Emlékszünk, amikor még ugyanezzel a szöveggel a plakáton Morvai Krisztina szépelgett Vona Gáborral mag Balczó Zoltánnal, most megint megtalálta valaki a „szlogenek” feliratú raktárban és éppen Toroczkai László meg Dúró Dóra díszíti azt. Dúró Dóra helyes rajta, Toroczkai erősen kopaszodik, de azért jóképű így is. És mit jelent ez nekünk újra? Valami oka csak van, ha már ennyit kinyomtak belőle, meg ki is ragasztották… szerényen csüggedezik még alul a mezőben a 14 tagú MIÉP címere, a durván antiszemita Csurka hozadéka és az inkább bohóc Torgyán talán 5 tagú Független Kisgazdapárt romja, azaz egy-két foszlány. Ez talán ki is jelöli a szellemi utat. A másik plakát meg arról szól, ugyanezektől a magyaroktól, hogy se Gyurcsány, se Orbán… hát akkor mi is legyen? Nyilván akkor inkább Toroczkai, folytatódik a gondolat. De hát most ezek mennek, van az önjelölt keresztény DNS, meg van vele szemben (?) a kimagyarult magyar. Aztán lehet választani.
Az ember, ha objektív szeretne lenni, és bölcsnek képzeli magát, akkor inkább a jobbikat választja a sok közül. Most nem az elhalt jobboldali pártra gondoltam, hanem tényleg a jobbikra, a jobb emberekre, akiket jobban szerethetünk. Kitől várhatunk jót? A kis magyar örökítőanyagtól nyilván nem, az még nem tett nekünk semmi olyant, amitől boldogabbak lehetnénk. Ígért fűt-fát, söralátét-nagyságú adóbevallástól a rezsicsökkentésen, meg az államadósság csökkentésén át mindent, egészen a bűnözés megszüntetéséig, semmiből nem lett semmi. Csak a fák kivágása. És rosszabbul élünk, drágább lett minden, a nyugdíjak inkább fogynak, mint emelkednek, a nemzetközi tekintélyünk meg a szégyenbe olvadt, mint a sáros hólé. Az újramagyarkodó meg le akarná váltani ezt is. Amúgy hol vele van, hol ellene, mikor milyen napra ébredünk. Az rémes, ha valakinek egyetlen programja van, az embergyűlölet és azzal még sikereket is érhet el. Mert mit tudsz erről a drága honfitársról? Annyit, hogy előjött újra Ásotthalomról, rivaldafénybe került, de eddig is csak annyit tudtunk róla, hogy ő aztán ott keményen nem enged mecseteket a területén, meg még keményebben nem engedi a melegeket sem… nahát, ennyi pozitív, szeretetteljes gondolattal hol lehetne sikereket elérni? Itt, Magyarországon. Most akkor bejön még egy faktor a szeretetbe, mert az új Magyar Gárda nem késik, nem habozik, megalakul és a cigányok ellen felvonul. Na, ez is milyen pozitív gondolat, igaz? Összegezve: ha azt a szép szlogent lefordítjuk a való tartalmára, akkor a „Magyarország a magyaroké!” duma semmi mást jelent magyar nyelven, csak azt, hogy mindenkit utálunk, mint a bélsarat. Remek gondolat. Vonzó. Kamukeresztényi.
Amúgy meg kezdődik az idegenforgalmi szezon. Te is biztos szeretnél minden olyan országba elutazni, ahol jó nagy betűkkel kiírják, hogy Spanyolország a spanyoloké, Németország a németeké, Görögország meg csak a görögöké… ettől biztos jobban fogod érezni ott magad. 
Rólunk már majdnem minden nagy európai és tengerentúli sajtóorgánum megírta, hogy újra fasiszta ország lettünk. Egyes lapok egyes cikkei csak a kormánypártra, illetve konkrétabban a keresztes DNS-re utaltak, mások meg csak úgy, az egész országra. De hát mi látszik belőlünk onnan távolról, mégis? Egymásnak adják a kilincset a hetven évvel ezelőtti világégés új fáklyahordozói. Itt gyűlnek nálunk, itt szervezkednek, hogy majd összeállnak és az Európai Unió békéje, humanizmusa ellen fordulnak közösen. Parázson tántorgunk, máglya is lehet belőle.
Kik vagyunk mi, magyarok, akiké ez az ország? A mások ellen szövetkezők, vagy a mások ellen trappolók, a mások miatt szégyenkezők, vagy a tehetetlenül sodródók? Pedig lehetnénk újra a szabad emberek országa is… még egy esély. Újra és újra esély. Nem szabad elengedni. Segíts és szavazz te is!

2019. 05. 10.