy „senkiházi szlovákok, sohasem volt hazátok”, hanem arra, hogy vajon csekély orosz tudásom elegendő lesz-e, hogy ma este is a paráznaság édes bűnébe eshessek…
Sao Paulo és Rio de Janeiro a világ két legveszélyesebb városa a bűnözés szempontjából. Egy szót sem tudtam portugálul, egyedül voltam, mint csonkolt kézen a kisujj. Mégsem a félelem motoszkált bennem éjszakai kóborlásaimon, hanem a boldog kalandvágy, és jutalmul Isten angyalai bíborszárnyakon keltek ki a horizonton az óceáni napfelkeltében…
Philadelphiában késő este settenkedtünk be a legkeményebb és legveszélyesebb fekete negyedbe. Nem, hogy bántottak, de papírzacskókból inni kínáltak kapatos fekete fickók, míg a sarkon a templom előtt molett fekete csajokból álló gospel kórus énekelt…
A Bardo Múzeumban sem féltem Tuniszban, pedig később turistákat mészároltak le ott. De ma is elmennék újra, persze.
Lezuhant már repülőgép? Le. Meghaltak ezért sokan? Meg. És én ezért utálom a repülőket? Nem. Szívesen repülök új kalandok felé.
És nincs kizárva, hogy egy-két héten belül egy tizenéves magyar bunkó merő hülyeségből előzni kezd velem szemben a kétsávos úton…

2016.03.22.

Azért valami nagyon félresiklott. Valami nincs a helyén, aminek ott kellene lenni. Üres a helye. Mert milyen korban élünk, ha
- Salah Abdeslam tömeggyilkos terrorista beperelheti az állam ügyészét, mert neki személyiségi joga is vannak…
- Anders Behring Breivik norvég tömeggyilkos beperelheti a fogvatartóit, mert nem tetszik neki a háromszobás luxuslakás a börtönben…
- az állítólagos keresztény nem is titkolja, hogy sortüzet lőne az éhező, fázó menekült családokra…
- a tudathasadásos ősmagyar melldagasztóan büszke arra, amit az ősei 1000 évvel ezelőtt tettek, de az égvilágon semmi köze ahhoz, amit hetvenvalahány éve…
- a kerítésbe kétségbeesésében védekezésül áramot vezető gazda bűnhődik azért, ha a tolvajt baj éri…
- az ellenőr a büdös tahó azért, mert kérni meri a jegyet az utastól…
- a rendőr a rohadék azért, mert radarral lefüleli az eszetlen, életveszélyes gyorshajtót…
- ahol bőszülten kérné számon a nőkkel való bánásmódot annak az egyháznak a tagja egy másik egyházon, akik maguk is másodosztályú emberként szülőgéppé fokoznák le a saját nőiket, akik még meghatározó tisztséget sem tölthetnek be a saját vallásukban…
- az utcára vonul öklét rázva az, aki egy madarat vagy egy hörcsögöt tart drótdobozban a spájzban azok ellen, aki kint a kertben póznához kötik a kutyájukat…
- fenyegetve elszámoltatnák azt, akinek párezer forintja van azok, akiknél nem szabad rákérdezni arra, hogy honnan vannak a milliárdjaik…
- bármire csak akkor pályázhatsz, ha előbb felesküszöl a csalók csatlósainak…
Visszavárunk, Justitia! Ide, koordináták:
- északi szélesség: 47.507121
- keleti hosszúság: 19.045669

2016.03.21.